A második félévben azonban az államháztartási hiány – részben az élénkítéssel összefüggésben – némileg magasabb, a külső aktívum pedig a mérséklődő cserearány-javulás miatt kisebb lehet az első félévinél, miközben lassan megkezdődik az áremelkedés. Jövőre, főként az EU-támogatások újraindulása következtében az idei jelentős beruházási visszaesést érdemi növekedés váltja fel, miközben az idén nagyon gyorsan növekvő fogyasztás alig lassul. A felminősítést is figyelembe véve a GKI megemelte 2017-es előrejelzését: 2,7 százalékos GDP-növekedés várható. A belső és külső egyensúly – ha romlik is – kedvező marad, az infláció kissé tovább emelkedik. A régióra jellemző gyorsabb gazdasági növekedést a felkészült munkaerő és a befektetett tőke hiánya, az ezt előidéző üzleti környezet és az EU-támogatásoktól való kiugró mértékű függés akadályozza – olvasható a GKI legfrissebb gazdasági előrejelzésében.
A világgazdaságban a brit népszavazás nyomán megnövekedett gazdasági, politikai és intézményi bizonytalanság csak lassan enyhül. Negatív gazdasági hatása elsősorban Nagy-Britanniában, politikai következménye pedig az EU-ban lesz érezhető. A világ legfontosabb központi bankjai (a Fed, az EKB és a japán jegybank) kielégítő monetáris feltételeket biztosítanak a globális növekedés számára, noha napirenden van a Fed irányadó kamatlábának emelése. Komoly politikai és gazdasági kockázat a menekültügy, a terrorizmus, az Iszlám Állam, a közel-keleti, az észak-afrikai és az ukrajnai feszültséggóc, a bizonytalan török helyzet, illetve az amerikai elnökválasztás, Kínában a növekedés lassulása és az adósságválság, a deflációs nyomás, továbbá a zika vírus Latin-Amerikában, s nem utolsósorban az EU jövője. Ez több mint sok.
A Brexit megmutatta: nem jó ötlet kilépni az EU-ból
Bár a magyar gazdaságpolitika a Brexit bekövetkeztében saját EU-szkeptikus véleményének beigazolódását látja, a brit fejlemények éppenséggel az EU-n kívüli lét okozta veszélyekre hívják fel a figyelmet. A lelassult növekedés miatt, a 2018. évi választásokra is tekintettel tavasszal a gazdaságpolitikában csendes egyensúlyrontó változás kezdődött. Folytatódik a tulajdonviszonyok és piacok aktív állami szerepvállalással történő átrendezése. Ugyanakkor kifulladóban az olcsó munkaerőre és a kormányzathoz lojális új tőkésrétegre alapozott növekedés. Ez utóbbi felismerése éppen csak hogy megkezdődött, a valódi szembenézés ugyanis néhány évig ismét halogatható az EU-támogatások újrainduló lehívhatósága következtében.
2016-ban a reálkeresetek – a bruttó keresetek 6 százalékos növekedése, az szja 1 százalékpontos csökkentése és a 0,5 százalék körüli infláció következtében – mintegy 7 százalékkal nőnek. Ez a foglalkoztatás bővülésével, a csökkenő hitelterhekkel és növekvő vásárlási hajlandósággal együtt a fogyasztás 4,5 százalékos bővülését valószínűsíti. Az oktatási rendszer elavultsága és a külföldi munkavállalás miatt számos szakmában munkaerőhiány, ezzel összefüggésben erős béremelési nyomás tapasztalható. A költségvetési szektorban a több éve befagyasztott bérek emelkedését a választások közeledte is erősíti. Ugyanakkor sok helyen a minimálbér emelése is nagy gondot okoz. 2017-ben az idei tendenciák folytatódása várható, a reálkeresetek dinamikáját azonban 5 százalék alá viheti az infláció némi emelkedése. A fogyasztás körülbelül 4 százalékkal bővül. Az ingatlanhitelek esetében a hitelfelvétel már az idén újra meghaladja a hiteltörlesztést, a lakossági hitelek egészénél azonban csak jövőre várható növekedés.
Bár az átlagos beruházásihitel-költség az EU-források kiszorítási hatása miatt és a Növekedési Hitel Program(ok) hatására kissé mérséklődött, de még mindig magas (különösen a csökkenő termelői árindex tükrében). A vállalkozások túlnyomó része azonban egyáltalán nem akar hitelt felvenni. Bár a fejlődésre képes kkv-k viszonylag olcsón juthatnak forráshoz, e cégek egy része fél a gyors növekedéstől, nehogy az állami piacátrendezés újabb áldozatává váljék. A beruházási ráta 2015–2016-ban csökken, idén várhatóan 19 százalék alatt lesz, ami alacsony arány. 2017-ben az újrainduló EU-beruházási ciklus hatására 5 százalékos volumenbővülés és 19 százalék feletti beruházási ráta várható.
A GDP 2016. II. negyedévben 2,6 százalékkal, szezonálisan és naptárhatással kiigazítva 1,4 százalékkal bővült. A KSH felfelé korrigálta az I. negyedévi becslését (1,1, illetve 0,9%-ra). Így a magyar gazdaság az I. félévben a nyers adatok szerint 1,9, a kiigazítottak szerint 1,4 százalékkal növekedett. Ez utóbbi alacsonyabb az EU 1,8 százalékos átlagánál, s jóval elmarad a lengyel és cseh 2,8, a szlovák 3,7 és főleg a román 5 százalékos ütemtől. Bár az első júliusi hazai növekedési adatok kedvezőtlenek – az ipari termelés és az export csökkent, az építőipari visszaesés erőteljesebb volt a júniusinál, a kiskereskedelmi forgalom bővülése lelassult –, s az üzleti várakozások is inkább romlóak, a II. félévben gyorsulás valószínű. A GKI 2016-ban továbbra is 2 százalék körüli növekedésre számít. Idén egyértelműen a fogyasztás a növekedés hordozója, a GKI 4-ről 4,5 százalékra emeli prognózisát, miközben a beruházásoknál a korábban gondolt 8 százalék helyett már 10 százalék körüli visszaesést vár. Jövőre az EU-forrásokból finanszírozott beruházási aktivitás kezdődő felpörgése, az üzleti beruházások némi élénkülése és az alig lassuló dinamikájú fogyasztás miatt a növekedési ütem 2,7 százalékra, a korábban vártnál kicsit magasabbra gyorsulhat. A belföldi felhasználás idén a GDP dinamikájánál kevésbé (1,6%-kal), jövőre viszont sokkal gyorsabban (3,2%-kal) bővül.
2016 őszi hónapjaiban lassan megindul az áremelkedés, 2016 végén 1 százalékos, éves átlagban 0,5 százalék körüli infláció várható, mely utóbbi 2017-re 1,5 százalékra emelkedik. A jelenleg 0,9 százalékos alapkamat akár 2017 végéig is fennmaradhat. A GKI idén éves átlagban a korábban gondolt 315 forintnál erősebb, 312 forintos, 2017-ben 315 forint körüli euróárfolyamot vár. A felminősítések hatására is erősödő forint azonban nehéz helyzetbe hozza az MNB-t, mivel az ellentétes „nyereségérdekeltségével”. A további lazítás „nem hagyományos” eszközökkel történik.
A foglalkoztatottak száma 2016-ban a számos helyen tapasztalható munkaerőhiány ellenére 3 százalékkal nő. Ennek oka részben a külföldi munkavállalás további dinamikus terjedése, egyes ágazatok viszonylag jó konjunktúrája, az emelkedő béreknek az eddig inaktívakra és a közfoglalkoztatottak egy részére gyakorolt pozitív hatása, némi fehéredés, valamint a közfoglalkoztatás további bővülése. 2017-ben, a választást megelőző évben a kormányzat várhatóan segíteni fogja a foglalkoztatás további 2 százalék körüli növekedését, amit a gazdasági növekedés némi gyorsulása is alátámaszt. A munkanélküliségi ráta 2016 közepétől 5 százalék körülire csökkent, s 2017-ben is hasonló lesz. Ez statisztikailag az ötödik legalacsonyabb az EU-ban. A tényleges helyzet azonban sokkal rosszabb, mivel a közmunkások száma azonos a munkanélküliekével (a II. negyedévben 230 ezer körüli), s ehhez jön még – a régió más országaihoz hasonlóan – a külföldön munkát vállalók hazai foglalkoztatottnak tekintett százezres köre.
Az EU – egész régiónk számára gondot jelentő – munkaerő-elszívó hatása Magyarországon a többi régiós országnál valamivel később, de a pangás körülményei között robbanásszerűen érvényesült. Mivel már legalább félmillió magyar dolgozik külföldön, a szakképzett munkaerő hiánya is behatárolja a növekedés lehetőségeit. Az itthon maradottak képzett részének megtartása a verseny- és a közszférában is jelentős béremelést kényszerít ki, miközben a közmunkásoknak csak szerény része képes a versenyszektorban elhelyezkedni, sőt az alkalmi és idénymunkáknál kifejezetten visszatartó hatású a közmunka. A közmunkások jelentős része beragad a rendszerbe, mely egyre inkább akadályozza a piaci munkaalkalmak betöltését. A reálkeresetek idei, átlagosan 7 százalék körüli, a GDP-nél sokkal gyorsabb emelkedése rontja az érintett cégek versenyképességét – ez többségük számára rövidtávon elviselhető –, és növeli a költségvetés kiadási szükségletét. A reformok elmaradása a költségvetési kiadáscsökkentést csak átmenetivé teszi, az elkerülhetetlen béremelések ismét növelni fogják az államháztartási kiadásokat. A béremelések érdemben élénkíthetik a lakosság fogyasztási keresletét, ez azonban a magyar termelés gyenge kínálati alkalmazkodása miatt jelentős részben az importot serkenti.
