Reformot hirdetünk, korrekciót csinálunk - utalt arra az állapotra az egészségügyi államtitkár, amelyiknél nagyon nem lenne jó megrekednünk, bár a veszély valós. A frissen kinevezett orvos-politikus, Kincses Gyula e megjegyzésének részletezésével le is tudta szereplését azon a sajtótájékoztatón, amelyen egy konferenciát, az Egészség befektetés címűt vezették be a szervezők és az előadók. Az október 3-án rendezvény második egységének, a sajtótájékoztatót követő tanácskozásnak is előadója volt az államtitkár, de nem a Demos Magyarország Alapítvány, illetve a Tegyünk Egészségünk Színvonaláért (TESZ) Alapítvány meghirdette témát boncolgatta, hanem az egészségügy aktuálpolitikai vetületeit magyarázta.
Az egészség - befektetés címen egy tanulmány is megjelent, ezért ennek a munkának a több szempontú elemzése adta a külföldi szakértők előadásait is tartalmazó konferencia eszenciáját. Többen is bizonyítani igyekeztek - a sajtótájékoztatón mindenképpen -, hogy a közösségek szempontjából mindenképpen valós érdek az egészségbe befektetni, a politikának, a makrogazdasági feltételeket is megteremtő államnak egyaránt lételeme az egészségügy működésének, feltételrendszerének jobbítása.
Egyelőre még azt lehet tapasztalni Magyarországon, hogy makroszemléletű egészségügyi stratégia nincs, sokkal inkább a problémamegoldással sikerül a politikának beavatkoznia a folyamatokba. Pedig az egészségügy értékteremtő képességgel bír, jótékony hatása van a termelékenység javítására, s az innovációnak is fontos motorja - a makroegyensúlyra tehát mindenképpen pozitívan hathat. Mindezt visszaigazolja az a 12 éve folyó kísérlet, amelynek Pécs és térsége ad otthont, a civil oldalról indított modell gazdái már 200 település egészségszervezésének felelősei, Baranyában ráadásul az életminőség elemeit nem célnak tekintik, hanem programjuk eszközeinek..
Az egészségügyi befektetést akkor lehet a helyén kezelni, ha néhány makrogazdasági adattal is kalkulálunk. Azza, hogy 2,5 ezer milliárd forintot tesz ki az egészségügy - és a piaci egészségügyi szolgáltatások - fenntartása, a táppénz és a rokkant nyugdíjasok eltartása. Ugyanakkor 3,5 ezer milliárd forintot meghaladó az a gazdasági kiesés, amit az aktív korúak rossz egészségi állapota eredményez. Ez az összeg az éves GDP több mint a hatodának felel meg. Ugyanez az állítás más megközelítésből: az egészséget a fizikai vagy a tudástőkéhez hasonlóan tőkének kell tekinteni, s a gazdasági növekedésnek elengedhetetlen velejárója is egyben.
Egy léptékkel lejjebb - a vállalati környezetben - pedig be is bizonyították, hogy a cégek egészségprogramjai néhány év alatt 20-30 százalékkal csökkentették a megbetegedések miatti hiányzások okozta költségeket, és az alkalmazottak termelékenysége, miközben érdemben javult, a nem tökéletes egészségi állapot cégkapun belüli költségei is jelentősen csökkentek.
