A magyar háztartások pénzügyi helyzetében továbbra is jelentős területi különbségek figyelhetők meg az Eurostat és a KSH legfrissebb adatai alapján. Az Intrum és a GKI Gazdaságkutató Zrt. közös mutatója szerint a fizetőképességi olló egyre inkább szétnyílik a fejlettebb közép- és nyugat-dunántúli térségek, illetve az északi és keleti régiók között.
A foglalkoztatás paradoxona
A 2025-ös regionális adatok egyik legfontosabb tanulsága, hogy a háztartások pénzügyi nehézségeit egyre kevésbé a munkaerőpiacról való teljes elszakadás okozza. A foglalkoztatási szint európai összevetésben még a sérülékenyebb magyar régiókban is viszonylag erős, a tényleges fizetési problémák és az anyagi nélkülözés mégis területileg erősen koncentrálódnak. A fizetőképességet ma már sokkal inkább a megszerezhető munkajövedelmek szintje, a megélhetési költségek, valamint a korábban felhalmozott pénzügyi tartalékok nagysága határozza meg.
Két véglet: Dunántúl és Észak-Magyarország
A területi szakadék a mindennapi pénzügyi kötelezettségek (jelzálog- vagy lakbérfizetés, közüzemi számlák, részletfizetés) teljesítésében a legszembetűnőbb. Míg az Európai Unióban átlagosan a népesség 9,2 százaléka küzd fizetési hátralékkal, addig Közép-Dunántúlon ez az arány mindössze 2,2 százalék, Nyugat-Dunántúlon pedig 5,9 százalék.
A keleti és déli országrészekben ugyanakkor az uniós átlagot meghaladó a pénzügyi nyomás: Dél-Alföldön 11 százalék, Dél-Dunántúlon 11,4 százalék, Észak-Alföldön pedig 11,7 százalék az érintettek aránya. A legkiszolgáltatottabb helyzetben Észak-Magyarország van, ahol a fizetési hátralékokkal küzdők 17,4 százalékos aránya közel kétszerese az uniós átlagnak, és a magyar régiók között is a legmagasabb érték.
