Az esztendő - és a parlamenti költségvetési vita - végéhez közeledve egyre több előrejelzés fogalmazódik meg a konjunktúra intézetek és persze a pénzügyi kormányzat szakmai köreiben. Így volt ez régebben is, de most nem pusztán az a tét, hogy melyik elemző csoport tud magának rangot, annak hozadékaként üzleti megbízókat szerezni. A néhány tizednyi növekedési eltérés a mostani éles helyzetben a magyar gazdaság nemzetközi megítélését - brüsszeli elkönyvelését - is meghatározza, különös tekintettel a konvergencia programra.
Érdemes felidézni, hogy december közepén mit is valószínűsítenek a különböző makroelemző műhelyek. A Pénzügyminisztériumban a GDP 2,2 százalékos növekedését fogalmazták "törvénybe", míg a GKI, az Ecostat, a Kopint-Datorg és a Pénzügykutató 2,4 és 3 százalék közötti növekedésre esküszik. A GDP-arányos államháztartási hiányról ugyancsak a fiskális tárca vélekedik a legpesszimistábban, a kutató intézetek nem a 6,8 százalékot, hanem annál néhány tizeddel kevesebbet tartanak valószínűnek. Az elmúlt hetekben elhangzott legpesszimistább jóslat a jegybank elnökének a nevéhez fűződik, aki azt hirdette, hogy a parlamenti döntés a költségvetésről azt szolgálja csak, hogy a mostani rossz pályáról másik rossz pályára tereli csak át a gazdaságot, azaz romlik a versenyképessége és nő a lemaradása az országnak.
A 2007-es növekedést előre vetítő gazdaságkutató intézeteknek - amint a Pénzügyminisztériumnak sem - sikerült másmilyen következtetésre jutniuk, mint arra, hogy 2007-ben megszorító gazdaságpolitikát - és megszorító költségvetést - hajt végre a kormányzat, ezért szűkül a belső kereslet. Vagyis a növekedési ütem jócskán csökken, lásd az idei 4 százalékhoz képest jócskán szerényebb hivatalos és jósolt számokat. Vagyis ezzel kezdi el megfizetni a gazdaság annak az árát, hogy visszakerüljön a tartósan, biztonságosan finanszírozható növekedési pályára. Hasonló, de szerkezetében semmiképpen sem más pálya lenne az, amelyik leginkább a Bokros csomagra hasonlítana, amennyiben a vállalkozói szférának adnak nagyobb mozgásteret a lakosságra ruházott nagyobb megszorítások ellenében. A háztartások erőteljesebb megszorítása tenné lehetővé azt, hogy kisebb adóval hozzák jobb helyzetbe az üzleti szférát és mozdítsák elő a felhalmozást. Ez a változat nem történik meg, azaz a konvergencia programban vállalt tartalmú, szerkezetű pályán haladhat a gazdaság 2007-ben, s így "csak" a 2,2-3 százalék közötti növekedésre van esélyünk, meg a maximum 6,8 százalékos, de akár 6 százalékra mérséklődő GDP-arányos államháztartási hiányra, hivatalosan 6,2 százalékos inflációra, a kevésbé hivatalosan 6,4 és 5,8 százalék közöttire.
A kérdés az, megszakadhat-e a rossz elosztási rendszer, az eladósodási folyamat, s bekövetkezik-e mindennek generális átalakítsa? Ennek a programnak a közvetlen előzménye és velejárója pedig az a megszorítás, amely 2006 második felében már elkezdődött, s folytatódik 2007-ben. Ellentétben a '90-es évek közepével, most kisebb terheket visel el a lakosság, a háztartások drágulással igen, de trendszerű ellehetetlenüléssel nem kell, hogy számoljanak. A héten a legvégső voksokkal lezáruló 2007-es törvénykezés azt is jelenti, hogy a büdzsével felvázolódó pálya ívéből a növekedési ütem dinamikájának a csökkenése következik csak, de a növekedés maga nem szakad meg, van, azaz lesz miből folytatni, illetve elindítani az elosztási rendszerek reformjait. A parlamenti gombokat nyomogató kormánypárti képviselők, illetve a héten még jóslataik finom hangolásával előálló kutató intézetek - az Ecostat és a Kopint-Datorg - a felvázolt pályában azonban biztosak, s ez azért nem rossz előjel 2007-re.
