A baloldali politikus számára a kádári szocializmus időszakát idézi a kristálycukor, a búzafinomliszt, a napraforgóolaj, a sertéscomb, a csirkemell és a 2,8 százalékos tej árának maximalizálása február elsejétől. Facebook postjában úgy véli, minden más drágulni fog, méghozzá nem február egytől, hanem már a következő hetekben. Érthetetlennek tartja azt is, miért pont ezek a termékek kerültek a kosárba. A Demokratikus Koalíció (DK) közleményt adott ki, mely szerint fél nap kellett ahhoz, hogy kiderüljön, az Orbán Viktor által bejelentett élelmiszerárak befagyasztása sem több ócska politikai trükknél. A megnevezett élelmiszerek közül a tej és az étolaj fogyasztói átlagára is magasabb volt az árrögzítéshez kijelölt októberi időpontban, mint ahogy az januárban várható.
Az ellenzéknek abban valószínűleg igaza van, hogy egyetlen olyan kereskedő sem lesz, aki a kormány intézkedésének hatására módosítaná üzleti tervét és csökkentené haszonkulcsait. Ezt a jelenlegi versenyhelyzetben nem is nagyon tudná megtenni senki. Kétséges viszont, hogy a kieső bevételeket honnan pótolja az árus, a beszállítók lecserélésével, esetleg erősebb versenyeztetésével, vagy egyszerűen áthárítja a fogyasztókra a veszteséget. Az igazi probléma valószínűleg a kiskereskedőknél jelentkezik majd, ugyanúgy, ahogy a benzinárak befagyasztásánál is történt. Ők nem nagyon tudják majd kompenzálni a többi termék áremelése nélkül a kieső bevételt. A multik viszont valóban képesek megszorongatni beszállítóikat, akiknek legtöbbször amúgyis vállalniuk kell úgymond akciós időszakokat. A másik módszer lehet, hogy a nagy kereskedő cégeknél mindig vannak úgynevezett „küzdő termékek”, amelyeket vállaltan a beszerzési ár alatt adnak a vevők becsalogatása érdekében. Ezeket lecserélik a kormány által megadott árucikkekre és így „házon belül” rendezik a problémát. A többi termék áremelése a multiknál valószínűleg csak a végső eszköz lesz, mert számukra a kormánnyal való jó kapcsolat is fontos.
