EU-csatlakozásunk új kihívásokat jelent az agrárgazdaságban, mert a Közös Agrárpolitika (KAP) eszközeit (támogatások, kvóták stb.) az EU adminisztrációja számára átlátható és ellenőrizhető módon kell alkalmazni, s a KAP mellett továbbra is nemzeti hatáskörben maradnak egyes mezőgazdasági kérdések (a földreform szabályozása, a kutatás, oktatás, szaktanácsadás, a marketing, stb.).

Elengedhetetlen az EU Közös Agrárpolitikájával és a csatlakozási célkitűzésekkel is összhangban álló magyar agrárpolitika mielőbbi kidolgozása, mert az EU-csatlakozás egyébként is mélyreható strukturális változásokat fog eredményezni a mezőgazdasági termelésben.

Az Unió piacszabályozására a szabályozás alá eső termékek esetében a termelés visszafogása vagy szinten tartása jellemző, ezzel szemben a magyar agrárpolitika a csatlakozásig a termelés növelését szorgalmazza. A termelés növekedését célzó magyar agrárpolitika a csatlakozás előtt – a célrendszerben meglévő eltérések miatt – tehát nem lehet még teljesen EU-konform.

A jelenlegi magyar piacszabályozási politika megfogalmazott célkitűzéseivel messzemenően egyet lehet érteni. A stabil agrárpiac megteremtése, a termékek bel- és külpiaci versenyképességének növelése, a minőség javítása és az előállított termékek piacra jutásának elősegítése mind olyan célok, amelyeket a KAP piacszabályozása is elismer és alkalmaz. A különbség a szabályozás gyakorlatában van. A Magyarországon jelenleg alkalmazott piacszabályozás helyett a harmonizációs követelmények miatt is a termékspecifikus piacszabályozásra szükséges áttérni.

Az EU relációban komoly gazdasági előnnyel bír a kedvezményes vámtételekhez kapcsolt EU-kvóta jobb kihasználása. Érdekünk, hogy még a csatlakozás előtt az EU-val folytatott kereskedelemben egyre inkább korlátozás-mentes piacra jutási feltételek álljanak rendelkezésre a magyar élelmiszertermelők számára és cserébe nekünk is hasonló feltételeket kell nyújtanunk az uniós exportőröknek.

A csatlakozásig a minőségi árutermelés hatékonyságának növelésére irányuló fejlesztések, beruházások támogatását célszerű bővíteni. A termelési támogatásoknál pedig kiemelten kell kezelni a biológiai alapanyagok fejlesztésével, a minőségi árutermeléssel (ellenőrzött vetőmag beszerzés, genetikailag értékesebb tenyészanyag stb.) kapcsolatos szubvenciókat. Magyarországon – WTO kötelezettségvállalása miatt – az exporttámogatás a jövőben egyre korlátozottabban alkalmazható csak, ezt a szabályozási eszközt 2001-et követően nagyon szűk termékkörben és viszonylag alacsony állami költségvetési forrás felhasználása mellett alkalmazhatja.

A növénytermelési ágazatok jövedelem-termelésének elősegítése céljából az elmúlt időszakban különböző szabályozási intézkedéseket vezettek be. Ezek a támogatások végső soron hozzájárultak a termelői jövedelmek növekedéséhez, amelyek reálértékben még nem érték el az 1980-as évek végén tapasztalt jövedelem-színvonalat.

A növénytermelési ágazatok támogatásának legnagyobb tételei a piacra jutást elősegítő, beruházási és exporttámogatás. Komoly összeget használtak fel még agrártermelési és agrárfinanszírozási támogatásokra.
A növénytermelés 1999. évi szabályozásának kidolgozásakor kiemelt szerepet kapott az EU-csatlakozásra történő felkészülés, sőt a 2000. évi szabályozásnál is hasonló célokat fogalmaztak meg, de a következő években sokkal komolyabb előrelépéseket kell tenni az EU-konform szabályozás megvalósításához.

A kilencvenes évek közepéig a piaci transzformáció során a hazai gabonaágazatban is jelentősen csökkent az állami támogatás mértéke, majd a kilencvenes évek közepétől (elsősorban az EU-csatlakozásra való hivatkozással) ismét jelentős mértékben megnőtt az agrártermelés közvetlen állami támogatása. Ez a tendencia 1999-ben is jellemző volt és 2000-ben is az marad. 1998-tól a családi gazdaságokat a hazai szabályozás előnyben részesíti. Míg 1999-ben ez a preferencia még csak a földalapú támogatásnál jelentkezett, addig 2000-ben kiterjesztették a gépberuházásokra és hiteltámogatásra is. Ez azt jelenti, hogy a gabonaágazati szabályozásban is a hazai agrárpolitika a hatékonysági kritériumok figyelembe vétele helyett egyre inkább az EU családi gazdaságokra épülő modelljét támogatja.

Az 1990-99 között a hazai gabonaágazati szabályozásban alkalmazott eszközök közgazdasági szempontból négy csoportba sorolhatók: közvetlen piaci intézkedések, ideértve a bel- és külpiaci szabályozást is; a különböző jogcímeken nyújtott termelési támogatásokat; a földalapú támogatás (jelenlegi technikáját Magyarországon 1999-től vezették be), illetve biztosítás jellegű beavatkozások.

Az 1999. év rendkívüli évnek számított a hazai gabonapiaci szabályozásban. A kalászos gabona vetésterületének jelentős mértékű csökkenése az 1999-es esztendőben időlegesen tehermentesítette a hazai piacot. A csökkenő kínálat következtében a Közép-Európában folytatódó gabona áresés ellenére Magyarországon 1999-ben a gabona ára reálértékben is nőtt az előző évi árszinthez képest. A szabályozásban ez lehetőséget biztosított a hazai gabonapiaci szabályozás EU-konform kialakítására, de ezen a területen sajnos nem történt előrelépés. Az 1999-ben módosított agrárpiaci rendtartási törvény alapján tehát a magyar szabályozás továbbra sem közelített az EU szabályozásához.

A hazai gabonaágazatban a termelésbiztosítás, mint szabályozási probléma az elmúlt évek szélsőséges időjárása miatt került az agrárszabályozás középpontjába. 1999-ben már felmerült, hogy erre a célra központi alapot kell létesíteni. Ez a szándék azonban a 2000. évi támogatási rendszerben egyelőre még nem valósult meg.
Megítélésünk szerint a közelgő EU-csatlakozás előtt a hazai gabonaágazati szabályozás gyökeres átalakítására van szükség. A beruházás fokozott támogatása az EU-csatlakozás előtt indokoltnak tűnik, azonban az inputtámogatások kiterjesztése már sokkal több közgazdasági-hatékonysági problémát vet fel (nehezen ellenőrizhető, visszaélésekre nyújt lehetőséget, magas transzferköltséggel jár, stb.). A hazai gabonagazdaságban az üzemi modellek harmonizálásán túl elodázhatatlan az EU típusú árszabályozási modell átvétele. Ennek keretében az Agendában előírt intervenciós árszint 70%-ában meghatározott árszabályozást célszerű kombinálni a termelőorientált gabona-közraktári rendszer kiépítésével.

Az olaj- és a fehérjenövények a célzott támogatások közül csak a földalapú támogatásból részesülnek, ezen kívül a termelők csak az alanyi jogon járó, illetve pályázaton nyerhető támogatásokra számíthatnak.

1999-ben az olajnövények közül földalapú támogatásban részesült az őszi-és tavaszi repce, ugyanakkor nem kapott támogatást az ipari napraforgó. A fehérjenövények köréből a magborsó (száraz-borsó), a szója, a lóbab, a lencse, a bükkönyfélék, a csicseriborsó és a csillagfürt, az alternatív növényként kezelt étkezési napraforgó, olajtök, étkezési olajlen, valamint a kender szerepelt a támogatott körben. Egyéb célzott támogatást a termékkör nem kapott.

2000-ben az ipari napraforgó is bekerült a földalapú támogatásba, s fennmaradt a repce valamint a szója támogatása is. A fehérjenövények közül csak a magborsó (szárazborsó), az alternatív növények közül pedig a tökmag és a fénymag maradt a földalapú támogatásban.

A hazai napraforgómag és repce termelését pillanatnyilag leginkább a világpiaci tendenciák befolyásolják. A csökkenő világpiaci árakhoz igazodva a napraforgómag és a repcemag hazai felvásárlási alapára is csökkent. Minden jel arra mutat, hogy az alacsony árak miatt a napraforgó és repcetermelés csökkenni fog, mely rontja az uniós esélyeinket is. 2000-ben integrátoroktól és feldolgozóktól származó információk szerint több termelő jelezte az olajnövény termeléstől való visszalépését.

A hazai termelési költségek a csatlakozás idejére minden bizonnyal elérik az uniós termelési költségeket, ezért csupán az árbevételből származó jövedelmek az Unió termelőinek járó közvetlen jövedelem-támogatások nélkül nem lesznek elegendőek a hazai termelés versenyképességének fenntartásához. Az olajnövény ágazat jelenlegi nemzeti támogatása még növekvő tendenciája ellenére sem versenyképes a várt uniós támogatással szemben.
Az olaj- és fehérjenövények szabályozásának és EU-konform működésének alapfeltétele a monitoring és a piacfigyelő hálózat kialakítása. Ugyancsak általános, minden ágazatot érintő ellenőrzések szigorítása és az ehhez szükséges intézményi, törvényi és szabályozási rendszer létrehozása. Hiányoznak még az Unióban pontosan körülhatárolt és megfogalmazott ellenőrzési és szankcionáló intézkedések, melyeknek leginkább a jogszabályi és végrehajtási háttere tisztázatlan.

Az EU-ban mindenfajta terméktámogatás területi és gazda regisztrációhoz kötött. Célszerű lenne a hazai rendtartási eszközök között is valamennyi támogatási elemre kiterjeszteni a regisztrációtól függő támogatást.
Magyarország EU-csatlakozása a gyümölcs-zöldségágazat számára is nagy kihívást jelent, de egyben olyan gazdasági lehetőségeket nyit meg, ami megfelelő alkalmazkodással, jó felkészüléssel az ágazat felemelkedését eredményezheti. Ehhez egyrészt át kell alakítani a hazai szabályozást, valamint biztosítani kell a végrehajtáshoz szükséges hátteret is. Az Európai Unióban a gyümölcs-zöldség ágazat kedvezőbb helyzetben van más mezőgazdasági ágazatokhoz képest, mert az 1997-től életbe lépett új piaci szabályozás alapján meghatározhatók azok a főbb hazai feladatok, amelyek elősegítik az alkalmazkodást és a versenyképes termelést.

A gazdaságos termesztés feltételeinek megteremtése nem csak az EU-csatlakozás miatt fontos számunkra, de az ágazat modernizálása, a megváltozott piaci helyzet is ezt követeli meg. Fontos feladat a termesztés legalább jelenlegi volumenének a fenntartása, a világpiaci követelményeknek megfelelő termelési szerkezet átalakítása, a hazai piacok megőrzése és az exportorientáció megtartása, amit állami segítséggel is ösztönözni szükséges.
Többféle támogatási forma biztosított a gyümölcs és zöldségfélékre, amelyek közvetlenül vagy közvetve az ágazatot segítik és az elmúlt években emelkedő tendenciát mutattak. A támogatások szerkezete lényegesen nem változott és a rendelkezésre álló szűkös állami pénzeszközök mellett a kitűzött célok nehezen teljesülhettek. A támogatásokon belül az AMC (Agrármarketing Centrum) szerepe, a termékek piacra jutásának elősegítése erősödött.

A támogatások közül 1999-ben kiemelt szerepe volt a gyümölcs- zöldségtermelői értékesítő szervezetek (TÉSz) létrehozását és tevékenységük megerősödését ösztönző finanszírozásnak, valamint a versenyképességet fokozó beruházási támogatásoknak (az ültetvénytelepítési, gépbeszerzési és a TÉSz-ek közös építési beruházási támogatások). Az 1999. év nem mondható sikeresnek a zöldség-gyümölcs értékesítő szervezetek (TÉSz) alapítása tekintetében, azonban 2000-ben sem következett be változás ezen a területen. Az EU-csatlakozás után valószínűleg korlátozott lehetőségünk lesz az ültetvénytelepítés állami támogatására (alma, körte, őszibarack, nektarin), ezért a felújításokat a csatlakozás előtti időszakban fokozottan indokolt támogatni.

Az Európai Unió zöldség-gyümölcs piac szabályozásában a friss zöldségek, gyümölcsök, illetve a feldolgozóipari alapanyagok a kevésbé szabályozott termékek közé tartoznak. Számunkra fontos, hogy a piacszabályozási rendelet nem állít fel korlátokat, kizárólag szigorú minőségi követelményeket szab, ami azt jelenti, hogy az EU egységes piacán elsősorban a piaci versenyben kell helytállni. Az új piaci szabályozás arra irányul, hogy a forgalmat a jobb minőségű áru segítségével növeljék, ezért a kereskedelmi forgalomba csak a kötelező szabványoknak megfelelő, osztályba sorolt áru kerülhet.

Az EU zöldség-gyümölcs piacszabályozási és támogatási rendszere a Termelők Értékesítő Szervezeteire (TÉSz-ek) épül. Ez a szabályozási rendszer a zöldség- és gyümölcstermesztőket nem egyénileg, hanem TÉSz-eiken keresztül részesíti támogatásban, ezért az ágazatban ezeknek a szervezeteknek alapvetően nagy a fontossága. A piaci egyensúlyt a TÉSz-eken keresztül, meghatározott termékek (köztük az alma, körte, őszibarack/nektarin) meghatározott mennyiségű feleslegeinek piacról való kivonásával (intervenciós felvásárlás), valamint a kínálati piacot eredményező ültetvények (alma, körte, őszibarack) részleges felszámolásával és a kivágás támogatásával kívánják megteremteni.

A feldolgozóipari termékek közül külön támogatásban csak néhány kiemelt termék részesülhet az EU-ban. A termelési támogatást a feldolgozóüzem kaphatja abban az esetben, ha megfizeti az alapanyag termelőnek - a világpiaci árnál magasabb - az EU által meghatározott minimumárat.

Magyarország várható EU-csatlakozása szempontjából és a termelési célok megvalósítása érdekében olyan intézkedések szükségesek, amelyek összhangban vannak az EU-versenyszabályokkal, figyelembe veszik a hazai igényeket és sajátosságokat és a WTO megállapodásban vállalt kötelezettségeket is messzemenően szem előtt tartja. Az EU-csatlakozásra készülve a termelési célok megvalósítását a korábbinál hatékonyabb, áttekinthetőbb és ellenőrizhetőbb hazai támogatási rendszer alapozhatja meg, amely szerkezetében is közelít az EU rendszerhez.

Az ágazati sajátosságokból adódóan (ültetvény kultúra, hosszú megtérülés, nagy tőkeigény) a hosszú távú tervezéshez kiszámítható, legalább 3-4 évre előre meghirdetett támogatások szükségesek. A korlátozott támogatási keret körültekintőbb feltételrendszer felállítását igényli. Ágazati prioritások felállításával jobban koncentrálhatók a pénzforrások.

A 2000. évi agrárszabályozás szerint a 0,5 hektárt meghaladó termő gyümölcsöst művelők is részesülhetnek földalapú növénytermelési támogatásban, ha betartják a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program meghatározott szakmai követelményeit.

A termésbiztonságot és az áru minőségét növeli a fedett felület alatti zöldségtermesztés. A 2000. évi beruházási támogatások közé ismét beépítésre került a zöldséghajtatás céljára szolgáló növényházak és fóliaházak építése, felújítása és korszerűsítése, ami várhatóan további lendületet ad a nagyobb mennyiségű hajtatott áru előállításának.

A piacra jutást, piacszabályozást és a minőségi árualap növekedését elősegítő támogatásoknak a következő években is fontos szerepet kell szánni. A WTO megállapodás "zöld dobozába" tartozó, célzott támogatási formák széleskörű alkalmazására van szükség (például a növényegészségügyi szolgáltatások, a különböző minőségvizsgálatok költségeinek az eddigieknél nagyobb arányú térítése). Fontos feladatunk az egészséges táplálkozás terjesztése, a magasabb hazai gyümölcs-zöldség fogyasztás ösztönzése, a biotermékek helyi értékesítésének elősegítése stb.

A jövőben is fel kell készülni a termelés ingadozásából adódó, előre nem látható piaci zavarok kezelésére.
A közelmúltban lezajlott borászati jogalkotás (hegyközségi törvény, bortörvény) eredményeként a magyar borjog számos tekintetben illeszkedik az EU borpiaci szabályozásához (pl. borászati eljárások, szőlőfajták osztályozása, meghatározott termőhelyről származó minőségi borok előállításának szabályozása és a szakágazati ellenőrzés tekintetében). 2000-től az EU-hoz hasonlóan nálunk is jövedéki termék lett a bor.

Az érvényben levő agrárcélú támogatások köre a támogatás célja és a jövedelemtermelő képességre gyakorolt hatása alapján három csoportba sorolható. Ezek a fejlesztési forrásokat pótló, illetve kiegészítő támogatások, a termelési költségeket csökkentő támogatások és a piacra jutást, illetve a kívánt ár elérését célzó támogatások.
A támogatások legnagyobb tételét az exporttámogatások képezik, bár az elmúlt években és a jövőben is szerepük csökkenni fog. Az így felszabaduló források az elmúlt években részben a beruházások támogatására, kisebb részben pedig a folyó termelés finanszírozására fordítódtak.

Az 1999. évi agrártámogatási rendszer kedvezőtlenül érintette a szőlő-bor ágazatot, mert romlottak a legjobb minőséget termő ültetvények létesítésének támogatási feltételei és megszűnt a földhasznosítást elősegítő támogatás, ami a hektáronként 68 AK értéket meg nem haladó ültetvényt használók jövedelemszerzési esélyegyenlőtlenségeinek kiegyenlítését célozta. Ugyanakkor az ültetvénykultúrák nem részesültek a földalapú támogatásból.

A magyar szőlő-bor ágazat az Európai Unió egységes piacán a jelenlegi ültetvényszerkezettel komoly hátrányban lenne. Taggá válásunk után az EU alacsonyabb vámvédelme miatt belső piacunk nyitottabbá válik a harmadik országok számára is. A hazai ültetvénytelepítések fokozását indokolja az is, hogy az EU borpiaci szervezetében a biológiai elöregedés miatt szükségessé vált ültetvények újratelepítése nem támogatható.

A szőlőtelepítések volumenének növeléséhez kiszámítható feltételeket kell teremteni a szabályozás terén. A hazai szaporítóanyag biztosítása érdekében szükséges a támogatási feltételeket hosszabb időszakra (5-6 év) garantálni.

A minőségi borszőlőtermesztés ösztönzéséhez differenciáltan kell támogatni az ültetvénytelepítéseket a termőhely, a szaporítóanyag, a térállás és a tőkeművelésmód függvényében, illetve kiegészítő támogatásban kellene részesíteni a vírusmentes szaporítóanyaggal történő ültetvénytelepítést is.

A termelői érdekeltség javítására és a beruházói kedv ösztönzésére a folyó termelés finanszírozását elősegítené, ha a szőlőtermelés a 2000-re meghatározott agrártermelési támogatási formák mindegyikéből - a célzott földalapú támogatás mellett a növényvédő szer és műtrágya vásárlására létrehozott kedvezményes áruhitelből is - részesülhetne. A földalapú támogatás feltétele az integrált környezetkímélő technológia vagy az ökológiai gazdálkodás megvalósítása költséges és hosszabb időt vesz igénybe, ezért ez a támogatás várhatóan csak szűkebb körben lesz érvényesíthető.

A szőlészeti-borászati termelőtevékenység hosszabb ciklusa miatt a jövőben is igényli - állami kezességvállalás mellett - az éven túli lejáratú forgóeszközhitelek kamattámogatásának fenntartását.
Az elavult ültetvényszerkezet mellett az ágazat másik fő problémája a hatékony integrációk hiánya. A termelői feldolgozás és a borászati technológiák fejlesztésénél ezért az életképes családi gazdaságok, illetve az integráló szervezetek, kiemelten a pinceszövetkezetek támogatása javasolható. A 2000-re meghirdetett agrártámogatások köre azonban épp ezt a célt nem tartalmazza.

Az állattenyésztési ágazatok stabilizálása, illetve pozíciójának javítása érdekében az elmúlt években különböző támogató intézkedéseket vezettek be. Ezek a támogatások több-kevesebb áttételen keresztül a termelői jövedelmet növelték. Az árintézkedések hatására nőttek az értékesítési árak, de reáláron a fajlagos jövedelemtermelés még mindig elmaradt az 1980-as évek végén elért jövedelem-színvonaltól.

Az állattenyésztési ágazatok támogatásának legjelentősebb tételei az elmúlt években a beruházási támogatások, az agrárpiaci támogatás és az exporttámogatás voltak. Számottevő összegeket fordítottak még az agrártermelési támogatásokra, valamint a termelés finanszírozásának támogatására.

Az állattenyésztés 1999. évi szabályozórendszerének kialakításakor egyik fontos szempont volt, hogy segítse elő a felkészülést az Európai Unióhoz való csatlakozásra. Célul tűzték ki az agrárgazdaság versenyképességének, jövedelemtermelő-képességének javítását, s a termékek piacra jutásának elősegítése érdekében a termelési szerkezet átalakítását és a minőségi termelés feltételeinek megteremtését. Súlyos piaci zavart kellett kezelni a sertéshúsnál, de nem volt feszültségmentes a tej- és a baromfihús piac sem.

A 2000. évi szabályozásnál a célok lényegében változatlanok, a következő években azonban további előrelépéseket kell tenni az EU szabályozáshoz való közelítés, illetve a szükségesnek ítélt ágazatfejlesztési célkitűzések megvalósítása területén. A szabályozás kialakításának lényeges szempontja a felkészülési teendők meghatározása, rangsorolása, s ennek során a prioritások kijelölése. Ennek megfelelően az állattenyésztésen belül ágazatonként a következő súlyponti kérdéseket javasoljuk a szabályozás szempontjából mérlegelni.
A hazai szarvasmarha-ágazatnál hosszabb távú érdekeinkre alapozva alapvetőnek tartjuk a hazai állományból elérhető maximális tehénlétszám növelését, amely szektorálisan, illetve mérettől függően eltérő kezelést igényel. A szabályozásnál indokolt figyelembe venni a hasznosítási irányok tervezett változtatásának igényét. A tejelő állományoknál összességében egy szintentartás célozható meg. Azok a termelők, akik nem képesek a tej minőségi követelményeket teljesíteni, kényszerűen átállnak az ún. nemfejttehén-állomány tartására, ami nem zárja ki a háztól való korlátozott értékesítést és a saját fogyasztás céljára történő termelést. Ezen állomány kieső tejtermelésének pótlása jelentősebb fejlesztést igényel a megfelelő minőséget termelő kistermelőknél a minőségmegőrzés technikai feltételeinek kialakításával, valamint a nagyobb létszámú (10-50) tehenet tartó gazdák állományának bővítésével. A társas-vállalkozásoknál a hangsúlyt a rendelkezésre álló férőhely-kapacitások kihasználására és a fajlagos hozamok növelésére, a tömegtakarmány előállítás korszerűsítésére javasoljuk helyezni.

A magyar tejtermelésnek is alkalmazkodni kell az EU tejminőség előírásaihoz, amely a felmérések szerint a kisgazdaságokból a tejcsarnokok által gyűjtött tejnek (200-250 millió liter) mintegy 85 %-át kizárná az értékesítésből. Még a társas vállalkozások jelentős részénél is nehézséget okoz a minőségi követelmények teljesítése a fejő- és tejkezelő berendezések rossz műszaki állapota, illetve korszerűtlensége miatt.
A vágómarha-termelés fejlesztése feszültséget okoz a jelenlegi vágómarha termelői árak és termelési költségek mellett. A csatlakozás után a megváltozó jövedelemtermelési viszonyok alapján érdekünk lesz a "nemfejt" tehénállománytól származó minőségi marhahús termelés növelése, illetve az egyhasznú hústehénállomány fejlesztése. E feladatot EU-konform módon differenciált jövedelempótló támogatással lehet megoldani.
A juhászat termelési szintje, fajtaösszetétele lényegében nem változott az 1960-as évek óta. A fajtaváltás, a hús- és tejirányú szakosodás irányába való elmozdulás nélkül az ágazat versenyképtelenné válik. Az ágazat fejlesztési célja az anyaállomány létszámának növelése, a termelés hatékonyságának és a termékminőségnek a javítása.

A sertéstenyésztést hatékonyságát az EU-ban a termékminőség és a versenyképesség dönti el, bár növekvő jelentőségű a környezetvédelmi és az állatvédelmi előírások érvényesítése. A hazai fejlesztés kiemelt területeként tartjuk célszerűnek kezelni a szakosított telepek takarmányozási technológiájának korszerűsítését, a fertőző állatbetegségektől való mentesítés és a minőségi apaállat ellátás támogatását. A családi és kisegítő gazdaságokban indokoltnak tartjuk az anyakoca-állomány minőségi cseréjét 2-3 éven belül végrehajtani. Különösen a kisebb termelők értékesítési helyzetének javítása érdekében látjuk szükségesnek az értékesítési és beszerző szervezetek kialakításának támogatását.

Az EU-ban a baromfitenyésztésben is a sertéstenyésztéshez hasonlóan a termelési hatékonyság növelése az elsődleges cél, amely az integráció erősítésével, az értékesítés és a beszerzés szervezettebbé tételével valósítható meg. Ugyanez vonatkozik a hazai baromfitenyésztésre is.

Az állattenyésztési ágazatok szabályozásában az EU-csatlakozás követelményeit figyelembe véve a piacra jutási és beruházási támogatás, intervenciós ár és a külkereskedelem szabályozása jelentik a legnagyobb feladatot.
A piacra jutási (jövedelempótló) támogatásoknál javasoljuk, hogy a termelők áralku pozícióinak javítása érdekében a termelők beszerzési és értékesítési szervezetei (szövetkezetei) megalakításához, működtetéséhez támogatást kapjanak. Célszerű, hogy az extra minőségű tejre adott támogatást közvetlenül csak a termelő (kistermelők esetében a tejgyűjtő csarnok) igényelhesse. A vágómarha állománynövelése érdekében a nemfejt tehénállományát növelő termelőnek az üszőnevelésre is tartási-költség támogatását javasoljuk. A kistermelői sertésállomány minőségi cseréjének elősegítése érdekében az anyakocák és a tenyészkanok beszerzését támogatással kell ösztönözni. A juhászatban a jövedelempótló támogatást fajta, illetve hasznosítási irány szerint differenciáltan indokolt megállapítani. A juhtejtermelésnél a minőségi támogatást tejnövekmény-prémium elemekkel tartanánk célszerűnek kiegészíteni.

Az intervenciós árak meghirdetését az intervencióra alkalmas termékekre (sertéshús, marhahús, sovány tejpor és vaj) szükséges korlátozni, kialakítva az intervenció rendszerét és végrehajtási, ellenőrzési, szankcionálási szabályait. Ezen kívül célszerű megvizsgálni a magánbetárolási támogatások bevezetésének lehetőségét, különösen a sertéshús és a marhahús esetében.

Javasoljuk a hatósági vizsgálatok és a szaktanácsadás (állategészségügyi és tenyésztés-szervezési) részleges támogatása helyett a térítésmentesség bevezetését. A csatlakozásig az állattenyésztési ágazatokban a felzárkóztatást szolgáló beruházásokhoz differenciáltan 25-60 %-os vissza nem térítendő beruházási-támogatást és az e célra felvett hiteleknél a jegybanki alapkamat 40-50 %-ának megfelelő kamattámogatás nyújtását tartjuk indokoltnak.

A külkereskedelem szabályozásában az import esetében megfontolásra ajánljuk a WTO megállapodásban rögzített kvóták országspecifikus kvótaként történő kezelését, sőt a kedvezményes kvótákat célszerű élőállatra vonatkoztatni, ahol az élőállat és hús együtt szerepel. A kedvezményes importnál pedig célszerű emelni a pályázati letéti díjakat. Az exporttámogatásnál a célországok szerint történő erőteljesebb differenciálást javasoljuk.
A hazai agrár-környezetvédelem támogatása kiemelt feladat EU-csatlakozásunk szempontjából. A hazai szabályozórendszer továbbfejlesztésénél a bonyolult és termelők számára nehezen áttekinthető agrárszabályozás helyett költségtakarékos, egyszerű és áttekinthető megoldásokat javasolunk. Az NAKP (Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program) vonatkozásában a hatékonyabb forrásfelhasználás és a környezetvédelem érdekében jobban kell differenciálni az ökológiai termesztés javára, mert az egyébként sokkal könnyebben teljesíthető feltételekhez kötött környezetvédelmi alapprogramban való részvétel előnyösebb a termelők számára. Ez pedig azt jelenti, hogy környezetvédelmi támogatások fő haszonélvezőjévé - jelentősebb környezetvédelmi teljesítmények nélkül - a konvencionális mezőgazdaság válik.

Több pénzt igényel az ökológiai gazdálkodással kapcsolatos kutatás (például növényvédelem, üzemgazdasági kérdések stb.) és a speciális szaktanácsadás, mert ezekre az ismeretekre különösen nagy igény van az átállás időszakában.

Az ökotermesztésből származó termékek speciális feldolgozási és értékesítési csatornáinak kiépítését kiemelten célszerű támogatni. A szabályozórendszer kialakításánál nélkülözhetetlen az ökotermesztésre vonatkozó szabályozás, valamint az oktatás és tájékoztatás összhangjának biztosítása. Az üzemek ökotermesztésre való teljes átállítását erőteljesebben indokolt támogatni - környezetvédelmi teljesítményeknek megfelelően - azokkal szemben, ahol csupán egyes ágazatokban, területeken történik meg az ökogazdálkodásra való áttérés. Az ökotermesztés a konvencionális termelésnél élőmunka igényesebb, ezért alkalmas a munkanélküliség mérséklésére, a vidék népességmegtartó képességének növelésére.

Az EU megteremtette a feltételeit annak, hogy az ökológiai termesztés környezetvédelmi teljesítményeit az eddigieknél erőteljesebben honorálják. Ezt követően az egyes tagországok és tartományok politikai döntései határozzák meg, hogy az ökológiai termesztés mely országokban, régiókban és milyen mértékben tartozik majd az Agenda 2000 nyertesei közé, ezért is rendkívüli jelentőséggel bír, hogy Magyarországon elfogadásra került a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program, amelynek keretében EU-konform támogatási rendszer került bevezetésre.

A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programnak 2000-ben csupán egyes elemeit vezették be, így az ökológiai gazdálkodás támogatása is alapvetően még a korábbi években alkalmazott támogatási rendszer szerint történik. 2000-ben az előző évekhez képest az ökológiai gazdálkodásra való áttérés támogatása kedvezőtlenebbé vált, mert szűkült a támogatások köre és mértéke. Az ökológiai gazdálkodásra már áttért gazdálkodókat 2000-ben sem támogatják. Az ökotermelők tehát elsősorban a földalapú támogatásokban reménykedhetnek.
Várható, hogy 2001-től a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program keretében bevezetésre kerül az ökológiai gazdálkodás normatív, területhez és állatlétszámhoz kötött EU-konform támogatási rendszere, amely komoly ösztönző hatást fejt majd ki. Az NAKP kidolgozása végül is megteremtette a környezetvédelem agrárpolitikába történő integrálásának a lehetőséget, ami támogatási prioritást biztosít az EU-ban is célul kitűzött multifunkcionális mezőgazdasági földhasználatnak. Az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások során az NAKP elfogadása növeli a magyar mezőgazdaság érdekérvényesítési lehetőségeit.

Popp József
Forrás: Agrárgazdasági Kutatóintézet (www.akii.hu)