Vigye át ipari befektetését a szolgáltató – azon belül is a turisztikai – szektorba, ha több profitra akar szert tenni, mint eddig! Eléggé önkényesen, de ezt a felhívást ötöltük ki annak hallatán, hogy a Gyáriparosok és Munkaadók Országos Szövetségének (MGYOSZ) több megnyilatkozásában is a nyugdíjas korosztály utaztatását szolgáló beruházások felkarolását szorgalmazza. Széles Gábor, a szövetség elnöke azonban nem rendelkezik olyan összehasonlító adattal, amely az egységnyi ipari, illetve turisztikai invesztíció hozadékát viszonyítja egymáshoz. Azt pedig kategorikusan kijelentette a Piac & Profitnak, hogy tőkeátcsoportosításra, avagy a termelő szektorban keletkező profit idegenforgalmi befektetésére akár csak egyetlen szóval is bíztatná bárki is az MGYOSZ tagjait.

- A tőke ki-, vagy átmenekítésére semmi szín alatt nem ösztökélünk senkit, egyszerűen csak olyan közgazdasági tényekre figyelmünk, mint amilyen az ország eladósodottságának mértéke, s arra kell reagálni, hogy a költségvetés hiánya ne generáljon további eladósodást – részletezte is Széles Gábor a gyáriparosok vélekedését. Hozzátette, hogy a 2004-es büdzsé mintha jó megoldást találna ennek a problémának az orvoslására, de változatlanul komoly gond a fizetési mérleg hiányának növekedése. Az exportnál jóval nagyobb import okozza a feszültséget, ezért az MGYOSZ minden olyan tevékenységet támogat, amilyennel bővülhet az export, a valuta kitermelése.

A turizmus felkarolása ilyenformán makrogazdasági indíttatású programja a szövetségnek. Széles Gábor nemzetközi példákkal pedig azt támasztja alá, hogy több ország állami eszközökkel is beavatkozott a folyó fizetési mérleg egyenlegének javításába, Spanyolország ezért tudott idegenforgalmi ágazata fölfuttatása révén előnyösebb pozíciót elérni, mint amilyen manapság jellemzi a globalizáció élharcosának tekinthető Németországot. Ha tehát nincs elégséges gazdasági növekedés, akkor az olyan koncepciók kerülhetnek előtérbe, mint amilyenekkel Spanyolország, a Benelux-államok, vagy újabban Olasz- és Horvátország operál.

- Nem előzmény nélküli a “felfedezésünk”, hiszen az Orbán-kormány időszakában elindított Széchenyi terves gyógyvízturisztikai beruházások erről szóltak, mégis mint kiderült, az elért szint kevés, s nem tekinthető többnek, mint béna kacsának: legfeljebb a belföldi turizmus élénkülhet némiképpen – sűríti egyetlen mondatba az MGYOSZ elnöke helyzetértékelését. Széles Gábor erre alapozva köti össze az egészségturizmust az egészségügy privatizációjának programjával. Azzal a felvetéssel, hogy a magánszférához vezető utat az orvosoknak ennek az összekapcsolásnak a nyomvonalán célszerű kiépíteni.

A gyáriparosok elnöke elismeri, hogy az elmúlt időszakban is komoly tőke jelent meg a szállodaiparban, a rendszerváltást követően egyenletes, gyors tempóban bővült a szektor kapacitása, javult szolgáltatásainak minősége. Így tehát nem is két, hanem három terület összekapacsolása több mint kézenfekvő: tudatosan összehangolható a gyógyvízturizmus érdekében kiépült fürdőhálózat, az egészségügy privatizációja és az igényes szállodák láncolatának szolgáltatása. Széles Gábor azonban nem kerget illúziókat, pontosan tudja szövetségük: az adottságok, a meglévő és egymást kiegészítve működő gyógyidegenforgalmi vállalkozástípusok együttesen is kevesek Európa elit turizmusának kiszolgálásához. Az állami eszközökkel is segített spanyol idegenforgalmi beruházások az európai felső és főleg középosztály számára olyan kínálatot jelentenek, amilyennel Magyarország nem tud versenyezni. De az is nyilvánvaló, hogy a kontinens lakosságának elöregedése egyre népesebb és szerényebb mértékben ugyan, de tartósan fizetőképes nyugdíjas rétegét hozott létre, ezt a tömeget jól ki tudja szolgálni a magyar gyógyidegenforgalmi piac. Európában már egyébként is hagyományai vannak annak, hogy az idősebbek korosztályát külön is ellátják szervezett utazási ajánlatokkal az idegenforgalmi cégek, s a társadalombiztosítási ellátásnak ugyancsak része a különböző gyógykúrák részben-egészben való finanszírozása. Ez utóbbinál a nyugdíjasok rekreációs programjait kedvezőbb árfeltételekkel, de jó színvonalú létesítményekben, szakszerű egészségügyi ellátással kínálhatja Magyarország, s ebben jó okkal láthatnak fantáziát a feszített költségvetéssel működő nyugat-európai társadalombiztosítási szervezetek.

Széles Gábor leszögezte, hogy a szövetségnek nem kell messzire mennie ahhoz, hogy meghirdetett programjához partnereket találjon. Az MGYOSZ-nak tagja a honi szállodaszövetség, s külön ágazata az építőipari szövetség, amelyik a további beruházásokban vállalhat aktív szerepet. S már az sem titok, hogy az egészségügyi tárca vezetőjével folytatott MGYOSZ-os tárgyalások eredményeként több projektet az állammal közösen jelölnek ki és karolnak fel immáron nem a véletlenre bízva az adott gyógyidegenforgalmi centrumok fejlődését.