Azoknak lett igazuk, akik nem hittek abban, hogy nem lesz folytatása a sáveltolásnak. A jegybanki-kormányzati gazdaságpolitikai intézkedés egyrészt a piac szereplői egy részének aktív reagálását váltotta ki, másrészt várakozó álláspontra helyezkedtek sokan: vajon lesz-e újabb komolyabb – vélhetően kamatpolitikai – döntése a központi banknak.

Már a 2,26 százalékos leértékelés is okozott némi fejtörést az elemzőknek, hiszen megelőzőleg, „magától” gyengült a forint. A Fidesz-kormány időszakának pénzügyminisztere egyenesen a Medgyessy-csomag részeként könyvelte a sáveltolást. A kérdés az volt, hogy az Európai Központi Bank pár nappal későbbi kamatvágása elégséges erősítő erőként hathat-e a forintra? Egy ideig csak verbális reagálása volt a jegybanki elnöknek, a megelőzőleg már interveniálás eszközéhez is folyamodó MNB-től nem idegen gondolat, hogy kamatot emelve igyekszik erősíteni a forintot. Az ünnepek utáni első munkanapon a Monetáris Tanács azonban már lépett is: egy százalékos kamatemelés erejéig. A jegybankelnök azzal kommentálta a döntést, hogy megelőzőleg a piac körülbelül 15 forinttal jobban értékelte le a forintot, mint azt a sáveltolás tette, a kereskedők pedig „beárazták” a gyöngébb árfolyamot. A kamatintézkedéstől azt remélik tehát, hogy megnő a kereslet a forint iránt, s végső soron az árfolyammozgás centruma 250 forint/euró lesz.

A sáveltolás előtt már azt lehetett látni, hogy 3,8-3,9 százalék az elmúlt hónapok átlagos inflációja. Ez a kedvező adat késztethette a kormányzatot arra, hogy egyezséget kötve a jegybankkal, leértékeli a forintot, cserébe takarékosabb költségvetési programmal áll elő. Csakhogy a piac szereplőinek döntő többsége nem gondolta, hogy az interveniálás helyett ilyen lépésre, illetve a tárcák vonatkozásában – egy korábbi Fidesz-kormányzati megszorító programhoz hasonló – egységes, fűnyíró jellegű kiadáscsökkentésre vállalkozik. Az esztendő elején, a rendkívül erős forint időszakában sor került olyan rendhagyó gazdasági kabinet ülésre, melyen az addig ágáló munkaadói szervezetek is meghívást kaptak. Az volt a konklúzió, hogy időről időre egyeztetnek, s ha a gazdaság helyzete megkívánja, akkor akár soron kívül is tanácskoznak, előkészítenek döntéseket. A Munkaadók és Gyáriparosok Szövetségének elnöke azonban leszögezte, a május elejei takarékossági, illetve forintleértékelő intézkedéseknek nem volt olyan előzménye, hogy együttesen elemezték volna a gazdaság állapotát.

Széles Gábor fontosnak tartotta az emlékeztetést arra, hogy a múlt év végéig, ez év elejéig annyira erősödött a forint, hogy addigra már tömeges méreteket öltött a gyárbezárás, az elbocsátás. Az MGYOSZ ezért protestált akkoriban, sőt Széles Gábor a segélykiáltásnak úgy is nyomatékot adott, hogy Járai Zsigmond MNB-elnököt a lemondásra szólította fel. Szerencsére most már nem az az árfolyampolitika működik, mint az év legelején, amikor még – idézi vissza Széles Gábor – az erős forinttal törekedtek az infláció leszorítására. Mindeközben azonban nem nőtt az infláció.

Az MGYOSZ elnöke szerint azt gondolni, hogy ha most a forintot gyengítjük, máról holnapra jóvá lehet tenni a múlt év második felében bekövetkezett károkat, meggondolatlanság. A multikat sem lehet dróton rángatni, előbb azt előidézni náluk, hogy kiköltözzenek az országból, majd 6-8 hónap elteltével, amikor ők már megtelepedtek Bulgáriában, Romániában, vagy Kínában, a forint gyengítésén keresztül megpróbáljuk visszacsábítani őket. Rövid távon ez reménytelen, hosszú évek során lehet csak esély arra, hogy visszajönnek. Magyarán a gazdasági életben hat hónap, fél év alatt nagyon könnyen le lehet rombolni dolgokat, az újjáépítéshez pedig több évnyi kemény munka szükséges.

A júniusi árfolyam-intézkedést a kormány az MNB vezetésén kívül senkivel nem beszélte meg. A hivatkozási alap – utal rá Széles Gábor – nem meglepő, ilyenkor azt szokás mondani, hogy megakadályozandó a tervezett döntés kiszivárgása. A történelem fintora, hogy a kormányzat azóta azt vizsgálja, mégis hogyan juthatott ki a hír. A megelőző időszakban bevonták a munkaadókat is a gazdaságpolitikai intézkedések megvitatásába, a mostani „csomagnál” azonban nem tartottak igényt a közreműködésükre. Az MGYOSZ elnök ennél azonban lényegesebb elemnek gondolja azt, hogy a jelentős exportőr vállalatok február-márciusra beálltak egy bizonyos forintárfolyamra, megkötötték az export-garancia biztosításokat, kialakították idei üzleti terveiket. Most, hogy bekövetkezett a forint jelentős gyengülése, amit a leértékelés utáni napokban is változatlanul észlelni lehetett, jelentős problémákat jelent e cégeknek. A 250-252 forintról szóló szerződéseket a 264 forint körüli euróár miatt bontsák fel, s tevékenykedjenek tovább garanciák nélkül, vagy törődjenek bele abba, hogy rosszul járnak?

A takarékossági intézkedések hátterében egyebek között a folyó fizetési mérleg első négyhavi 1,4 milliárd eurós hiánya áll, illetve: ha folytatódik a trend, akkor az év végére meghaladja a 3 milliárdot. Hasonló probléma a komoly költségvetési hiány. A kormány a tavalyi mértéknek mintegy felével kalkulál az idén, ennek érdekében – fejtette ki Széles Gábor – valóban rövidebbre kell venni a minisztériumok takaróját. Meglehet, nem volt abban a helyzetben a kormány, hogy a fűnyíró elvhez képest más megoldást válasszon. Az MGYOSZ elnöke azzal kommentálja az intézkedést, hogy távlatilag mindenképpen stratégiára van szükség, azaz valamilyen elv szerint súlyozva alkalmazandók a megszorítások. Az államháztartás reformjának ugyanúgy folytatódnia kell, mint a tudás alapú társadalom feltételei megteremtésének.