Az államháztartási deficit a tervezett 3,6 és a GKI Rt. által korábban prognosztizált 4 százalék helyett várhatóan a GDP 6,1százaléka körül lesz. Az eltérés nagyobb - s a GKI Rt. prognózisához viszonyítva szinte teljes - része az Eurostat állásfoglalásának megfelelően kényszerűen módosított elszámolási metodika következménye. Az autópálya-eladás kieső bevételei és a 2005. évi építés terhe együttesen a GDP mintegy 1,9 százalékát jelenti, amihez járul a 13. havi bérek eltérő kezelése miatti 0,1 százalékpont. A tervezettnél nagyobb hiány tehát csak kisebb részben - 0,5 százalékpont erejéig - magyarázható a költségvetés menedzselésének gyengeségeivel, végső soron az adóbevételek vártnál kisebb inflációval is összefüggő elmaradásával. Az euró 2010. évi bevezetéséhez 2006-2008 során - a beígért adócsökkentéseket is figyelembe véve - a kiadásokat a GDP arányában mintegy 4,5 százalékponttal kellene csökkenteni.
A GDP 2006-ban, csakúgy, mint 2005-ban egyaránt kb. 4,2 százalékkal nő. A magyar növekedési ütem továbbra is bő 2 százalékponttal gyorsabb az EU átlagánál, de az újonnan csatlakozott országok közül valószínűleg csak Lengyelországénál lesz erőteljesebb. A választásokig - és részben az őszi önkormányzati választásokig - nem várható érdemi változás, a választások közeledtével már az is pozitívum lenne, ha nem következnének be újabb egyensúlyrontó lépések. A GKI Rt. azonban azt feltételezi, hogy a 2006 kora nyarán megalakuló kormány valóban a hosszú távú célokat: a felzárkózást, a gazdaság egyensúlyának javítását, az euró 2010. évi bevezetését és az ország nemzetközi megítélésének javítását állítja tevékenysége középpontjába és ennek érdekében egyrészt már a 2006. évi költségvetési folyamatokra ható kiigazító lépéseket tesz, másrészt megkezdi a 2007-2008. évi reformok valóságos előkészítését. Az előbbiek - például a fogyasztói gázár nem elkerülhető emelése - 2006. második felében kissé emelhetik az inflációt. Az utóbbiak pedig, bár közvetlenül nem hatnak a 2006. évi folyamatokra, de szükségesek a tartós egyensúlyjavuláshoz, s egyben a folyó fogyasztás és hitelfelvétel terén óvatosabbá tehetik a háztartásokat.
Idén a versenyszektorban várhatóan átlagosan 5,5 százalékkal - tehát az Országos Érdekegyeztető Tanácsban elfogadott 4-5 százaléknál valamivel jobban - nőnek a bruttó keresetek, amiben a közel 10 százalékos minimálbér-emelés is közrejátszik. A költségvetési szektorban a bruttó keresetek lassúbb, 4,5százalékos emelkedése valószínű. A nettó keresetek 2006-ban is mintegy 1 százalékponttal gyorsabban nőnek a bruttónál, így a nemzetgazdaságban legalább 4 százalékos reálkereset-emelkedés várható. A jelentős reálbér-emelkedés a fogyasztást és a megtakarításokat is növeli.
#page#Az infláció 2005-ben jelentősen csökken, éves átlagban 3,6, az év végén 3,2 körül lesz. A lassulás a növekvő verseny, az erős forint és az áfa-mérséklés részben előrehozott hatásának következménye. 2006 tavaszára az áfa-csökkenés hatására érezhetően 2 százalék alá mehet az árindex. A III-IV. negyedév során azonban várhatóan - a világpiaci ármozgásokat tükrözve - egyes energiahordozók, s más állami/önkormányzati közszolgáltatások ára emelkedni fog. Továbbra is árcsökkenés lesz viszont a ruházati cikkek és tartós fogyasztási cikkek piacán. Az év egészében - a kiigazítás tényétől, mértékétől és időzítésétől függően - 2-2,5 százalékos, az év végén 3 százalék körüli infláció várható.
A Monetáris Tanács 2005-ben - lassan és kis lépésekkel - rendszeresen csökkentette az alapkamatot. Ezt a folyamatot az államháztartási hiány elszámolásával és az euró bevezetésének időpontjával kapcsolatos bizonytalanság októberben 6 százaléknál megállította. Az állampapírok hozama emelkedett, az euró árfolyama 250 forint fölé került. A forint gyengülését és a hozamok emelkedését az EU kritikája és a Fitch-től december elején kapott rosszabb adós-besorolási osztályzat - valószínűleg csak átmenetileg - még markánsabbá tette. A GKI Rt. arra számít, hogy a Monetáris Tanács emiatt - az euró- és a dollárkamatok emelkedését is figyelembe véve - a választásokig már a kedvező inflációs kilátások ellenére sem csökkenti az alapkamatot. 2006 második felében azonban - deficitcsökkentő és intézményi reformokat kezdeményező gazdaságpolitika esetén - akkor is folytatódni fog a kamatcsökkentés, ha közben az infláció kissé emelkedik. 2006 végére 4,75 százalékos jegybanki alapkamat várható. A választásokig a forint/euró árfolyam 245-260 forintos sávban való ingadozása valószínű (inkább e sáv gyenge részén), a választások után azonban az előzőekben jelzett gazdaságpolitika esetén egyértelmű erősödésre lehet számítani. A 2005-ben 248 forint/euró körüli átlagos árfolyam 2006-ra 250 forint/euróra, vagyis csak minimálisan gyengül. Ez azt jelenti, hogy a 2005. évi (fogyasztói árakon mért) bő 3 százalékos reálfelértékelődést 2006-ban reálértelemben semleges árfolyamváltozás követi.
A külső finanszírozási igény 2005-ben összességében 6,5 milliárd euró környékén lesz, a GDP arányában a 2004. évi 8,4-ről 7,3 százalékra csökken. Ez 2006-ban nominálisan nő, de a GDP arányában stagnál, s ennek ismét mintegy felét finanszírozzák nem adóssággeneráló források. A nettó külföldi adósság 2005-ben és 2006-ban is növekszik.
#page#A 2006. évi költségvetés egyensúlyi szempontból látszólag lényeges javulást irányoz elő, ténylegesen azonban megvalósulása esetén is kevéssé változik a helyzet. A javulás lényegében az új autópálya építés finanszírozása nagy részének államháztartáson kívülre helyezéséből és a kamatkiadások csökkenéséből fakad. Ugyanakkor az adómérséklés fedezetét a kiadások emelkedésének visszafogásával teremtik meg.
A 2006-ra tervezett adó- és járulékbevételek a korábbiaknál sokkal reálisabb feltételezéseket tartalmaznak. A kiadások a végső költségvetésben pénzforgalmilag várhatóan több mint 9 százalékkal (a költségvetési törvényjavaslatban 7-7,5 százalékkal) emelkednek. Ennek a növekedésnek egy számottevő része (a törvényjavaslathoz képesti eltérésnek pedig szinte az egésze) azonban az autópálya építés speciális finanszírozásával van összefüggésben. E nélkül a dinamika nem haladja meg a GDP emelkedését. Egyes kiadási tételeknél azonban komoly bizonytalanság érzékelhető. Így mindenekelőtt a költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok kiadásainál (tekintettel az igen magas maradványok év elején várható gyors elköltésére), az Egészségbiztosítási Alap kiadásainál és - a piaci kamatok emelkedése miatt - a kamatkiadásoknál várható túllépés. Külön gond az önkormányzatok várható, választási ciklussal összefüggő túlköltése. A nyárra jól láthatóan ismételten felmerül a veszteségtermelő, illetve eladósodott állami cégek költségvetési szanálásának igénye is.
2006 második felében várhatóan elindul a költségvetési konszolidáció. Ennek nyomai egyes területeken a költségvetésben is érzékelhetőek, de az igazi kérdés nem is maga az elfogadott költségvetés, hanem a teljesítési időszakban - például a maradványokkal kapcsolatban - tanúsított kormányzati magatartás, különösen pedig az országgyűlési választásokat követő időszakban bekövetkező lépések tartalma. A GKI Rt. azt feltételezi, hogy a költségvetési konszolidáció politikájának 2006-tól nincs racionális alternatívája, ezért ennek érvényesülése jellemzi majd a második félévi folyamatokat. Mindez azonban legfeljebb arra lesz elég, hogy az államháztartási hiány a tervezettnek megfelelően - a Gripen-beszerzés egészének elszámolását és csak 80%-os nyugdíjpénztári korrekciót figyelembe véve - a GDP 5,5 százaléka körül alakuljon. Ehhez azonban a GDP 1 százalékát elérő jövő évi hatású egyenlegjavító intézkedésekre lesz szükség, illetve az új autópálya építések tervezett költségvetésen kívüli finanszírozása meg kell hogy valósuljon, aminek nincs elvi akadálya.
