Az OECD átlagában e kiadások a GDP 8,9 százalékát tették ki. Az élen az USA, Svájc és Németország állt a GDP 15,3, 11,6 és 10,6 százalékának megfelelő egészségügyi kiadással. Az OECD átlaga alatt állt egyebek között Magyarország (8,3 százalék) Olaszország (8,4) Nagy Britannia (8,3), Spanyolország (8,1 százalékkal). Alacsony a GDP-hez viszonyított kiadások aránya Szlovákiában (5,9 százalék), Írországban (7,1 százalék), Lengyelországban (6,5 százalék) vagy Csehországban (7,3 százalék).
A legtöbb OECD tagországban többnyire a költségvetés finanszírozza az adóbevételekből (átlagban 73 százalékban) az egészségügyet, de a jelentés megjegyzi, hogy ez az arány több közép-európai ország, így Lengyelország, Magyarország vagy Csehország esetében csökken, mivel ezekben az országokban az arány korábban is magas volt. Ott viszont (USA, Svájc vagy Dél-Korea), ahol ez az arány alacsony volt, a költségvetési finanszírozási hányad növekvőben van. Az USA-ban például az adott időszakban ez az arány 40 százalékról 45 százalékra növekedett.
AZ OECD tanulmányának végkövetkeztetése az, hogy ha nem csökkentik az országok az egészségügyre fordított kiadásokat, akkor a jelenlegi biztosítási rendszerek működőképessége csak abban az esetben tartható fenn, ha emelik az adókat, vagy a költségvetés más kiadásait csökkentik, vagy pedig növelik az emberek hozzájárulását az egészségügy finanszírozásához.
