Az első: 2006. októberében került a nyilvánosság elé. Íme: "...négy területen van szükség reformokra: az államigazgatásban, az egészségügyben, a nyugdíjrendszerben, és az oktatásban." A második idézet: 2006. szeptemberének közepén került a nyilvánosság elé. Íme: "...ezekben az években indulnak el és teljesednek ki azok a reformok a közigazgatásban, az egészségügyben, az oktatásban, a nyugdíj- és ártámogatási rendszer átalakításában, valamint a cikluson túlnyúlóan az államháztartásban, amelyek tartósan biztosítják az ország reálkonvergenciájához szükséges egyensúlyi feltételeket."
A harmadik: 2006 októberében került a nyilvánosság elé, folytatásaként az első idézetnek. Íme:... "Célzottan kell megállapodni a nagy jövedelemtulajdonosokkal, kifejezetten arról, hogy az állam nem megsarcolja őket, és elveszi a pénzüket, hanem ami pénzt ők odaadnak, azok nem szétfolynak a költségvetésben, hanem egy ilyen magyar reformalapba összpontosulnak".
A negyedik: 2006. szeptemberének közepén került a nyilvánosság elé, folytatásaként a második idézetnek. Íme: "...A hosszútávon kiszámítható gazdaságpolitikai keretrendszer a következő években jelentősen megnövekvő uniós források hatékony felhasználásának is alapfeltétele. Ezek a források annál inkább járulnak hozzá a tartós gazdasági növekedéshez, minél nagyobb mértékben kiegészülnek a hazai magánszektor fejlesztési forrásaival. A magánszektor növekvő beruházási aktivitásához stabil makrogazdasági környezetre van szükség."
Ha valaki hasonló - netán egymást ismétől - idézeteket vél felfedezni, az nem a véletlen műve. A két októberi idézet Orbán Viktortól származik, a reformalap létrehozását ismertette a nyilvánossággal, megnevezve, hogy az államigazgatásban, az egészségügyben, a nyugdíjrendszerben, és az oktatásban indokolt az átalakítás. A hasonmás - szinte szó szerint azonos - felsorolás szeptemberben volt az idézett módon olvasható, mégpedig a kormányzat készítette konvergencia programban.
A harmadik idézet - ugyancsak Orbántól - már nem szó szerinti hasonmás. A "nagy jövedelemtulajdonosok" gyanúnk szerint azonban nem nagyon lehetnek más szereplők, mint a vállalatok, a hazai magánszektor tagjai, akiktől, amelyektől - a konvergencia program szerint - megnövekvő uniós források hatékony felhasználását várják, s ezek a források annál inkább járulnak hozzá a tartós gazdasági növekedéshez, minél nagyobb mértékben kiegészülnek a hazai magánszektor fejlesztési forrásaival. Tény, hogy a legkisebbeket leszámítva egyszerűen csak többet - szolidárisan - adózva, ha bankok, akkor bankadózva vállalnak szerepet a büdzsé bevételeinek gyarapításához. De ez a pénz semmivel sem másabb, mint amit nem elvesznek tőlük, hanem "csak" odaadnak. S ha a vállalkozás teheti, akkor akár a többletadót, akár az önkéntes befizetést áremeléssel, drágább szolgáltatással így is, úgy is beszedi más jövedelemtulajdonosoktól.
Ennyire nem egyszerű a helyzetünk akkor, amikor az orbáni reformalap újabb mondatának "megfelelőjét" keressük. De nem lehetetlen a feladat. "A reformok pénzbe kerülnek: az első két évben pénzt visznek, és csak 2-4 év múlva térülnek meg" - ismerhettük meg az ellenzéki politikus közlését. Fel kellett ütnünk a Figyelő című hetilap szeptember közepi számát, benne Gyurcsány Ferenc interjúját, abban pedig: "...2007-ben csökkenő bérek és reáljövedelmek mellett visszaesik a belső kereslet, ami a belső piacra termelők számára növekedési korláttá válik, addig 2008-ban már nem csökkennek, 2009-ben pedig emelkedésnek indulnak a reáljövedelmek, ami lendületet ad a belső piacnak és a gazdasági növekedésnek".
Azért megnyugtató, hogy alig egy hónap különbséggel a mai politikai osztály két prominens szereplője is - egymást vállvetve követve - tett tanúbizonyságot arról, hogy nem álmokat kergetve, maximalista igényeket megfogalmazva kívánja azokat a vágyakat kielégíteni, amelyeket Max Weber A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme címmel megjelent könyvében is megtalálunk. A "tradicionalizmusnak" nevezhető viselkedést így ecseteli: "az ember 'természettől fogva' nem pénzt és még több pénzt akar, hanem egyszerűen csak élni akar, úgy, ahogyan megszokta, és annyit akar keresni, amennyi ehhez szükséges".
