Idén májusban arról írtunk, hogy a villamos energiáról szóló törvényt tavaly elfogadta a parlament – az akkori ellenzék is megszavazta –, és a részleges liberalizáció 2003. január elsejétől indul. Ez a dátum nem változott, mivel az induláshoz szükséges alsóbb szintű jogszabályok, rendeletek elkészültek, készülnek. A gázpiac megnyitására is ezt az időpontot jósoltuk, bár az ehhez szükséges törvénynek még csak az előző kormány által 2001 decemberében jóváhagyott tervezete volt ismert. E törvénytervezetnek az új vezetésű gazdasági minisztérium által átnézett és kisebb mértékben módosított változatát még az ősszel áttekinti a kormány, a parlamenti vitája pedig decemberben várható. Most úgy tűnik, a gázszolgáltatók legkorábban 2003 júliusában kezdhetik meg a versenyt.

A nagyfogyasztók nem kockáztatnak

Szalay Gábor, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkára – aki korábban a szabad demokraták energetikai szakértője volt a parlamentben – több alkalommal kijelentette, hogy a kormány dolgozik az új energiapolitikán, ám megtartja az 1993-ban elfogadott energiakoncepció alapelveit, és csupán hozzáigazítja a régi megállapításokat az új helyzethez, beépítve majd a piacnyitás utáni első tapasztalatokat.
Három fő területre koncentrálnak az energetikában: a versenypiacra, az árszabályozás rendezésére és a lakossági kompenzációra.

Ami az elsőt illeti: a szakemberek szerint – mivel a környező országokban valóban vannak olyan villamos erőművi kapacitások, amelyeket a magyar nagyfogyasztók a meglévő nemzetközi hálózatokon elérhetnek, és olcsóbban adják az energiát, mint a hazai erőművek – a jogi piacnyitás viszonylag hamar valódi versenyhez vezethet. Az importnak inkább lehetnek politikai és diplomáciai akadályai, mint technikaiak.
Az elmúlt hónapokban nyilvánosságra hozott felmérésekből egyébként az derül ki, hogy a versenyt nem a keresleti oldal fogja élénkíteni, mert a nagyfogyasztók fontosabbnak tartják az ellátás biztonságát, mint az árakat, tehát kezdetben biztosan nem fognak könnyelműen kockáztatni egy új áramkereskedő kipróbálásával. Ráadásul egy sor részletkérdés, mint például a hálózat használatáért fizetendő díjak, még mindig nem tisztázott, és ha első változatban meg is jelentek, illetve megjelennek az ezeket meghatározó jogszabályok, semmi garancia nincs arra, hogy azokon ne kellene akár hamarosan változtatni.

Gondosan vizsgált engedélyek

Az idén augusztusban elkészült egyik végrehajtási rendelet rögzíti, hogy azok a nagyfogyasztók dönthetnek 2003. január elsejétől szabadon arról, hogy honnan vásárolják meg a villamos energiát, amelyek 6,5 gigawattóránál többet fogyasztanak, és ez a kör is csak a felhasznált energia maximum felét importálhatja, a másik felét továbbra is hazai szolgáltatótól kell beszereznie. A korábban ismert tervezetek szerint a több telephellyel rendelkezők összevonhatták volna az ezeken jelentkező igényeiket – ily módon például jogosult nagyfogyasztó lett volna a két nagy közlekedési vállalat, a MÁV és a BKV is –, ám az összevonást végül is az elfogadott rendelet nem engedi meg.
Ugyanakkor az önkormányzatok a közvilágításhoz szükséges áramot szabadon vehetik majd meg, sőt új információ, hogy az önkormányzati intézmények – tehát például az iskolák, kórházak, művelődési házak – is megtehetik ezt, igaz, a 6,5 gigawattórás határ rájuk is vonatkozik.

Szeptember elseje fordulópont volt azoknak az energetikai cégeknek, amelyek már a magyar piacon dolgoznak. Nekik ugyanis külön szervezetet kellett létrehozniuk a közüzemi fogyasztóik ellátására, és külön szervezetet a szabadpiacon való kereskedésre. Ezeknek a szervezeteknek, az áramtermelőkkel együtt, szeptember elsejéig kellett beadniuk engedélykérelmeiket a Magyar Energia Hivatalhoz (MEH). A szeptember közepén nyilvánosságra került adatok szerint összesen 31 engedélykérelem érkezett a MEH-hez, ugyanis néhány olyan energetikai cég is jelentkezett, amelyik új piaci szereplő lesz, és amelyekre nem vonatkozott a határidő.
A folyamatosan növekvő számú új engedély kiadásakor a hivatal alapos vizsgálat alá veszi az áramkereskedők működését, a cégük stabilitását, nehogy olyanok is piacra léphessenek, amelyek veszélyeztetik az ellátás biztonságát.

A gázpiacon viszont nem várható komoly verseny a szállítói oldalon sem, egyrészt mert földgázból nincs nemzetközi túlkínálat, másrészt mert mind az ukrán, mind az osztrák határon orosz földgáz érkezik Magyarországra. Márpedig a monopolhelyzetben lévő orosz Gazpromnak nem érdeke, hogy másoknak olcsóbban adjon el, mint ahogy a Mol Rt.-nek. Igaz, a Mol Rt. meglévő beszerzési monopóliuma megszűnik.

Elkerülhetetlen áremelések

Árkérdésben a gáz területén vannak a nagyobb gondok, mert a jelenlegi árrendszer közgazdaságilag indokolatlan és nem piackonform. Nem véletlen, hogy mind az országgyűlési, mind az önkormányzati választási kampányban – igaz, utóbbiban kicsit visszafogottabban – a gázárak hangsúlyosan szóba kerültek. Hiszen köztudott – még ha nem is kellemes ezt tudomásul venni –, hogy a gázárak emelése elkerülhetetlen. A kormány válasza erre a problémára az árkompenzáció, mondván, hogy a költségvetés és a nemzetgazdaság is jobban jár, ha a most adminisztratív eszközökkel alacsonyan tartott, nyomott árak helyett támogatást nyújt azoknak, akik számára az áremelkedés elviselhetetlen.

A villamosenergia-árak kis- és nagyfogyasztók között meglévő aránytalanságai sem szűnnek meg anélkül, hogy az áram árát ne emelnék az inflációnál nagyobb mértékben. Az áramár-szabályozás terén egyébként 2001-től olyan rendszer van érvényben, amit ha betartanak, megelőzhető lett volna többek között a Magyar Villamos Művek Rt. 50 milliárd forintos vesztesége, amelynek rendezése most, utólag legalább 10 százalékos áremelkedést kíván meg.
Az új árszabályozást – értelemszerűen a részleges piacnyitás után is fennmaradó közüzemi hatósági árakra érvényes módon – egy most készülő gazdasági és közlekedési miniszteri rendelet tartalmazza majd. Ehhez a szükséges számításokat, a korábbiakhoz hasonlóan, a MEH végzi el.

Visszatérve kiinduló kérdésünkhöz, hogy várható-e a piacnyitástól az energiaárak csökkenése, most még óvatosabban kell fogalmaznunk, mint májusban. A szakemberek többsége sem bízik már az árak csökkenésében, csupán azt reméli, hogy a verseny mérsékli majd az áremelkedést. A magyarázat az előbbiekből következik: túl nagy a lemaradás a világpiaci árakhoz képest, és kezdetben a részleges liberalizáció szereplői is igen óvatosak lesznek.

Lezárt vita az álállási költségekről

Azt senki nem vitatta, hogy az energetikai liberalizáció komoly átállási költségekkel jár a már piacon lévő cégek számára. A vita hosszú hónapokon át arról folyt, hogy ez költség mennyi, és főként mennyit ismerjen el belőle a kormány, amit megtérít a szolgáltatóknak. A közelmúltban jelent meg az erről szóló kormányrendelet, és ebben az MVM által kiszámított 48 milliárd forint az irányadó. Mint emlékezetes, voltak, akik 300 milliárdról is beszéltek. Ahhoz, hogy az árak közvetlenül a piacnyitás után ne növekedjenek, az átállási költségeket kordában kell tartani. Erre úgy van mód, ha a korábban megkötött hosszú lejáratú vásárlási szerződéseket továbbra is minél nagyobb arányban sikerül kihasználni. Igaz, ez viszont a valódi verseny kibontakozása ellen hatna.

Közeledtek az álláspontok

„A kihívásoknak csak azok a termelő és szolgáltató vállalatok lesznek képesek megfelelni, amelyek nyitottak a változásokra, az új piaci lehetőségekre” – ezekkel a szavakkal fogadta el a fővédnöki felkérést Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter a Budapesti Elektromos Művek és az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt. „/R/evolúció a villamosenergia-piacon” című szakmai konferenciájára.

A meghívottak között hazánk valamennyi olyan nagy energiafogyasztó vállalatának a képviselője ott volt, amelyik első körben kap jogosítványt arra, hogy szabadon vásárolhasson áramot a piacon. Az egynapos tanácskozás végére pedig kiderült, hogy bár a fogyasztók, a szolgáltatók és a hivatali szakemberek többsége teljesen tisztában van a már megjelent jogszabályokkal, sőt képben van a kormányzati elképzeléseket illetően is, azok egyes pontjait igencsak eltérően értelmezi. Ezek tisztázását segítette többek között Hatvani Györgynek, a GKM helyettes államtitkárának, dr. Kaderják Péternek, a Magyar Energia Hivatal elnökének és dr. Szaniszló Mihálynak az Ipari Energiafogyasztók Fóruma elnökének előadása. Megszólalásukban mindannyian hangsúlyozták: a verseny intenzitása elsősorban a piaci kínálattól függ, ennek versenyjogi és műszaki-technikai – hiszen a hálózati kapacitások korlátosak – feltételeit kell megteremteni.

A házigazdák részéről Novák István Zsolt, az Elmű igazgatóságnak tagja beszámolt egy piaci felmérésről, amelynek során 309 kiemelt nagyfogyasztót kérdeztek meg, akiknek a több mint 80 százaléka úgy véli, hogy az áramszolgáltatók versenyhelyzete pozitív hatással lesz a cégükre, és mindössze 5-6 százalékuk állította azt, hogy negatívval, a többiek szerint pedig semleges lesz. Milyen stratégiát fognak követni a liberalizált piacon? A megkérdezettek 55 százaléka kilép a versenypiacra, 28 százaléka közüzemben marad, és a többi nem tudja. S hogy milyen szempontok szerint fogják összehasonlítani a versenypiaci ajánlatokat? Első két helyen – mint legfontosabbak – szerepel az üzembiztonság és az árpolitika, majd további szempont – fontossági sorrendben – a megbízhatóság, a szakszerűség, a szolgáltatások, a gyorsaság, a rugalmasság, a panaszkezelés és a kommunikációs tevékenység.

Folyamatosan felmerült a nap során, hogy mikor kezdjék vagy kezdhetik meg a nagyfogyasztók a tárgyalásokat az áramszolgáltatókkal, és mikor mondják fel – ha úgy döntenek – meglévő, közüzemi szerződéseiket. Volt, aki azt mondta, miután a szolgáltatók még nem ismerik a hazai erőművek szabadpiaci árait, és ők maguk sem tudnak árajánlatot adni, várni kell. Elhangzott azonban olyan vélemény is, hogy bázisként meg lehet határozni a 2003. január elsejei hatósági energiaárat, és ahhoz képest 4-5 százalékos engedményt adva már megfogalmazható a szabadpiaci árajánlat. Jellemzően azonban a szakemberek minden oldalon óvatosságra intettek, bízva abban, hogy ahogy tényleg megindul a verseny, a fogyasztók bőségében lesznek az információknak, hogy dönthessenek.

Megjelent a Piac és Profit üzleti magazin 2002. októberi számában.