Volodimir Zelenszkij ukrán elnök 2023 decemberében bejelentette, hogy „Ukrajnát erősíteni kell, hogy ellen tudjon állni az orosz agressziónak, és ezt a Ukrajna csak elegendő hazai fegyverrel érheti el”. Mennyire sikerült a saját hadiipar fejlesztése az ukránoknak és milyen nehézségeik vannak? Az elemzésben összegezzük az ukrán hadiipar fejlődési útját az utóbbi 3 év alatt.
Hogy áll most az ukrán védelmi ipar?
A nehézségek ellenére a védelmi ipar úgy tűnik jól teljesít. Ukrajna több fegyvert gyárt és több vállalat is jelen van a piacon, mint az invázió előtt. Ez nagy teljesítmény, mivel Oroszország folyamatosan rakétacsapásokkal próbálja ellehetetleníteni a fegyvergyártást. A teljes értékű orosz invázió előtti top 100 védelmi vállalatból 30-40 vagy megsemmisült, vagy megszállt területre került. Emellett sok kelet-ukrajnai cég áttelepült, ami átmeneti nehézségeket tapasztalt.
Olekszandr Kamisin, Ukrajna korábbi stratégiai iparágakért felelős miniszter adatai alapján 2023-ban például az 5 százalékos gazdasági növekedéshez 1,5 százalékponttal járult hozzá a védelmi ipar. 2024-es adatok még nincsenek, de sejthetjük, hogy a hozzájárulás még nagyobb lesz. Kamisin szerint ma Ukrajna védelmi ipara 300 000 szakembert foglalkoztat és 500 vállalatból áll, amelyek közül 400 a magánszektorban működik. Ez is hatalmas fejlődés, mert 2022 előtt a magánvállalatok száma csak 50 körül mozgott. Azt fontos megjegyezni, hogy a 400 cég nagy része kis méretű, összesen néhány fős vállalat, amelyek drónok vagy felszerelések gyártásával foglalkoznak, és a szektorhoz való hozzájárulásuk nem magas. A magánvállalatok közül az Ukrajinska bronetechnika (magyarul Ukrán páncélozott járművek) emelkedik ki: 2023-ban 310 millió dollárra nőtt a bevétele és a Forbes 2023-as, az ország legnagyobb magánmérnöki vállalatainak rangsorában az első helyet szerezte meg. Ami az állami szektort illeti, szinte mind a 100 állami tulajdonú vállalat az Ukroboronprom (az ukrán védelmi vállalatokat tömörítő állami vállalat) nevű részvénytársaság (2023-ig konszern) része, amely legnagyobbnak számít a régióban (Oroszországot leszámítva). Az ilyen óriások, mint Antonov és Lucs gyárak, vagy esetleg lvivi (lembergi) páncélozott üzem is részei, amely a szovjet időkben is nagy hozzáadott értékkel működtek és most is az ágazat éllovasai. A SIPRI által készített Top 100 fegyvergyártó és katonai szolgáltató vállalat lista szerint az Ukroboronprom a 60-ik helyen szerepel. 2022 és 2023 között a vállalat bevétele 72 százalékkal, 1,28 milliárd dollárról 2,2 milliárd dollárra nőtt.
Ki a finanszírozó?
Mivel az ukrán állam részben átállt a hadigazdaságra, a védelmi ágazat finanszírozása könnyebben megy, mint a 2014-2022-es időszakban. A költségvetésből a védelemre fordított pénzösszeg 2010-től folyamatosan növekszik. 2015-ben volt az első nagyobb ugrás: 200 százalékos növekedés 2014-hez képest. 2022-ben pedig majdnem 700 százalékos növekedés 2021-hez képest. 2023-ban a ráfordított összeg meghaladta az ezer milliárd hrivnyát, ami kb. 30 milliárd dollár. 2024-es adatok még nincsenek, de sejthetjük, hogy a kiadások még nagyobbak lesznek.
Noha a védelmi büdzsé folyamatosan növekszik, a szükséges pénz beszerzése nem megy könnyedén. Ahhoz, hogy biztosítsák a szükséges forrásokat, az állam elvonja az önkormányzatoktól a bevételek egy részét és rendszeresen más tételekből kényszerül pénzt átcsoportosítani.
Ami a védelmi fejlesztéseket illeti: az állam befektetései folyamatosan növekednek. 2022-ben 2,5 milliárd hrivnya ment védelmi fejlesztésekre, 2023-ban már 12 milliárd, 2024-ben 51 milliárd és 2025-ben pedig 54,55 milliárd hrivnyát (kb. 1,3 milliárd dollár) terveznek fejlesztésekre költeni.
2022 előtt a finanszírozás akadozott: az állam a szükséges beszerzések kb. 20 százalékát tudta kifizetni. 2022 után ezt kb. 35 százalékra tudtak emelni, ami még a felét se éri el és ami mutatja az állam korlátait a hadiipar finanszírozásában. 2024-ben az állami finanszírozás mértéke 4 milliárd dollár volt. A gyártók szempontjából az is probléma, hogy a haditechnika exportálása tiltott, így a vállalatok még ha elő is tudják állítani a szükséges mennyiséget, eladni viszont már nem tudják. A pénzhiányt a Miniszteri Kabinet 2024. novemberi rendelete alapján kedvezményes hitelprogrammal próbálja orvosolni: legfeljebb 21 millió dollár a beruházások esetében. Emellett az európai államokat is próbálják bevonni a hazai védelmi ipar finanszírozásába. A legaktívabbak az északi államok: Norvégia, Dánia, Svédország, Lettország. 2024 novemberében ezek az országok, kiegészítve még néhány álammal (pl.: Németország), létrehozták az ún. Északi Csoport-Ukrajna kezdeményezést, amelynek fő célja az ukrán védelmi iparba irányuló beruházások növelése és összehangolása. Ezek az országok külön-külön is segítenek. Dánia például 2024 áprilisban vállalta 18 ukrán gyártmányú Bohdana önjáró löveg gyártásának finanszírozását és közel 600 millió eurós befektetést az ukrán iparba. Litvánia is hasonló lépéseket tett: ők 10 millió dollárt fektetnek be.
Az ukránok reformokkal is próbálkoznak, hogy több pénzhez jussanak. 2024 január 1-től a védelmi beszerzéseket a Védelmi Beszerzési Ügynökség (VBÜ) kezeli, amely egy független intézmény. A VBÜ a Védelmi Minisztérium Katonai és Műszaki Politikai Főosztályának helyébe lépett, melynek célja a sokkal gyorsabb, decentralizáltabb és bürokrácia-mentesebb beszerzés, ami lehetetlen volt, ha a folyamat a Védelmi Minisztérium alatt van. Egy ügynökségnek nagyobb is a hatásköre és a befolyása, mint egy főosztálynak, ezért több lehetőséggel is rendelkezik. 2024-ben a VBÜ beszerzések 59 százaléka az ukrán védelmi vállalatokra esett.
Mit állítanak elő?
A saját fegyvergyártás kulcsfontosságú a háború megnyeréséhez. Rusztem Umerov ukrán védelmi miniszter szerint már minden második lőszer a frontvonalon Ukrajnában készül. Ez az arány 2023-ban csak 18 százalék volt, 2024-ben már 41 százalék. 2025-ben, amikor beindul a Rheinmetall által üzemelt lőszergyártó gyár ez még bővülni fog. A lőszerekből van a legnagyobb hiány. 2024 elején a tüzérségi lőszerek felhasználási aránya 1:8 volt oroszok javára, ezt mára sikerült levinni 1:3-ra. 2022-ben Ukrajna beindította saját tüzérségi lövedékek (152 mm) sorozatgyártását. Ez egy olyan szovjet kaliber, amelyet Európában már nem gyártanak. Az ukrán haderő nagy többségben a 152 mm kalibert használja, amelyek szükségesek az önjáró lövegekhez (Akác, Msta-S, Hyacinth-S). Az ugyanúgy szükséges 122 mm-es tüzérségi (2S1 Gvozdika) és 125 mm-es harckocsi lövedékeket (T-64, T-72 stb) csak külföldről tudnak behozni. Az Ukrajna által gyártott lőszerek pontos mennyiségét titokban tartják, de csak 2023-ban a gyártott aknagránátok száma 48-szorosára, a tüzérségi lövedékeké pedig 2,8-szorosára nőtt. Az is ismert, hogy 2024 első hat hónapjában Ukrajna 25-ször több tüzérségi és aknavető lőszert gyártott, mint 2022 egészében. A NATO-s szabványú 155 mm (CAESAR, M777 stb.) és 105 mm-es (M101) lövedékek gyártása egyelőre nehezen megy, így itt az ukránok külső segítségre szorulnak. Előrelépések viszont vannak: az Ukrajinska brontechnika és a Czechoslovak Group 2024 végén megállapodtak a 155 mm, 120 mm és 105 mm lövedékek gyártásában, amely részben Ukrajna területén is fog folyni. 2025-ben 100 ezer darabot, 2026-ban pedig 300 ezer darabot terveznek gyártani közösen.
Az ukrán ipar saját fejlesztésekbe is belekezdett. 2S22 Bohdana önjáró tüzérségi rendszer volt a legsikeresebb. Az első prototípust 2018-ban készítették el, de a sorozatgyártás csak 2023-ban indult be. Bohdana 155 mm-es kaliberű (NATO-szabvány) és havi 15 darabot gyártanak belőle.
Ukrajna a dróngyártásban is hatalmasat fejlődött. Nem is meglepő, mivel sokkal olcsóbb az elkészítésük, mint a hagyományos fegyvertípusoknak, viszont a hozzáadott értékük rendkívül magas. 2022-ben 7 ukrán magánvállalat foglalkozott dróngyártással, 2024-ben a cégek száma 200-ra ugrott. Denisz Smihal miniszterelnök szerint a 2024-es év végére 1,5 millió FPV-drónt gyártottak, a jövőben ez a szám évi 4 millió is lehet. A probléma az alkatrészek hiányában van (többsége Kínából érkezik), ami lassítja a gyártást. Az alkatrészek hiányát különböző adókedvezményekkel, importvámok eltörlésével és támogatásoknak köszönhetően próbálják orvosolni. Ami a fejlesztéseket illeti, Ukrajna leginkább kamikaze-drónokat fejleszt, a legsikeresebb a Ljutij (magyarul dühöngő) drón, amely nagy hatótávolságú, akár 1000 km-t is képes lefedni. Emellett tengeri drónokat is fejlesztenek. A legsikeresebb a Sea Baby, amely akár 850 kg robbanóanyagot is szállíthat.
Az ukránok különös figyelmet fordítanak saját rakétafegyverek fejlesztésére és előállítására. 2022-ben újraindítottak a Vilha rakéta-sorozatvetők gyártását. Hatótávolságuk 130 km. Nagy erőfeszítéssel fejlesztik a Neptun-komplexum cirkálórakétákat (a rakéták 400 kilométeres hatótávolságra is képesek). 2024. augusztus 24-én Volodimir Zelenszkij jelentette be az ukrán gyártmányú Paljanitsza drónrakéta első sikeres bevetését, amely szintén 600-700 kilométeres hatótávolságra képes. Megtízszereződött a Sztuhna-P és Korszar páncéltörő rakétarendszerek előállítása. Az orosz légvédelem túlterhelésére egy Trembita nevű olcsó föld-föld cirkálórakétát is gyártanak. Hatótávolsága 140 km. 2024 december elején vált először ismertté a Peklo cirkálórakéta, amelynek maximális hatótávolsága 700 km. A különlegessége abban rejlik, hogy van egy sugárhajtóműve, amelynek köszönhetően 700 km/h sebességet is elérhet (kb. mint az orosz X101 cirkálórakéta sebbessége).
Ukrajna védelmi járműgyártása is növekszik. Páncélozott személyszállítóinak gyártása (BTR és Dozor) 2022 és 2023 között 3,4-szeresére nőtt. Taktikai felszerelésben Ukrajna pedig szinte teljesen önellátó.
Ami a harckocsikat illeti, Kamisin exminiszter szerint nincs sorozatban harckocsigyártás, és ez két okkal magyarázható: egyrészt a Harkivban található 2 harckocsigyár ellen okozott károk (amely az ukrán tankgyártásnak a nagyobb részét adta) és a harckocsik hatékonyságának csökkenése. Az ukrán gyártmányú T-84 Oplot a hírek szerit nem éri el az évi 10 darabot. Hasonló a probléma a légvédelemmel. Az ukrán ipar nem rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek szükségesek saját légvédelmi rendszerek fejlesztésére, ezért csak annyit tehet, hogy modernizálja már a meglévő szovjet fegyvereket, mint például Buk vagy S-300.
Külföldi cégek és együttműködések Ukrajnában
Ukrajna minél több külföldi céget próbál bevonzani az országba. A hírek szerint már több mint 40 nyugati cég van jelen Ukrajnában. Ezt nehéz bebizonyítani, mivel az információk többsége titkosított. Azonban nyitott források alapján is ismerünk néhány céget, akik már kiépítették a gyártó kapacitásaikat az országban:
Baykar Marina: török cég, amely 2025-től a Bayraktar TB-2 és TB-3 típusú drónokat gyártó üzemet nyit Ukrajnában.
Rheinmetall: német konszern, amely 2024-ben páncélozott járműveket javító üzemet nyitott Ukrajnában (például a Leopárdokat itt javítják) és 2025-ben TPz Fuchs (páncélozott szállítójármű) és Lynx-ek (páncélozott harcjármű) gyártását tervezi. Jelenleg a cég 2 üzemet épített meg, és tervben van még 2, ahol harckocsik, légvédelmi rendszerek és lőszerek gyártását kívánja létrehozni.
BAE Systems: brit holding, amely 2024-ben irodát nyitott Ukrajnában és jövőben 105 mm-es könnyű lövegek pótalkatrészeinek gyártását tervezi.
Flensburger Fahrzeugbau Gesellschaft: német cég, amely páncélozott járműveket gyárt.
Polska Grupa Zbrojeniowa: lengyel cég, amely 125 mm-es harckocsilövedékek közös előállításáról állapodott meg az Ukroboronprommal.
Sellier & Bellot, SwAero Vodochody, Czechoslovak Group és Vojensky opravarensky podnik: cseh cégek, amelyek lőszerek és kézifegyverek gyártásában, valamint T-64 és T-72 harckocsik javításában vesznek részt, emellett F/A-269 Striker könnyű támadó repülőgépeket is gyártanak közösen Ukrajnával 2023 óta. 2025-től 155 mm, 120 mm és 105 mm-es lövedékek gyártását is tervezik.
Ukrajna nemzetközi együttműködésekben is keresi a lehetőségeket. Ebből a szempontból a zbrojári kezdeményezés a legsikeresebb. Célja az, hogy a nyugati cégek inkább az olcsóbb ukrán fegyverek gyártását támogassanak Ukrajnában, ahelyett, hogy saját, drágább fegyvereket állítsanak elő. Az ukrán cégek képesek lennének, de forráshiány miatt nem tudják előállítani több fegyvert, viszont így a nyugati cégek finanszírozásával mindenki jól fog járni: a cégek mindkét oldalon pénzhez jutnak, az állam pedig több fegyvert kap. Emellett az Ukroboronprom legalább hat NATO-tagországgal, közösen gyárt és fejleszt nehézfegyvereket és katonai felszereléseket. Együttműködnek például Svédországgal, akivel CV90 gyalogsági harcjárműveket gyártanak Ukrajnába. Amerikai vállalatokkal is van együttműködés, de ezek nagy többsége nem nyilvános. 2024. november elején a Biden-adminisztráció megszüntette az amerikai hadiipari vállalkozások Ukrajnában végzett tevékenységeire vonatkozó korábbi tilalmat. Ez a jövőben azt jelentheti, hogy az amerikai cégek korlátozások nélkül is megjelenhetnek az ukrán védelmi piacon.
Nehézségek és kihívások
Az ukrán hadiipar 3 éves teljesítménye sikeresnek mondható. Azonban az is látszik, hogy a védelmi szektor nagy nehézségekkel is kínlódik. Fegyvergyártással foglakozó cégek és gyárai folyamatosan az orosz rakéták célkeresztjeiben vannak, amiért a többségük föld alatt végzi a munkát. A korrupció az ágazat minden szintjén jelen van. Emellett a hadiiparnak több strukturális problémája is akad, amelyeket jelenleg a kormány nem teljesen, vagy csak részben oldott meg.
Magán védelmi ipar korlátai. A magán szektor nagyon szűk, körülbelül 3 százalékos haszonkulccsal működik, ami azt eredményezi, hogy a vállalatoknak nincs több befektetnivalójuk a termelésbe. Így a fejlesztésekre szükséges forrásokat kívülről kell beszerezniük.
Hitelezés hiánya. Rekord likviditás ellenére az ukrán bankok nem hajlandók finanszírozást nyújtani a védelmi iparnak. Ennek az oka a hosszú távú garanciák hiánya. Béke idején a kormányzati megrendelések 2-3 évre is szólhatnak, viszont háború idején ez általában 6 hónap, ritkábban 1 év. A rövid távú megrendeléseknél viszont az a veszély, hogy lesz-e még belőle. A problémát az ukrán kormány már jogilag megoldotta, megengedve a 21 millió dolláros hiteleket 2024-es novemberi rendeletében, így 2024 decemberében a kedvező hitelezés már elindult.
Rövid szerződések és tervezhetetlenség. Ez a probléma az előző példához is kapcsolódik, viszont más irányból. Az államtól (amely a fő megrendelő) kapott rövid szerződések nem teszik lehetővé a gyártók számára, hogy ellátási láncokat építsenek ki. A gyártóknak elegendő mennyiségű nyersanyagot kell rendelniük, megtervezniük a személyzetet és a termelést, ha nagy mennyiségben szeretnének gyártani. A termeléshez szükséges nyersanyagokat évente többször kell beszerezni a világ minden tájáról, és ezek ára folyamatosan emelkedik. Sokszor fordul elő, hogy a vállalat képes előállítani sokkal több fegyvert, de mivel nem érkezik rendelés, nem gyárt.
Hiánycikkek. A legnagyobb hiány a lőszerek (főleg tüzérségi), a lőpor, a hőkamerák és mikrocsipek terén van. A légvédelmi rakétákat is csak külföldről tudják behozni. Az ukrán hadiiparnak egyelőre nincs meg az a technológiai fejlettség, hogy behozza az elmaradást, de ahol könnyebb az összeállítás (például hőkamerák), ott már próbálkoznak.
Minden probléma ellenére az ukrán hadiipar hatalmas fejlődésen ment keresztül az elmúlt majdnem 3 évben, amit a megnövekedett védelmi kiadások és a nyugati segítség is támogatott. (Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány)
