Ha elégedettek nem is lesznek, de pozitív előjelű vélekedést vélhetően megfogalmaznak Brüsszelben holnap, szeptember 26-án a Budapestről nemrégiben megküldött konvergencia programról. A pénzügyi felelős Joaquín Almunia egy-két hete már sejtette is egyik nyilatkozatában, mivel pozitív megközelítést helyezett kilátásba. Praktikusan: csak ha a programban szereplő célokat irreálisnak tartják, akkor emelnek szót, addig azonban az adott ország saját ügyének tekintik a közölt tervet.
Átmegy tehát a vizsgán a konvergencia program, de a jelen, azaz az államháztartási hiány még mindig túl magas, az EU-ban is párját ritkítja. Nem is véletlen, hogy idehaza kevésbé diplomatikusan fogalmaznak a szakértők. Ahogy Csaba László a minap összefoglalta egy cikkében, egyetértenek az elemzők abban, hogy a kormányzat számszerű előirányzatai és az egyes részterületek - rögtönzéstől sem mentes - lépései inkább csak irányukban, semmint mértékükben alapozzák meg azt az ambiciózus célkitűzést, amely szerint két év alatt a Bokros-csomag hatását meghaladó egyensúlyjavításra lehet számítani.
Nem árt most, a brüsszeli vizsga előtt feligézni az amúgy terjedelmes konvergencia program egy-két elemét és számát. Az fogalmazódik meg a dokumentumban például, hogy a gazdasági stratégia hosszabb távú célja továbbra is a modernizáció, a gazdaság felzárkóztatása az EU-15-re jellemző átlagokhoz, de rövidtávon az egyensúly helyreállítása a legfontosabb feladat. Az egyensúly helyreállítása értelemszerűen csökkenti a belföldi keresletet, ezért a makrogazdasági pálya jelentősen eltér az előző programban bemutatottól. A legutóbbi időszak gazdasági folyamatai továbbra is azt mutatják, hogy a reálnövekedés szerkezete egészséges, alapvetően az export és a beruházások bővülése húzza a gazdaságot. A növekedés 2006-ban várhatóan meghaladja a 4 százalékot annak ellenére, hogy az év második felétől hatályba lépő egyensúlyjavító intézkedések némileg lassítják a növekedést. Hosszabb távon a fő cselekvési irányok közül továbbra is meghatározó jelentőségű a foglalkoztatás bővítése, a versenyképesség és a tőkevonzó képesség erősítése. És mindez egy-két számmal illusztrálva. A GDP az idei 4,1 százalékos növekedését jövőre 2,2 százalékban, 2008-ban 2,6-ban, 2009-ben 4,1-ben, 2010-ben 4,2-45-ben, 2011-ben 4,5 százalékban vélelmezik. A belföldi felsználás idén vélhetően 2 százalék lesz, a tervek szerint jövőre -0,2, majd 0,5, 3,1, 3,5 százalékot tesz ki, 2011-ben pedig 3,5-4-et. Az export növekedése folyamatosan magas maradhat. Az egy főre jutó reáljövedelem most 1,9 százalékot érhet el, jövőre csökken, -17-tel számolnak, majd szerény növekedéssel, 0,1-gyel, 2,5-tel, 3-3,5-tel kalkulálnak, 2011-ben is hasonlóan 3,5 százalékot vélelmeznek. És végül az idei 3,5 százalékos fogyasztói árszínvonal után jövőre 6,2-vel, majd 3,3-mal, 3-mal, 2,5-3-mal és az utolsó előrevetített évben is 3 százalékkal terveznek a konvergencia program megfogalmazói. Az unió vitatta a gyakorlatunkat, ezért a kormányzat engedett a 21-ből, s a brüsszeli beadványban az elszámolás-technikai szempontból kérdésesnek tekintett tételeket az államháztartás kiadási között szerepelteti. A PPP-konstrukcióban megvalósítani tervezett autópálya-építésnek a költségei a konvergencia programban már államháztartási kiadásként találhatók meg.
A Brüsszelnek elküldött dokumentumok után az unió székhelyére napok óta másmilyen budapesti keltezésű hírek is érkeznek, nem kis zavart okozva a politikusok, de olykor még a gazdaság szakemberei körében is. Sajnos aktuálpolitikai folyamatok hatása is befolyásolhatja a brüsszeli állásfoglalásokat. A Fitch Ratings a stabilról negatívra rontotta a magyar deviza- és forintadósság kilátását. A minősítő azzal indokolta a módosítást, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lemondásának követelése miatt aggályos az ország reformprogramjának végrehajtása. Szinte ugyanekkor már maga az uniós bürokrácia is reagált a budapesti történésekre, lényegében azt kijelentve, hogy az ország belügye a kormányfő lemondatásának ellenzéki követelése, illetve a parlamenti többség kormányfő melletti kiállása. S bár az Európai Néppárt lemondásra szólította fel Gyurcsány Ferencet, az Európai Szocialisták Pártja következetesen kiáll a kormányfő és legfőképp a reformjai mellett.
Egyes szakértők nem tartják lehetetlennek, hogy Joaquín Almunia és környezete az utolsó pillanatban nem a konvergencia programunkról, hanem a döntés elhalasztásáról dönt. Voltaképpen ezen sem szabad csodálkozni.
