Jelentős összeget, 150 millió forintot kap Pozsony városának az a kerülete, amelyik helyet, otthont ad a Polus Centernek, a két irodaháznak, s a hamarosan megépülő harmadiknak. A pénzt – adományozójának szándéka szerint – a hátrányos helyzetű gyermekek segítésére fordítják. A 150 millió forintot – pontosabban az annak megfelelő eurót – vesztes pozícióból nyerte meg Demján Sándor és a nevével egyet jelentő Trigránit ingatlanfejlesztő amerikai-magyar vállalkozás. A szlovák főváros ugyanis versenyeztetett cégeket a belterületi értékes telekre, illetve az arra építendő irodaházra. A sors úgy hozta, hogy két ajánlat érkezett, az, amelyik elvben – a magasabb árral – az első lett, s az, amelyik a gyakorlatban megkapta a városi honatyák csaknem mindegyikének a szavazatát, tehát olcsóbban jutott a tulajdonhoz és az építés, hasznosítás jogához. A két árajánlat közötti különbség tetemes, de Demján Sándorék nem vágják zsebre az extraprofitot, visszaforgatják, pontosabban nem befektetik, hanem „csak” a gyerekek segítésére fordítják.
Mi is történt a szlovák fővárosban? Az, hogy a magyar nagyvállalkozó a körülbelül tíz évvel ezelőtt elkezdett pozsonyi üzleti tevékenységével, akkor még jócskán kockázatosnak minősített befektetésével, ingatlanfejlesztéseivel egyszerűen elnyerte a szlovákok bizalmát. Ugyanis ottani piacra lépésével szinte egykének minősült, a nemzetközi üzleti élet – a német Volkswagen konszernt és a Trigránitot leszámítva – egyszerűen nem vett tudomást az akkoriban valóban sok bizonytalansági tényezőt rejtő szlovák gazdaságról. Az utóbbi kéthárom évben azonban másmilyen bizonyítványt állított ki a nemzetközi üzleti élet északi szomszédainkról. Most pedig a szlovákok, pontosabban az igen sok pártból álló pozsonyi képviselőtestület tagjai állítottak ki bizonyítványt a két, az ország, a város mellett kitartó külföldi cégről, a német autógyárról és a budapesti székhelyű ingatlanfejlesztő vállalkozásról. A bizonyítvány értendő szó szerint, hiszen április 23-án valóban oklevéllel – a Vállalkozói tettért elnevezésűvel - tüntették ki dr. Karl Peter Wilhelmet, a VW időközben nyugállományba vonult elnökét és Demján Sándort, a Trigránit első emberét.
A városháza dísztermében tartott ünnepségen nem részletezték a Trigránit-építmények tudnivalóit – a Polus melletti telken álló Tower I-re és a decemberben átadott 22 szintes, 22 ezer négyzetméteres 30 millió euró értékű Tower II. irodaházra sem tértek ki külön - , mivel a helybéliek minden fontos részletet ismernek. Maga Demján Sándor sem a „szakmáról” beszélt a pozsonyi ünnepség előtti szűkkörű rendezvényen. A tanulságokat, az üzeneteket csomagolta be rövid beszédébe. Az apropót nem a jelen, hanem a jövő szolgáltatta, a 3 hektáros elnyert telken építendő újabb létesítmény. Tényként közölte, 125 ezer négyzetméternyi iroda készül el hamarosan, dacára annak, hogy Bratislavában – a Trigránit első embere még szűk körben sem nevezi a várost Pozsonynak – már telített az irodapiac. Számításaik szerint a következő évtizedben a főváros lakossága megduplázódik, illetve Szlovákia tőkevonzó képessége változatlanul a legnagyobb a térségben, s e két tényező ismét erősödő keresletként hathat az irodaszektorban is. A bratislavai régió teljesítménye az Európai Unió GDP-növekedésének 105 százalékát adja, azaz többet, mint amennyit Budapest elkönyvelhet. Ma már Szlovákiát tartják Európa kis tigrisének.
A fejlődést belülről láthatta a Trigránit. A korszerű szlovák adórendszer alapozta meg a térségben is páratlan tőkevonzó képességet. Demján Sándor szerint ez a gazdaságpolitika üzenet a mi politikusainknak is. A két ország állami, önkormányzati alkalmazottainak a számát érdemes összehasonlítani. Nyomban az a kérdés fogalmazódik meg, hogy valóban fele akkora képességekkel rendelkeznek a magyar közigazgatás dolgozói, mint a szlovákiai kollégáik, ha egyszer ugyanazt a munkát duplaannyian végzik? A Demján-féle válasz: ha feleolyan képességűek, akkor fele fizetéséret illene dolgozniuk, illetve ha azonos képességűek, akkor feleannyian is elvégezhetik a munkát…
