A cégek bruttó bérkiáramlási szándékai az idén 7-8 százalék körülire tehetők, s ez legfeljebb 1 százalék reálbér növekedést jelent. A GKI Gazdaságkutató Rt. rendhagyó, január végi prognózisa az esztendőről – normál körülmények között az év legelején nem szokott a nyilvánosság elé lépni a konjunktúra intézet – azonban nem annyira a számokban megtestesített előrejelzését tette közzé, hanem az okokról, okozatokról érvelt. A GKI elnöke, Vértes András ugyanis azt tartja bizonyíthatónak az adatok alapján, hogy a gazdaság helyzete az év elején lényegesen jobb, mint a kialakult nemzetközi befektetői és hazai megítélés. S ez nem csupán abból következik, hogy az utóbbi pár hónapban már megállt a lakosság jövedelemnövekedése, s az idei bérkiáramlás is elfogadhatónak ígérkezik. A gond az, hogy bár valóban kedvező második félévi tendenciák jellemezték a gazdaságot, nem volt elégséges a változás átütő ereje, illetve nem teljesültek sem a fiskális, sem a monetáris politika céljai. Az bíztató, hogy a működési kiadások terén komoly megtakarításokat és szűkítéseket tartalmazó, az infrastruktúrális fejlesztéseket azonban jelentősen élénkítő idei költségvetési javaslat született – vélhetően e programra alapozva teljesíthetők a pénzügyminiszter-jelölt további megtakarítási tervei is.

Alapprobléma – a GKI szerint – a kialakult és nem múló bizalomhiány, amelynek változatlan táptalaja, hogy a kiélezett belpolitikai környezetben minden gazdasági kérdés túlpolitizálódott. A közvetlen előzmény az, hogy 2001-től indult az a gazdaságpolitika, amely a lakossági fogyasztás és a beruházás együttes élénkítésével próbálta ellensúlyozni a világgazdasági dekonjunktúrát. Mindenesetre olyan éles politikai szembenállás és politikai kultúra alakult ki, amilyenben a túlelosztás irányába rohanó gazdaság valós gondjainak bemutatása és orvoslása bűnné, ezzel szemben újabb és újabb állami kiadásokat növelő ígéretek hangoztatása, az árak mesterséges leszorítása, piacidegen támogatások osztogatása erénnyé kezdett válni. Vértes András megítélése szerint feje tetejére álltak a valós összefüggések. Ez a felelőtlen magatartás jelenleg is tovább él és nehezíti a gazdasági kiigazítás végigvitelét.

Mindebből arra a következtetésre jutott a GKI, hogy a kormányzat szégyenlős kiigazítást indított el és folytatott a múlt évben, s nem tette világossá, hogy a korábbi gazdaságpolitika számos eleme nem folytatódik. Egy párhuzamot is felemlít a konjunktúra intézet, miszerint az előző kormány az orosz pénzügyi válságra reagált hasonlóan, mint a mai kabinet, ám az akkori külső negatív hatások rövid ideig tartottak és az akkori egyensúlyi gondokat a gyors európai élénkülés megoldotta.

A gazdasági növekedés – az európai trendeknek megfelelően – 2000 közepétől folyamatosan lassult, majd tavaly tavasz óta élénkül. A GKI által becsült 2,8 százalékos múlt évi GDP-növekedés bizonyosan megvalósult, méghozzá úgy, hogy a második félévi ütem vélhetően 3 százalék fölötti. A világgazdasági és főleg az európai konjunktúra javulása, valamint a korábbinál gyengébb forint ösztönzően, a magas hazai kamatok és a gyönge dollár fékezően hatnak a 2004. évi növekedésre. Mindezek alapján látja úgy a GKI, hogy a 3,5 százalékos fejlődés jó eséllyel elérhető. Az Európai Unióhoz csatlakozó Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia – a közép-kelet-európai régió összehasonlítható államai – gazdasági fejlődését tekintve 2000-2003 között a magyar GDP-növekedés messze átlag feletti, a négy vizsgált évben egyetlen egyszer sincs az öt ország átlaga alatt.

Az államháztartás tavalyi, becsült deficitje 5,9 százalék. Az önmagában magas mérték azonban azt is tükrözi, hogy a múlt évben már sor került az állam működési és fejlesztési kiadásainak visszafogására. A 2002. évi őszi lakossági jövedelemnövelő intézkedések hatásának kétharmada a múlt évre húzódott át, s ha nem következnek be a visszafogással egyet jelentő intézkedések, akkor a hiány a GDP 8 százaléka fölé emelkedett volna. A pénzügyminiszter-jelölt bejelentése a 4,6 százalékos idei deficitről, amennyiben teljesül, azt is jelenti, hogy az államháztartás újabb 1-1,5 százalékponttal szűkíti a belföldi keresletet.

A GKI elemzése szerint idén a folyó fizetési mérleg hiánya euróban lényegében stagnál, 4,6 milliárd körül lesz, de a GDP-hez képest már csökken, 6 százalék körüli lehet. Az inflációs folyamatok átmenetileg kedvezőtlenek maradnak. Az előzményekhez tartózik, hogy a tavalyi kiigazítás következtében megszűnt a több éve érvényesülő erőltetett, mesterkélt antiinflációs nyomás, felülkerekedtek a költségvetési szempontok és a piaci viszonyok. Sor került a háztartási energiahordozók mesterségesen nyomott árainak piacosítására, nőttek a jövedéki adók. Ennek az évnek az elején gyorsul az áremelkedés, de – jelezte a GKI – az év közepétől már lassulásra lehet számítani. A fogyasztást terhelő adók emelése a koratavasz hónapjaira 7 százalék fölé viszi a havi áremelkedési ütemet, de ezek egyszeri hatásait a nyártól kezdve ellensúlyozza a gyorsan növekvő bázis, így az év végére a 2003. decemberihez hasonló, 5,7 százalék körüli, 2004 átlagában pedig 6,2 százalék körüli infláció valószínű. Az EU-hoz csatlakozó öt közép-kelet-európai ország közül az infláció évek óta az egyébként legstabilabb előrehaladást mutató Szlovéniában a legmagasabb. Tartósan alacsonyabb a pénzromlás a miénknél Csehországban és Lengyelországban, Szlovákiában viszont a múlt évtől a magyarországinál jóval nagyobb inflációs ugrás következett be.