A november végi fél százalékpontos kamatvágás előtti héten ugyan a piac kereken száz bázispontnyi csökkentést árazott be, Járai Zsigmond jegybankelnök megnyilvánulásai idejében lehűtötték a 243-as, másfél éves csúcson levő forintot leső makroelemzők várakozásait.
Az Európában és a térségünkben is egyedülállóan magas alapkamat miatt kialakult kétszámjegyű kamatozású forintkölcsönök iránti kereslet az elmúlt egy évben gyorsan felszívódott és helyet adott a több szempontból is kockázatosabb devizahiteleknek. A külföldi pénznemben denominált lakáshitelek tavaly indult felfutása mellett a jövedelem és ingatlan alapú szabad felhasználású kölcsönök, valamint a kis- és középvállalkozói (kkv) hitelek köre is a fokozatosan a devizásodás irányába mozdult el. Az év derekára a bankok többsége kihozott legalább egy hitelterméket a szóban forgó üzletágakban.
Az autófinanszírozást az elmúlt években meghódító, devizában - főként svájci frankban és euróban - nyilvántartott hitelek a 2003 végén megszigorított lakásrendelet miatt jelentettek vonzó alternatívát a lakosságnak. Így ugyanis az államilag támogatott kölcsönöknél szokásos megkötések nélkül vehettek fel a piaci kamatozású forinthiteleknél akár 10 százalékponttal is olcsóbb kölcsönt. A devizaalapú lakáshitelezés dinamikus növekedését jelzi, hogy az állomány már június végén 80 százalékkal magasabb volt, mint 2003 végén, és elérte a 32 milliárd forintot. Ezzel a bankszektornak sikerült megállítani a tavalyi év rekorderedményességét hozó lakáshitelboom 2003 közepe óta tartó lanyhulását.
Begyűrűző adósságok
Idén júliusban a háztartásoknak nyújtott hiteleknek már hét százaléka volt deviza alapú, a fogyasztási hitelek 13 százalékát valamely külföldi pénznemben tartották nyilván. A Nemzetközi Bankárképző Központ előrejelzése szerint az év végére minden tizedik háztartás külföldi pénznemben fog eladósodni.
A hitelek devizásodása a vállalkozói üzletágakban még markánsabban jelentkezett. A kihelyezett állomány a forinthitelek dinamikáját ötszörösen meghaladva az első félév alatt 13,3 százalékkal, éves szinten pedig 25,8 százalékkal növekedett. A fentiek eredményeképpen a devizás tételek aránya a teljes hitelállományon belül az elmúlt években kialakult, 30-31 százalékos szintről az év elején indult szárnyalással öt hónap alatt 36,5 százalékra emelkedett.
A megugrott keresletben bízva a bankok jelentős külföldi devizaadósságokat halmoztak fel, ezáltal folytatódott az utóbbi időszakban tapasztalt átrendeződés a bankok forrásstruktúrájában. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) adatai szerint az év közepére a bankok mérlegében a külföldi források részaránya elérte a 18%-ot.
Rókafogtacsuka
A folyamatos devizaeladósodási folyamatot azonban Magyar Nemzeti Bankban (MNB) zord szemekkel nézik. - A külföldi források részarányának növekedésével a jegybanknak csökken a pénzügyi folyamatok feletti kontrollja - mutat rá a központi bank aggodalmának okára Barta Judit, a GKI kutatásvezetője. Ez leginkább abban látszik meg, hogy míg a Szabadság téren a forint pár százalékos, óvatos gyengítésén fáradoznak, addig a bankok a devizahitelek folyamatos terítésével erősítik a nemzeti valutát, ami ellensúlyozza a külföldi állampapír-eladások hatását. - A devizahiteleknek a forint árfolyamában betöltött szerepe egyre inkább erősödik - hívja fel a figyelmet Barcza György, az ING elemzője. Számításai szerint az összes deviza alapú lakossági hitelen és a gépkocsi lízingen keresztül idén már 380 milliárd forintnyi deviza került a háztartásokhoz, ami a teljes tőkebeáramlásnak az egyharmada. A szakemberek szerint egyfajta buborék alakult ki: minél erősebb az árfolyam, annál vonzóbb a devizahitel, aminek felvétele egyre növekvő mértékben erősíti tovább a forintot. A magas piaci forintkamat szint mellett a bankoknak azért sem érdekük a lakáscélú devizahitelezés lassítása, mert ezeken átlagosan kétszer jobban keresnek, mint a támogatott forintkonstrukciókon, mellesleg a marzson a jelzálogbankokkal sem kell osztozkodniuk. Már csak az a kérdés, hogy ez az öngerjesztő folyamat mikor és hogyan torpan meg.
Monetáris feszültségek
A javuló inflációs folyamatokra koncentráló jegybank elnök a ráta rigorózusabb megnyirbálására nem vállalkozik, mondván, az infláció könnyen elszállhat az elkövetkező években. Szándékai szerint idén fél, míg jövőre további egy százalékpontos kamatvágás lesz. Az óvatos elnöknek azonban keresztbetehet az a két új monetáris bizottsági tag, amelyeket a jegybanktörvény sokat vitatott novemberi módosításával a mielőbbi forintgyengítés pártján álló kormányfő jelölhet. Az elemzők eltérő jelentőséget tulajdonítanak a monetáris tanács személyi változásainak, a nagyobb kamatvágás iránti nyomás azonban egyre inkább nő. Egy november végén tartott konferencián kiderült, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jövőre 6-8 százalékon látná szívesen a kamatszintet, a rendezvényen szintén résztvevő Erdei Tamás 2-3 százalékponttal alacsonyabb alapkamatot tartana elfogadhatónak a jövő év végére. A Bankszövetség elnöke szerint ez a szint várhatóan megállítaná a lakosság devizában történő eladósodását is. A várható árfolyamgyengülés miatt az ideiekhez képest pár százalékkal megduzzadó törlesztő részletekre 2005-ben egészen biztosan számíthatnak úgy az euróban, mint a svájci frankban eladósodók. Az elemzők nagyjából egy véleményen vannak az árfolyamesést illetően, szerintük az év során a forint a 250-255-ös sávban fog mozogni, de a nemzeti valuta iránti optimizmus megfordulásával - várhatóan a tavasszal- egy átmeneti, jelentősebb gyengülésre is számítani lehet, a bekövetkezés időpontját azonban nehéz megjósolni. A borúlátó előrejelzések szerint egy elhibázott jegybanki döntés esetén akár 280-as szintig is süllyedhet a forint, valószínűbb azonban egy 260 körüli árfolyam. Igaz, ez is legalább hat százalékos többletterhet jelentene a devizaadósnak, ha a folyósításnál és törlesztésnél használt banki árfolyamok közti rést nullának vesszük.
Mérsékelt külföldi bizonytalanság
Jó hír azonban, hogy a külföldi pénzpiaci kamatok mozgolódására 2005-ben nem sok esélyt adnak az elemzők. A frank stabilitását garantáló svájci jegybank (SNB) az elmúlt hónapokban kétszer, egyenként 25 bázisponttal emelte a fél százalék körüli kamatot, a ráta növekedése miatt a hazai bankok azonban nem drágították az alpesi ország pénznemében nyújtott hiteleiket. A következő, december 16-i SNB-kamatdöntés alkalmából a piac már csak 50 százalékos esélyt ad egy újabb 25 bázispontos kamatelemésnek, tudtuk meg Sarkadi Szabó Kornéltól, a Raiffeisen elemzőjétől. A piaci megfigyelők szerint az SNB jövőre nem fogja lényegesen módosítani a kamatlábat, ahogy az eurózóna két százalék körüli rátájában sem várható jelentős emelés, a svájci frank árfolyama pedig a mostaninál kicsit erősebb, 167-170 forint közötti sávban fog mozogni. A fentiek alapján a szakértők véleménye az, hogy az alacsony kamatok és volatilitás miatt a devizahitelek közti választásban továbbra is érdemes svájci frank mellett dönteni. A választott pénznemtől függetlenül az euró zónához való csatlakozás időpontjáig úgy az árfolyamok, mint a kamatszintek változása bizonytalanságot hordoz, és az euró átvétel után a többi devizával szemben a kockázatok továbbra is fennmaradnak.
Kockázattudatosítás
Az MNB júliusban publikált stabilitási jelentésében arra az egyáltalán nem meglepő tényre mutatott rá, hogy az első látásra vonzónak tűnő kamatozás a lakossággal elfelejteti a közgazdászok által hangsúlyozott kockázatokat. (Lásd még a Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikája című cikkünket!) A felügyelet honlapján ekkor jelent meg az első, lakossági devizahitelek főbb paramétereit összehasonlító táblázata is. Az időzítés nem véletlen: az addigra a bankok közti verseny legélesebb területévé avanzsáló lakossági devizahitel piacon a hangzatos kamatfeltételek mögé bujtatott kockázatok és a könnyen félreértelmezhető reklámok váltak megszokottá. A kisbetűs részek veszélye főként az ingatlancélú hitelek esetében áll fenn, itt ugyanis a háztartások a termékek reális terheinek ismerete és összehasonlíthatósága nélkül vállalják a hosszú távú kötelezettségeket. A szabad felhasználású kölcsönök valós költségeinek kimutatására szolgáló teljes hiteldíj mutató (thm) kiszámítására és feltüntetésére ugyanis a lakáscélú kölcsönök esetében nem kötelezi a törvény a bankokat. Igaz, a szakemberek véleménye szerint a devizahitelek összehasonlítására legfeljebb az első törlesztőrészlet esetében tehető kísérlet. Ennek ellenkezőjét akarja bebizonyítani a Pénzügyminisztérium (Pm), amely a jegybank és a PSZÁF javaslata alapján és a Bankszövetséggel egyeztetve ősszel kidolgozta a thm-et szabályozó 41/1997-es kormányrendelet módosítását. A lapzártánk után a kormány elé kerülő módosító indítvány a thm kiszámítására és közzétételére kötelezné a pénzintézeteket az összes, így a devizás lakossági hitelek esetében is.
Nehéz lenne megmondani, hogy a fogyasztóvédelmi jellegű jogszabályi változás mennyire fogja érzékeltetni hatását. Bonyolítja a képletet a 2005-ben és 2006-ban a bankokat sújtó különadó is, amely többletterheinek egy részét a pénzintézetek nagy valószínűséggel át fogják hárítani ügyfeleikre. És újabb kérdéseket vet fel a kormány jövő évi lakásprogramja is, amely a "félszocpol" kibővítése és a lakbértámogatási rendszer talpraállítása mellett egy garancialapot is létrehozna. Ez utóbbi, a fiatal fészekrakók saját erejének csökkentését célzó intézkedés azért kerülhet a figyelem középpontjába, mert az eredeti tervek szerint a garancia a deviza alapú lakáshitelek esetében is elérhető lenne.
