Jó hazai példák is vannak – de kevés
Éskovács szerint: Szerencsére a Balaton környékén is akadnak pozitív kezdeményezések. Keszthely rendszeresen helyet például ad a magyar balett kiválóságainak, a fellépések rendre telt házat vonzanak. A füredi Anna-bál is jó példa arra, hogy a klasszikus zene és az opera iránt van kereslet: idén például alig lehetett elférni azon a téren, ahol a Magyar Állami Operaház művészei ingyenes koncertet adtak, több ezer érdeklődőt vonzva. Értékes színházi előadások is zajlanak a Balaton körül a Kultkikötőnek köszönhetően, amely már több száz értékes előadást hozott el a tó partjára a hazai kőszinhazakból.
Ám mindez kevés, mert ezek a rendezvények elsősorban alkalmi és lokális jellegűek, nem pedig olyan léptékű, hosszú távon beépített fesztiválok, amelyek nemzetközi hírnevet és gazdasági erőt adhatnának a régiónak. Az egyszeri események megmutatják ugyan, hogy a kereslet létezik, de nem teremtenek folyamatos turisztikai áramlást, nem épül rájuk szállodaipari vagy vendéglátóipari kapacitás, és nem válnak a Balaton brandje szerves részévé. Ráadasul a nemzetközi sztárok hiánya tovább szűkíti a közönséget, így a potenciális külföldi látogatók számára a Balaton nem kerül fel tartósan a magas kultúra nemzetközi térképére.
A retró rövid távú előnyei és hosszú távú kárai
A turisztikai – kommunikációs szakember szerint: Nem vitatható, hogy a retró élmények erős pszichológiai hatással bírnak, a nosztalgia növeli a vásárlási hajlandóságot és erősíti a márkahűséget. Ez magyarázza, miért tűnt korábban sikeres márkapozicionálásnak a Balaton retro-imázsa. A „régi idők” hangulata megőrzi az idősebb generáció lojalitását, és vonzza azokat a turistákat, akik gyerekkori nyaraik élményét keresik.
