A mezőgazdasági termékek bruttó kibocsátása 2005-ben 9,4 százalékkal, a hozzáadott érték 10,8 százalékkal maradt el az előző évitől, pedig az átlaghozamok több évtizedes rekordokat értek el. A növénytermesztés teljesítménye 11,6 százalékkal esett vissza, az állattenyésztés teljesítményének csökkenése megközelítette a 6 százalékot - olvasható az egyik konjunktúra intézet júniusi kiadványában. A KSH adatai között pedig az található, hogy a hazai szarvasmarha állomány 1990-ben még 1,6 millió volt, 2004. decemberében 723 ezer. A 8,4 milliós sertésállomány is kevesebb, mint a felére csökkent a rendszerváltás első éve, illetve 2004 decembere között. Bizonyosan különösebb kommentár nem szükséges ahhoz, hogy a csökkenő termelésnek, a piacvesztésnek, az ágazatból származó alacsonyabb jövedelemnek milyen következményei voltak és vannak. A természeti adottságok mellett a meglévő agrárkultúra sem indokolja a piacvesztés túlzottan nagy mértékét, a hozzáadott érték csökkenését, de azt sem, hogy a kelleténél több munkahely szűnjön meg a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, s végső soron a lehetségesnél kevesebb bevételre tegyen szert a büdzsé ebből a szektorból.
A kormányzat mégis úgy számol az agráriummal, mint olyan kitörési ponttal, amelyre érdemes hazai és uniós forrásokból is áldozni. Csakhogy nem lenne szerencsés a fejlesztéseket - annak révén a termelési többleteket - úgy finanszírozni, hogy a végeredménynek nincs piaca. A magyar mezőgazdaság 3,5 milliárd eurós jelenlegi exportja azonban megduplázható, s ehhez - az uniós szabályozással nem ellentétesen - az oroszországi lehetőségek kihasználását evidenciának tekinti a mezőgazdasági kormányzat. Ez azért is realitás, mert - ellentétben a feleslegekkel küzdő Európai Unióval -, Oroszországban számos mezőgazdasági termékből egyelőre nincs önellátás.
Nemrégiben a magyar agrárium szembesült azzal, hogy az EU-ban komoly feszültségeket is előidéző, piackorlátozó beavatkozásokat maga után vonó cukorrépa termelés és cukorgyártás Oroszországban ismeretlen kategória. Ott ebből a portékából is egyharmadnyi mennyiséget fedeznek csak saját termelésből, kétharmadnyi cukrot pedig importálnak. Hasonló piaci űr tátong a szőlőeszet és borászat területén, vagy éppen a marhahús ágazatban. Ez utóbbi termék helyzetét felértékelte, hogy az argentin exportkészség visszaesett, az oroszok tehát új szállítókra akarnak szert tenni.
A magyar agrártárca vezetője a közelmúltban intenzív tárgyalásokat folytathatott orosz kollégájával, s bár a mezőgazdasági kormányzatnak - az EU-előírásokhoz alkalmazkodva - csak az akadályok elhárítása adatik meg, mégis számottevő módon javítható a magyar kivitel helyzete. Persze csak akkor, ha az orosz és a magyar mezőgazdasági, élelmiszeripari vállalkozásoknak is kézenfekvő, hogy egymásra találjanak. Remélhetőleg ma már nem az a jellemző az ágazatra, amivel az Antall-kormány mezőgazdasági államtitkára, Raskó György már üzletemberként szembesült: hallva a termékfelesleg miatt panaszkodó gazdálkodókat, felhajtott jelentős mennyiségekre külföldi vevőket. De meg is bánta, mert nyomban kiderült, hogy a piacon eladható minőségű és árú portékából komoly hiány volt, nem tudta kiállítani a megrendelt szállítmányt.
#page#
A pár évvel ezelőtti Raskó-fiaskó óta már csak azért is változhatott több minden, mert időközben uniós taggá vált Magyarország is, illetve az üzleti szféra maga kezdett nyitni, piacot keresni az agrárium termékeinek. Ennek a folyamatnak az egyik új színfoltja, hogy megköttetett egy 200 millió dollárnyi közvetlen befektetésről szóló üzlet, az Orosz Sörfőző Egyesülés elnöke, aki sok tízezer hektár szántóföldnek, gyáraknak és más agrárüzemeknek a tulajdonosa, a magyar Euroinvest Rt.-vel közösen indítja el a nagy léptékű vállalkozást. A Moszkvától 200 kilométernyire lévő megyében, Rjazanyban, a földbirtokos agrárvállalkozó, Alekszej Jevgenyijevics Kirilin és magyar üzletfelei cukorrépa földekkel, cukorgyárral példázzák, milyen típusú együttműködés hoz biztos és hosszú távú üzletet az orosz és a magyar befektetőknek. "Odaát" adottak a termeléshez a szántóföldek, van pénztőke az agrárüzemek építéséhez, s legfőképpen van mérhetetlenül nagy piac a termékekhez. Mi pedig részben termékekkel, de legfőképp termesztési, gyártási know-how-val, technológiával, hozzáadott értékkel és - az Euroinvest mintájára - ugyancsak finanszírozással vállalhatunk szerepet. A rjazanyi birtokon tehát felépül egy komplett cukorgyár és "mögé" megszerveződik a cukorrépatermesztés teljes vertikuma. Az utóbbihoz együtt vásárol földtulajdont az orosz-magyar közös vállalkozás, mégpedig arra is gondolva, hogy a "vetésforgónak" megfelelően más mezőgazdasági kultúrákkal is foglalkoznak majd. A 150 millió dollárt taksáló feldolgozóipari komplexumot és az 50 milliós földbirtokot a felek az üzleti kapcsolat alapjainak tekintik. Már szeptember elején elhangzott egy bűvös szám, az, hogy akár egy egymilliárd eurós, hosszabb távú finanszírozási program is elindulhat, alapvetően az Euroinvest Rt. koordinálásával.
A privát szféra kapcsolatépítéséhez elengedhetetlen ma még, hogy a két állam is szerepet vállaljon a felek egymásra találásában, a szükséges garanciák vállalásában, megadásában. Ennek a kormányzati munkának aktuális állomása az, amelyikre sok kerül Oroszországban: a magyar miniszterelnök tesz látogatást Putyin elnöknél, nem is titkolva, hogy a vendéglátó igényének is megfelelően most nagyobb teret szentelnek az agrárkapcsolatok fejlesztésének. Szó lehet persze megannyi másról is, elegendő arra gondolni, hogy a nyáron csak telefonon tárgyaltak egymással olyan kérdésekről, mint a német E.ON és az orosz Gazprom leányvállalatainak tervbe vett részvénycseréjéről. Korábbi személyes találkozójukon például a magyar kormányfő súlyt fektetett arra, hogy üzleti vízum álljon az üzletemberek rendelkezésére, s rendezésre várt a paksi fűtőelemek Oroszországba való szállításnak ügye is. De mindez most csak találgatás, már csak azért is, mert maga a magyar kormányfő is utalt rá egy minapi nyilatkozatában, hogy vendéglátójával ezúttal alapvetően agrárügyekről folytathat megbeszéléseket.
Voltaképpen már csak azért sem bölcs maximalistának lennünk, mert való igaz, a mezőgazdasági együttműködés tartalékai szinte beláthatatlanul nagyok. Elegendő a gazdasági tárca honlapján szereplő - igaz, régen nem frissített - adataira utalni, 2003-ban, az év 11 hónapjában a magyar-orosz relációban a teljes exportunknak csupán 27 százalékát tette ki az élelmiszer, ital és dohány árukategória. A sok éven át tartó piacvesztés után most tehát végre esélyt kap a magyar agrárium a piacnyerésre. A Moszkvába - pontosabban Szocsiba - látogató kormányfő csomagjában minden jel szerint ezúttal leginkább csak vetőmag van, melyet azonban készséggel fogad és meg is fizet a vendéglátó.
