Amerikát nyomban követte Európa a pénzügyi botrányok sorozataival. A tanulság: az ilyen eseményekért nem csupán a tőzsdéknek, hanem a felügyeleteknek és a kormányoknak is az ügye. Paul Arlman, az Európai Tőzsdeszövetség főtitkára e megállapítása után nyomban kijelentette egyrészt azt, hogy elemi érdek a felügyelet függetlensége, másrészt számára is megtiszteltetés, hogy a Budapesti Értéktőzsdén egy jelképes csengetéssel ugyanúgy elindíthatja a kereskedést, mint ahogyan azt az általa nagyra becsült Lámfalussy Sándor a közelmúltban tette. Arra azonban nem derült fény a február 5-i főtitkári becsengetés után elhangzottakból, hogy kollégájának, az Európai Monetáris Tanács egykori elnökének felszólítását akarja-e megtoldani. Lámfalussy a saját budapesti becsengetése alkalmával ugyancsak fontosnak találta a felügyelet függetlenségéről való megemlékezést, s így fogalmazott: nem szerencsés a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére vonatkozó jogszabály módosítás kidolgozásának, procedurájának módja. Abba is beleszólt a Belgiumban élő közgazdász professzor, hogy miként alakul a felügyeleti szabályozás tartalma, mint mondta, a konzultációkról, illetve az átláthatóság kritériumáról véleménye szerint Budapesten sem gondoskodtak. Mint ahogy az Európai Unióban is alkalmanként probléma ez – derült ki az ottani pénz- és értékpapírpiaci szabályozás négy lépcsős, Lámfalussy Sándor nevéhez köthető szabályzatának kidolgozása során. Budapesten sem konzultáltak a törvénymódosítással érintett intézményben, illetve azokkal, akiket meg még érint a tervezett változtatás. A közgazdászprofesszor egy amerikai mondásba sűrítette bírálata lényegét: „Ha nem működik rosszul, ne akard megjavítani”.

Paul Arlman mintegy folytatva Lámfalussy érvelését, további üzenetet címzett hallgatóságán keresztül a magyar pénzügyi iparág szereplőinek. Azt, hogy bár eddig a nemzeti hatóságoknál lobbyztak érdekeiket szolgálandó, májust követően ennek már nem lesz sok értelme. Felesleges a pénzügyi törvénykezésről a nemzeti kormányokkal beszélni – mondta -, a döntéseket ugyanis Brüsszelben hozzák meg. Nemrégiben az egyik jeles német bank számolta ki, hogy a pénzügyi szabályozók 80 százaléka már az Európai Unió központjából érkezik. Ezért tehát nem szabad a nemzeti törvényhozás mögé bújni. A holland származású, de korábban Európa és Amerika pénzközpontjaiban dolgozó Paul Arlman további tanácsokkal is előhozakodott, mint mondta, egy kis ország tőkepiacának szinte a legfontosabb, hogy jó legyen a reputációja. Azt ugyanis hosszú évekig kell építeni, de elég egy rossz sajtóhétvége, s minden elillan.

Jaksity György, a Budapesti Értéktőzsde elnöke – a becsengetési ceremónia házigazdája – ezt az ünnepi alkalmat is megragadta arra, hogy részletezze: a honi börze nemzetközi összehasonlításban is minden próbát kiáll. A legutóbbi európai recesszió időszaka alatt és azóta folyamatosan a kontinensen mindössze hét tőzsdének nőtt a forgalma, s ezek egyike éppen a BÉT volt. Egészen a legutóbbi időkig a térségben a mi börzénk számított a legnagyobb kapitalizációjú piacnak, s csak mostanában előzött meg bennünket a négyszerte nagyobb Lengyelország tőzsdéje. A hozamversenyben ugyancsak hazánké a pálma az elmúlt tíz év teljesítménye alapján.