A fejlesztéspolitika kormánybiztosa ezek után sem a viszont elutasítás eszközét választotta. Hanem csak azt, hogy nyilvánosságra hozta az aktualitásokat (Piac és Profit Online 2007. január 5., Húszmilliárd korszerűsítésre), s azt, hogy a Brüsszellel folyó párbeszéd nem a magyar fél elmarasztalásával zárult le. A politikus közölte, hogy január végén már találkozni lehet az aktuális időszak első pályázati kiírásaival, de legfőképp azzal, hogy éppen a kkv-k azok az "egységek", amelyek élvezhetik az uniós lehetőségeket. Összegszerűen: eléri a 20 milliárd forintot az e szervezetek számára elérhető keret, a hátrányos helyzetű térségekben munkahelyteremtésre is jut vagy 9 milliárd. Pénzt rendeltek hozzá a vállalati képzés és a továbbtanulás programjaihoz. Vagyis - részben a magyar büdzséből, részben az uniós egyeztetések kommunikéiből következően - jócskán van és lesz pénz a kkv-k helyzetbe hozására, függetlenül attól, hogy az ellenzéknek sikerült éppen az ellenkezőjét hallani Brüsszelben. Azaz: az Európai Bizottság nem állította le a Budapestről megküldött operatív programok értékelését, ellenkezőleg, befogadta a tervezeteket és engedi azok valóra váltását.
Így tehát pontosan egy dologban lehetünk biztosak. Abban, hogy már csak azért is, mert a decemberben törvénybe iktatott költségvetés eleve pénzt rendel a kisvállalkozások számára elérhető pályázatok "kasszájába", azaz a megszorításokban bővelkedő büdzsé sem fordít hátat a versenyszféra támogatott finanszírozásának. A kérdés tehát nem is az, hogy kapnak-e pénzt, illetve mennek-e érte, s képesek-e belőle úgy hatékonyan bővülni, hogy szabad, képzett, új munkaerőt is felvesznek, eltartanak, hanem az, hogy mennyire lesz össz-társadalmi program az, amelyet Új Magyarország Fejlesztési Terv néven Brüsszelben is, Budapesten is képviselni igyekszik a kormányzat.
A válasz sajnos kezd kirajzolódni: semennyire.
Az üzengetés - kevés, a szükségesnek ötöde a kkv-kra, azon belül is a munkahelyteremtésre szánt pénz - hellyel-közzel azt jelenti, hogy a politika talán a legfőbb kötelességét, az uniós források leghatékonyabb befektetésének megtervezését sem teljesíti. Lehet, hogy valóban kevés a pénz, de az bizonyos, hogy több, mint vétkes dolog erre hivatkozva nem is törődni annak a kevésnek a sorsával.
Ám legyen, a blöffölve kritizálók érjék be ennyivel: elmondták a magukét. Annyit azonban megtehetnének, hogy annak a kevésnek mondott pénznek a célba juttatását legalább ne akadályozzák. Se itthon, se Brüsszelben, hamis állításokat szétkürtölve, haza postázva. Hovatovább ez is komoly segítség.
