További visszatérő hiba a bér- és juttatási struktúrák késői újratervezése. A változó gazdasági környezetben a kompenzációs rendszerek adózási és költségoldali hatásai gyorsan elavulhatnak, így a késlekedés közvetlen versenyhátrányt eredményezhet. Emellett a vezetői motivációs konstrukciók – például dolgozói részvényprogramok vagy MRP-megoldások – bevezetése is sok esetben későn kerül napirendre.
Gyakori probléma az is, hogy a cash-flow tervezés nincs megfelelően összehangolva az adófizetési kötelezettségekkel. Ez likviditási feszültségekhez vezethet, különösen akkor, ha az adókötelezettségek időzítése nincs összhangban a bevételi ciklusokkal.
Jelenleg különösen gyakran maradnak kihasználatlanul a beruházásokhoz kapcsolódó adókedvezmények, valamint a kutatás-fejlesztési tevékenységekhez és az energiamegtakarításhoz kötődő ösztönzők. Emellett sok vállalat nem él a csoporton belüli struktúrák optimalizálásának lehetőségével sem, amely adózási és működési hatékonyságot egyaránt javíthatna. Ide tartozhat például a csoportos adózás alkalmazása, a cégesautó-struktúra felülvizsgálata vagy egyes tevékenységek és vagyonelemek szétválasztása.
„A CFO-knak érdemes az adózási szempontokat már a döntések korai szakaszában beépíteniük a tervezésbe, és rendszeresen felülvizsgálniuk a struktúrákat. A proaktív megközelítés nemcsak kockázatcsökkentést, hanem konkrét költségmegtakarítást is eredményezhet” – tette hozzá Bagdi Lajos.
