Az első a túladóztatás, amikor a már egyszer jól megdézsmált fizetésünkből hasítanak ki újabb szeletet. Ez esetben nem a módszer új, hanem a mérték. Erre jó példa a világcsúcstartó áfa (27 százalék), amihez még innováltak egy kiskereskedelmi pótadót, amelynek mértéke a legnagyobb forgalmat elérő cégek esetében 4,1 százalék. Az összesen 31,1 százalék forgalmi adó az már tényleg nem semmi.
A második csoport az emberek már adózott pénzének újabb adóztatása. Ízlés kérdése, de a nagy kedvenc a tranzakciós adó, amikor az elvileg már teljesen tiszta pénzünk banki utaztatásáért számol fel önmagának külön díjat az állam. A szolgáltató pénzintézet nyilván kér és kap díjat az utalásokért cserébe, de az állam vajon ebben a kérdésben milyen szolgáltatást nyújt az nagy rejtély. A közúti fuvarozásnál érthető a szolgáltató adója, hiszen állami földeket és utakat használ, amelynek beruházási és fenntartási költsége kellőképpen magas, de egy banki magánszoftver létrehozásának és működtetésének összes költségét a megrendelő pénzintézet állja. Némileg ironikusan szólva, persze a levegő is pénzbe kerül. Aztán ott van még a kiterjesztett népegészségügyi adó, valamint a repülőjegyadó, amelyeket sikerült tovább innoválni azzal, hogy a parlamentnek benyújtott adótörvénycsomag szerint ezeket az egykor ideiglenesnek mondott terheket is állandóvá teszi a kormány. Ezeket az extraprofitadó részeként eredetileg csak 2022-re és 2023-ra vezették be.
