Azaz a magyarországi fajtahasználat nemzetközi szinten is versenyképessé vált, továbbá megjelent a fólia alatti termelés, amivel előrébb hozható a szezonkezdet. A görögdinnye-termesztésünk 2-3 százaléka, míg a sárgadinnye-termesztésünk már több mint 20 százaléka fóliás termelésből származik. Összességében elmondható, hogy a termelés jóval hatékonyabb lett, és betegség-ellenállóbb fajták vették át a régiek helyét. A termésátlagok, a termésbiztonság növekedett, ugyanakkor a megszokott finom íz megmaradt, sőt, növekedett a minőség.

A hazai klíma kifejezetten előnyös a dinnyetermesztésnek annak ellenére, hogy a termelés északi határán fekszünk. A nappali és az éjszakai hőmérséklet-ingadozások miatt a termés sav-cukor tartalma kiegyenlített, a kialakult íz- és aromaanyagoknak köszönhetően a hazai termesztésű dinnyék sokkal ízletesebbek, mint a déli országok édes, de savszegény dinnyéi.

10 kilót eszik meg egy magyar

Magyarországon átlagosan 10 kg/fő a dinnyefogyasztás; melegebb nyarakon több, hűvösebbeken kevesebb fogy. A sárgadinnye-fogyasztás növekszik, 1,5-2 kg, de még mindig kevesebb a nyugati országokénál. A fogyasztói szokások folyamatosan változnak, egyre erősebb a kereslet a kisebb, 4-6 kilós, valamint a magszegény görögdinnyék iránt. Illetve
a sötét csíkos, 4-8 kilós dinnyéket is keresik, ezek nagy része áruházláncokban kerül értékesítésre.

Csökkent az óriás dinnyék aránya, de az „útszéli” és zöldségeseknél való árusításban még van rá kereslet, szeletelt formában. Sárgadinnyéből hazánkban a Kantalup
és a Gália típus a legkedveltebb. A hazai sárgadinnyetermelés koncentrálódik, a legnagyobb mennyiséget Bács-Kiskun vármegyében termelik. A sárgadinnyében nagy lehetőségek vannak, nagy rá a kereslet, ugyanakkor a termelés kockázata is magasabb.