A csekkel, számlákkal elkövetett, ám leleplezett manipulációk értéke az év első felében meghaladta a 8 milliárd forintot. A számlatrükkök leggyakoribb formája az alulszámlázás, amikor is a hamisítók a valóságos értéknél jóval kisebbet írnak a számlára, ennek alapján kérik a behozott áruk vámkezelést. E módszer variációjaként a számlán ténylegesen csupán az előleget tüntetik fel vételárként, s így az 80-90 százalékkal kevesebb az eredetinél. Megtévesztésre alkalmas, ha a okmányokra más, a valóságostól eltérő tételeket írnak a kedvezőbb vám reményében. Gyakori, hogy a fuvarköltségeket és biztosítási díjakat vagy a jogdíjakat is eltitkolják. Ha a fuvaros lebukik, mert kiderül, hogy bejelentettől eltérő mennyiségű és fajtájú árut ( zöldséget, gyümölcsöt, ruhát, műszaki cikkeket ) tárol a rakterében, védekezésként az importőr égre-földre esküszik, hogy a nyilatkozatának megfelelő árut rendelt, a hibát üzletfele, az exportőr gondatlansága eredményezte.

Nyugdíjas csempészek
Az országokon átívelő találékonyság persze nem ismer határokat, sem mértéket, még akkor sem, ha újabban az apró lépések uralják. Munkanélküliek, szabadjegyes nyugdíjas vasutasok hozzák be kis mennyiségekben például a cigarettát, itthon egy megbízott a telephelyen gyűjti azt össze, majd post restant módon feladva juttatja el a célállomásra. Ugyanezek az utazók vállalják a csempészetet más árufajtákra is, hisz ha lebuknak, legfeljebb pénzbírsággal sújthatók, a rendszeresség ugyanis többnyire bizonyíthatatlan, márpedig csak ez utóbbi járhat együtt komolyabb büntetéssel. Egyre gyakoribb, hogy az exportra szánt cigaretta szállítmányt még a határátlépés előtt ellopják, a belső fuvart vállalók, ha elkapják őket, szinte semmit sem tudnak, mert a megbízó megbízottjának a megbízottja vezette őt egy elhagyatott helyen álló kamionhoz s egy másik elhagyatott helyet jelölve meg célállomásnak. A kamiont egy fiktív cégnévre bérlik, az útvonalat a sofőr által nem ismert előfutár kémleli, biztosítja, s az egyirányú kapcsolatot mobiltelefonon tartják.

Olajos bérgyilkosok
A legnagyobb bizniszt továbbra is a kőolajszármazékok jelentik, s velük összefüggésben az adócsalások. A kőolajjal összefüggő fekete üzlet felvirágzásának ideje még a 90 évek elejére nyúlik vissza, amikor egy Szeged környéki tőkeerős hazai értelmiségi csoport jóval a bejelentése előtt szerzett tudomást a drasztikus üzemanyag-áremelésről. Időben fölhalmozták a dráguló tüzelőolajat, s utóbb tizenöt forint hasznot is zsebrevágtak literenként. Ettől a pillanattól aztán elszabadult a pokol. S ezen a területen dúl ma már a bandák között a legnagyobb háború, a kőolajpiac konkurensei egyre gyakrabban számolnak le nyíltan ellenlábasaikkal bérgyilkosokat segítségével.

A sima benzincsempészetet a savazás követte, majd amikor úgy látszott, ellehetetlenül ez a fekete iparág, a rafináltabb s kockázatosabb módszerek jöttek divatba. Hiába a tiltás és szigorítás, hiába vetettek véget a szavazásnak, manapság különböző olajszármazékokból állítanak elő olcsó adalékot, amit aztán gázolajként adnak el. A fogyasztásiadó-mentes olajszármazékok keverésével, mindenféle gyanús anyagok elegyítésével állítanak elő kétes minőségű terméket, amit gázolajként dobnak piacra. Hogy a forgalmazó lelkiismeretét megnyugtassák, az áruhoz hamisított vámbélyegzővel lepecsételt valótlan adatokat tartalmazó adómentesítést csatolnak. Az importőrök pedig kenőolajra utaló, eleve megtévesztő megnevezésekkel próbálnak kibújni a fogyasztási adó s a jövedéki ellenőrzés alól. Se szeri, se száma a semmitmondó: bázisolaj, alapolaj, formaolaj elnevezéseknek. Ezekről aztán rendre (?) kiderül, hogy valójában a gáz- és tüzelőolajnak felelnek meg. (Bővebben e témát hagyjuk az Országgyűlés immár berekesztett olajbizottságának elnökére.)

Rokkantkocsitól a csirkéig
A benzin és olajcsempészet Szegeden s környékén lángolt fel, kivált a balkáni háború idején, de ugyanitt jött létre az a bázis, ahol olcsó jugoszláv tiszta szeszből hamisították a konyakot, az ideáramló hatalmas devizamennyiség virágoztatta föl a devizaüzérkedést s az aranycsempészetet, gomba módra szaporodtak az arany-műhelyek is. Persze ezek a feketegazdaságra jellemző bűncselekményfajták korántsem álltak meg a déli régió határánál, országosan elterjedtté váltak.

A feketegazdaság nem ismer könyörületet, szinte minden árut amivel üzletet lát, terítékre kerül. A hamisan kérelem alapján igényelt rokkantkocsi támogatási kérelemtől a bojlercsirkéig, minden belefér. A szerződéssel kihelyezett bojlercsirkékből mintegy 18 tonnának veszett nyoma, s legalább nyolcvanezer a feketegazdaságban növekszik, s kilóját negyven ötven forinttal olcsóbban adják át a közvetítőknek.

Idegenek térnyerése
Ma még talán a magyarok uralják a hazai feketegazdaságot, s igaz ez egyelőre a drogpiacra is, ám a külföldiek „piacszerzése” egyre erőteljesebbé válik, s várható az is, hogy a kábítószer terén előbb utóbb a hazai irányítók külföldi bandák uralma alá kerülnek. Manapság az idegenek közül az ukránok, arabok, románok és kínaiak jelenléte ítélhető erőteljesnek. Az ukrán állampolgárok terhére róható bűncselekmények és szabálysértések egy év alatt a 14 szeresére, a románoké a 8 szorosára emelkedtek, az arabok kivált a deviza-bűntettekben járnak az élen. A kínaiak csak látszólag szelídültek, az általuk elkövetett jogsértések aránya ugyan az első félévben majd az egynegyedével csökkent, az ebből származó érték több mint az ötszörösére emelkedett, meghaladva a 19 milliárd forintot. A kínaiak a hazai ruhapiacot tartják kézben, zárt és megközelíthetetlen közösségben dolgoznak, szemmel tartják egymást is, s amelyiknek megugrik a bevétele, azt nem kímélik, belülről sarcolják meg.

Csak a kicsi bukik?
A feketegazdaság magas jövedelemmel s nagy, mozgatható tőkével bíró irányítói erős szervezettséggel és technikai színvonallal dolgoznak s dolgoztatnak. Profi szakemberekkel - ügyvédekkel közgazdászokkal műszakikkal - bástyázzák körül magukat. A hasznot nem rendszerint nem élik fel, hanem egy újabb „üzletbe” forgatják. A feketegazdaság végrehajtói rendszerint még egymást is alig ismerik, a lebukás csupán a piramis alján lévőket fenyegeti, ám ha megfogják őket, még ha akarnak is, alig tudnak értékelhető információkkal szolgálni. A bűncselekmények jelentős részének a jogszabályhézagok kedveznek, a piramisjátékokat - amelyekből legalább fél tucat jutott el a büntetőeljárásig - csupán azért lehetett visszaszorítani, mert a törvényhozás üldözhetővé tette. Persze a jogszabályok nem képesek kifogni az illegális jövedelemre áhítozókon, a nagyhalak rendre kisiklanak a hálón, ha megbízottaik fenn is akadnak, a bírósági procedúra túlságosan is hosszú az ítélet pedig eléggé enyhe ahhoz senkit se riasszon vissza.

Mezővári Gyula