Az idén augusztusban lejáró, előtte februárban még kamatot fizető, teljes névértékét és az utolsó kamatot a lejáratkor kifizető, egyébiránt változó, LIBOR+337,5 bázispont kamatozású, amerikai dollárban denominált, a Moody's-nál B1, az S&P-nél B, a Fitch-nél B+ besorolású ukrán államkötvények jelenleg a névérték hetvenegynéhány százalékán, 50% körüli lejáratig számított hozamon forognak. A papírral kereskedők szinte biztosan egy remek lehetőséget használnak ki - vagy a vevők azért, mert nem lesz ezzel a kötvénnyel semmi baj, vagy az eladók azért, mert még aránylag jó áron meg tudnak szabadulni tőle a fizetésképtelenség bejelentése előtt. Egy biztos, ez a hozamszint egy dolláros kötvénynél azt jelenti, hogy a piac igen jó esélyt ad a kibocsátó rövidesen bekövetkező csődjének.
Fizetésképtelenség
A kötvénypiacnak sajnos fájdalmasan gyakran lesz igaza, amikor egy adós fizetésképtelenségét kezdi el árazni, ezt mostanában túlontúl gyakran van alkalmunk megtapasztalni. Az ukrán állam esetében azonban a gázválság kellős közepén sokakban felmerülhet a gondolat, hogy ezúttal egyszerű pánikról van szó. Ennek mindenesetre ellentmond, hogy a fenti kötvények árfolyama nem most, hanem a véres őszi hónapokban omlott össze, és azóta sem tudott talpra állni. Ha pedig egy kicsit is alaposabban szemügyre vesszük Ukrajna gazdasági és politikai helyzetét, akkor azt kell mondanunk, hogy legnagyobb lélekszámú szomszédunk állapota még a mai gyenge mezőnyben is kirívóan kétségbeejtő, és az állam esetleges fizetésképtelenségénél nagyságrendekkel nagyobb veszélyeket is rejt magában.
Negatív kilátások
Ha egy pillanatra el is tekintenénk a permanens politikai válságtól, és csak a gazdaság kilátásaira fókuszálnánk, akkor is egy olyan országot látnánk magunk előtt, amelynek 2009-es növekedése nagy valószínűséggel az egyik legrosszabb lesz a világon. Már decemberben forgalomban voltak mértékadó, -9%-os GDP "növekedéssel" számoló prognózisok, de korántsem biztos, hogy megússzák ennyivel. A jórészt az acélkivitelre épülő export már tavaly gyakorlatilag összeomlott, ennek köszönhetően a külkereskedelmi mérleg hiánya egy év alatt a másfélszeresére nőtt, a folyó fizetési mérleg hiánya értékben megduplázódott, és immár a GDP több mint 8%-ára rúg. A 2000-2007-ig tartó erőteljes növekedési periódus látványosan egybeesett a külföldi adósságállomány megnövekedésével, ennél nagyobb, és számunkra nem ismeretlen baj, hogy a háztartások fogyasztásának bővülése 2002-től - a külföldi adósságállomány igazi elszállásától - kezdve súlyosan meghaladta a gazdaság növekedési ütemét, a lakosság tehát hitelből fogyasztott. Az így kialakult - nem állami - adósságállomány az a tényező, ami miatt Ukrajna megrendülése a gázszállítási problémák mellett az egész régiót fenyegeti.
Miközben a külső államadósság jelenleg mindössze 11 milliárd dollár környékén járhat, - ennél még a tavaly október végén Ukrajna rendelkezésére bocsátott IMF hitelkeret is több - a teljes külső adósságállomány mintegy 130 milliárd dollárra rúg, ez utóbbi szám a GDP 85%-a. Döbbenetes, hogy a külső adósságállomány 2005 végén még mindössze 33 milliárd dollár volt, az azóta eltelt három év mindegyikében több mint 50%-kal emelkedett. Ez tehát a háztartások és a vállalatok külső adóssága, melynek túlnyomó részét dollárban vettek fel, olyan szereplők, akiknek legnagyobb része hrivnyában szerzi a jövedelmét, ha szerez még egyáltalán jövedelmet. Abban a hrivnyában, amiből jelenleg csaknem kétszer többet kell adni egy dollárért annál az árfolyamnál, amely mellett ezeknek a hiteleknek a legnagyobb részét felvették. Ilyen körülmények között képtelenség lenne azt feltételezni, hogy ezt a borzalmas mennyiségű hitelt vissza tudják, vissza akarják fizetni, még akkor is képtelenség lenne, ha egy stabil, a külföldi partnereivel gördülékenyen együttműködő Ukrajnát feltételeznénk 2009-re - márpedig ennek is leginkább az ellenkezőjére lehet számítani.
Ukrán-orosz feszültség
Az ezekben a hetekben zajló gázválság ugyanis politikai következményeit tekintve valószínűleg nagyon más lesz, mint a korábbiak. Az alapprobléma az, hogy Ukrajna permanens politikai válsága nem egyszerűen az Oroszországgal "ápolt" feszült viszonyból ered, és még kevésbé belpolitikai természetű. Ukrajna tragédiája az, hogy egy hatalmas geostratégiai küzdőtér kellős közepén fekszik: miközben Oroszországról elképzelhetetlen, hogy ne törekedjen Ukrajna minél teljesebb ellenőrzésére, az Egyesült Államok és Európa éppen Oroszország szükséges mértékű távoltartásának zálogát látja a lehető legmarkánsabban megjelenített ukrán függetlenségben. A képlet egy darabig így világos is volt, a két nagyhatalmi törekvés leképeződött az ukrán belpolitikában, a nyugati orientációjú függetlenségpárti koalíciót a nyugatiak segítették hatalomra és tartották életben, az alternatívaképes ellenzék pedig nyilvánvalóan a Kreml kinyújtott kezének tekinthető. A patthelyzetből mindkét fél többször is megpróbálta kimozdítani a viszonyokat, amelyek a tavalyi próbálkozások óta folyamatos mozgásban vannak.
Ukrajna nem engedi át az európai vevőknek szánt orosz gázt, a végsőkig magára haragította európai partnereit. Az EU vezetőinek alig leplezett dühe szükségképpen a leggyengébb érintett félen, a jelenlegi ukrán vezetésen, azaz a gázszállítási szerződések lejártára lóhalálában tessék-lássék összefércelt függetlenségpárti koalíción fog lecsapódni. Nincs túl nagy jelentősége annak, hogy Európa vezető politikusai szóban ostorozzák az oroszokat is, és az alternatív beszerzési lehetőségek előtérbe helyezésével fenyegetőznek. Belátható időn belül ugyanis nincsenek alternatívák, a gázhiány akut problémája pedig felülírja a nagy geostratégiai szempontokat, és Európának lassan mindegy lesz, hogy ki uralkodik Kijevben, ha átjön rajtuk a gáz, felőlük hamarosan lehetnének azok akár a krími tatárok is. Erős, hathatós, látványos és elkötelezett európai támogatás nélkül pedig az oroszpárti hatalomátvétel csak idő, méghozzá nem túlságosan hosszú idő kérdése lehet, hiába szívügye, sőt valóságos vesszőparipája Ukrajna valódi függetlensége a Barack Obama külpolitikai programját jegyző Zbigniew Brzezinski-nek, az amerikai biztonságpolitika veteránjának.
Ahhoz azonban elég hosszú lehet ez az időszak, hogy teljesen kormányozhatatlanná tegye a gazdaságilag egyébként is összeomló Ukrajnát, amelynek kormányzata ilyen körülmények között talán arra sem lesz képes, hogy érdemben együttműködjön az esetleges további gazdasági segítséget nyújtani szándékozó nemzetközi intézményekkel. A felelősségi viszonyok elmosódása, az igazgatás szétesése, a helyenként polgárháborús hangulat pedig a legrosszabb esetben akkor is elvezethetne egy államcsődhöz, hogy ha egyébként - az IMF hitelből - Ukrajna képes lenne teljesíteni esedékes kötelezettségeit.
