A talajromlás ritkán vezethető vissza egy okra, inkább egy sor tényező kombinációja idézi elő. Ezek között találjuk a természetes okokat, mint a talajerózió vagy a szikesedés, illetve az ember által előidézett folyamatokat, amik egyre inkább dominánssá válnak. Manapság már a fő kiváltó tényezők között találjuk az erdőirtást, a túllegeltetést, vagy a nem fenntartható növénytermesztést és öntözést. A mezőgazdasági termelékenységre gyakorolt hatása miatt ezért a kiadvány ez utóbbiakkal foglalkozik.

Ennek mérésére a jelentés adósságalapú megközelítést alkalmaz, amely három kulcsfontosságú mutató – a talaj szervesszén-tartalma, a talajerózió és a talajvíz – jelenlegi értékeit hasonlítja össze azokkal a körülményekkel, amelyek emberi tevékenység nélkül, natív vagy természetes állapotban léteznének. Ezeket az adatokat egy gépi tanulási modell dolgozza fel, amely figyelembe veszi a változás környezeti és társadalmi-gazdasági mozgatórugóit, hogy megbecsülje, milyen lenne a talaj alapállapota, emberi beavatkozás hiányában.

A FAO becslése szerint világszerte körülbelül 1,7 milliárd ember él olyan területeken, ahol a terméshozamok 10 százalékkal alacsonyabbak az ember okozta talajromlás miatt. Közülük 47 millió 5 év alatti gyermek, akik növekedése elmarad az egészségestől. Az abszolút számokat tekintve az ázsiai országok a leginkább érintettek – mind a felhalmozott degradációs „adósságuk”, mind a magas népsűrűségük miatt.

A jelentés némi reménnyel is szolgál: ha a meglévő termőföldeken az ember okozta degradáció mindössze 10 százalékát vissza tudnánk fordítani (például fenntartható talajhasználat, mint a vetésforgó és a takarónövények bevezetésével a talaj egészségének megőrzése, az erózió csökkentése és a biológiai sokféleséghez való hozzájárulás érdekében) az így elért termelési növekmény elegendő lenne ahhoz, hogy évente további 154 millió embert lehessen ellátni élelemmel. Ezek pedig nem elvont számok, hanem valódi lehetőségeket jelentenek az élelmezésbiztonság megerősítésére, a természeti ökoszisztémákra nehezedő nyomás enyhítésére és az ellenállóbb agrár-élelmezési rendszerek kiépítésére.