A megújuló energia felértékelődését a fogyóban lévő fosszilis tüzelőanyag - a kőolaj, a földgáz, a szén - idézi elő, illetve az, hogy a környezetet kímélendő, több tiltó, korlátozó szabályozás hatályos már ma is.

A fellelt gáznak a 15, az olajnak a 25 százalékát fogyasztotta el a föld lakossága, s megnőtt a primer forrásoktól való függőség is. Ám mert hatalmas iparágak, egész országok élnek meg igen jól a hagyományos energiahordozók kitermeléséből és hasznosításából, az alternatív energia versenyképessége még most sem javul elégséges módon. Szerencsére azonban léteznek már jogszabályok, amelyek valamelyest terelgetik a fogyasztókat az alternatív energia használatához. Uniós irányelvek szerint a tagállamokban a megújuló energiahordozókat - a víz-, a szélerőművek, a napelemek, a biomassza által termelt áramot - 2010-ig az energiamérlegben 12 százalékos arányban kell szerepeltetni.

Magyarországon a megtermelt villamos áramnak csupán fél százaléka számít "zöld" eredetűnek, de - a tervek szerint - 2010-ben már a 3,5 százalék lenne ilyen. Hazai energiafelhasználási adat, hogy az évi több mint ezer petajoule-ból kevesebb, mint 40 petajoule származik megújuló energiaforrásból. Pár évvel ezelőtt a vízenergia 3 százalékot, a növényi és egyéb szilárd hulladékok hasznosítása 11,3 százalékot, a napenergia 0,2 százalékot tett ki. A kommunális hulladék égetése és a szeméttelepi, valamint a települési szennyvizekből nyert biogázok 2,8 százaléknyi energiát termeltek.

A statisztikai adatok fontosak, de nem elégségesek ahhoz, hogy az energiaágazat irányítói "alternatív" döntéseket hozhassanak. Az elmúlt évtizedekben kevésbé a kormányzati, sokkal inkább a gyártókból, értékesítőkből, szolgáltatókból, felhasználókból, vevőkből álló üzleti környezet volt azon, hogy a napnak, a szélnek, a víznek, a földnek az energiáját munkára foghassák.

A nyolcvanas években műegyetemi környezetben komoly kísérletek folytak azért, hogy az akkor már korszerű technikai kínálat mellett nálunk is elszaporodjanak a törpe vízerőművek. Azok az eszközök, amelyek a néhány gyorsabb folyón, patakokon elhelyezhetők, rendszerbe állíthatók. Bohoczky Ferenctől, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium főosztályvezetőjétől tudjuk, hogy napjainkban 24 telephelyen üzemel vízerőmű, de ötöt leszámítva csak egy megawattnál kisebb teljesítményű öreg törpéink vannak, közülük is keveset képesek működtetni tulajdonosaik. A Hernádon lévők leálltak, a Pinkán, a Gyöngyösön, a Rábán találni működő vízgépeket. Két évtizede, amikor a Műegyetem és a Ganz-MÁVAG vizsgálgatta a hazai törpe vízerőművek számának gyarapítási lehetőségeit, Németországban is divatba jött ugyanez. Ám ellentétben a magyar "mozgalommal", a német sikerült is, s ma már több mint ötezer kis áramgyár dolgozik náluk.

Húszévnyi szünet után Magyarországon ismét lehet hallani egy vállalkozásról: a cég egy meglévő duzzasztógát mellett 1,5 megawattos erőmű telepítéséhez szerzett pecsétes papírokat. Ezen a tervezett niki turbinán kívül a Hydro Power Consulting a Körösre és a Hernádra is el tudja képzelni törpe vízerőműveit.

#page#

Míg a néhány gyors vizű kisebb hazai folyóról, patakról elfogytak az áramgyárak, addig más megújuló energiaforrásokat felfedeztek az üzleti élet szereplői, kivált, mert a kínálat mellett a keresletet is tetten lehetett érni.

A geotermikus, de sokkal inkább a napenergia ugyanis felkeltette a fogyasztók érdeklődését. Az északi országokban természetes, hogy lakóközösségek, gazdaságok, termelő üzemek a maguk komplex energiaellátó rendszereit alkalmazzák, azaz a napelemek mellett szélerőműveket és akkumulátortelepeket építenek össze. Magyarországon, ha nem is a finnek tudatosságával és költségvetési forrásokra alapozott támogatási rendszerével, de már működnek vállalkozások, amelyek hasonló kínálattal állnak elő. A műszaki, technológiai, gyártási és értékesítési feltételekkel egyre kevésbé van baj, ám az adófizetők pénzéből az elmúlt másfél évtizedben sem sok folyt vissza azokhoz az adófizetőkhöz, akik késznek mutatkoztak a megújuló energiaforrások hasznosítására. Bohoczky Ferenc GKM-es szakértő sem titkolta, az önkormányzatok, vállalkozások természetesen a megfelelő engedélyek birtokában telepíthetnek szélerőművet, napelemes áramtermelő vagy éppen biogáz-előállító és villamos energiát létrehozó rendszert. Azonban jelenleg az ilyen beruházásokhoz nincs támogatási lehetőség. Lakossági energiatakarékossági pályázatok lesznek persze, 2006 elején is meghirdeti ezeket a minisztérium.

Az állam mérsékelt érdekeltségét a piac nap mint nap visszaigazolja. A Hunwind-R a szél- és a napenergia hasznosításának az eszközeit - a tanácsadást, a tervezést, a kivitelezést is - kínálja, de mint az energiagazdasági szakmérnök cégtulajdonos, Lőrinc László elmondta, ha ebből akarnának megélni, s nem a könyvelő cégük jövedelméből, akkor felkopna az álluk. Az újba sokkal inkább azért vágott bele a vállalkozó, mert annak a jövőjét a dráguló fosszilis energia, a szigorodó uniós szabályozás kikényszeríti. Addig persze a feleségével vitt könyvelő cég finanszírozza azt, hogy "megújuló" rendszereket - napelemet, szélturbinát, akkumulátort, az átalakításhoz szükséges invertert - terveznek, építenek a rendszerint gazdag, tehetős megbízóiknak.

Lőrinc László volt az egyik alapítója a megújuló energiával foglalkozó cégek szövetségének. A szerveződésnek jóformán nincs más dolga, mint az érdekérvényesítés, hiszen a fosszilis energia szektorának nyújtott támogatások miatt az alternatív energiával foglalkozó ágazat képtelen a normális fejlődésre. A "megújulók" vevői, akik ma már mind több komplett szolgáltatást találnak a piacon - például az interneten -, könnyű helyzetben vannak. Rém egyszerűen megválaszolhatják maguknak azt a kérdést, hogy megéri vagy nem éri meg az újba beruházni. Normál esetben ugyanis 4-5 millió forintos invesztíciót jelent, ha mintegy 25 év élettartamú napelemes rendszert akarnak építtetni maguknak. S persze dönthetnek úgy is, hogy rögtön a hálózatról megveszik a villamos áramot...

Teljes cikk a Piac és Profit februári számában...