A 304-es számú ügyvédi iroda praxisából

A történet: baráti kölcsön
C. és B. kölcsönszerződést kötöttek egymással. A visszafizetés esedékességének időpontját pontosan nem jelölték meg, hanem körülbelül egy évben határozták meg. A kölcsönt adó C. a szerződés megkötését követő napon B. rendelkezésére bocsátotta a kölcsönösszeget.
A pénz átvételétől számított mintegy másfél év múlva B. visszafizetett a kölcsön összegéből 200 ezer forintot. Erről C. egy kézzel írott átvételi elismervényt állított ki; ezt tanúk nem hitelesítették.

Négy hónappal később B. aláírt egy úgynevezett tartozáselismerő nyilatkozatot, amelynek értelmében ő baráti kölcsönként 1 millió 712 ezer forintot vett fel C.-től. A kölcsön felvételének dátumaként a ténylegesnél másfél évvel későbbi időpont szerepelt. A nyilatkozat megállapította, hogy a baráti kölcsönt már vissza kellett volna fizetni, és azt is, hogy B. e nyilatkozat aláírásával vállalta, hogy a lehető legrövidebb időn, de legkésőbb 90 napon belül a törvényes kamatokkal együtt vissza is fizeti. Ezt a nyilatkozatot két tanú hitelesítette.

Ezt követően eltelt közel három év, és C. fizetési meghagyás kibocsátását kérte B. ellen 1 millió 712 ezer forint tőke, valamint ezen összeg után – a tartozáselismerő nyilatkozat keltétől a kifizetés napjáig járó – évi 20 százalékos kamat és perköltség megfizetésére. A kibocsátott fizetési meghagyás ellen B. ellentmondással élt, amely szerint neki C.-vel szemben nincs tartozása.

Mindenki mást mond
A bíróságon, a peres felek meghallgatása során C. végül is azt mondta, hogy ténylegesen egymillió forint összegű baráti kölcsönt nyújtott az alperes B.-nek, amelyet az nem fizetett vissza. A B. által csatolt tartozáselismerő nyilatkozatban szereplő összeg már a kölcsön kamatokkal felszorzott összegét tartalmazza. C. szerint B. a kölcsön felvételének időpontjában másoktól is vett fel baráti hiteleket, amelyeknek visszafizetését ugyancsak megtagadta. C. indítványozta, hogy a bíróság tanúként hallgasson meg két magánszemélyt arra vonatkozóan, hogy B. nekik is tartozik.

B. a személyes meghallgatása során előadta, hogy ő C.-től ténylegesen 600 ezer forint összegű kölcsönt vett fel, amelynek kamata az eredetileg megkötött írásbeli szerződés szerint havi 7,5 százalék volt. C.-vel szemben már azért sincs tartozása, mert ő visszafizette a kölcsönt. B. csatolta C. elismerő nyilatkozatát 200 ezer forint visszafizetéséről, s a fennmaradó 400 ezer forinttal kapcsolatban pedig elmondta: azt is visszafizette, s ennek megtörténtét C. az eredeti kölcsönszerződés hátoldalán ismerte el. Ezt azonban nem tudta csatolni, és állította, az irat a felperes birtokában van. A kamattal kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a havi 7,5 százalékos kamat túlzott mértékű volt, annak megfizetését nem vállalhatta; ha viszont a bíróság elfogadja C. állítását, akkor a kamat törvényes mértékűre, azaz évi 20 százalékra való csökkentését kéri.

Tanúmeghallgatási indítványok
B. a kölcsön összegének bizonyítására tanúmeghallgatást indítványozott. E szerint egyik barátja jelen volt akkor, amikor C. felvette a kölcsön összegét a saját számlájáról, és a pénzt átadta neki. Indítványozta a számlavezető pénzintézet megkeresését is arra vonatkozóan, hogy a jelzett időpontban C. milyen összeget vett fel a számlájáról. A fennmaradó 400 ezer forint visszafizetésére vonatkozóan további tanúmeghallgatást kért: ezt az összeget ugyanis állítás szerint egyik ismerősétől kérte kölcsön, aki a pénz visszaadásakor elkísérte őt a gépkocsin.
Tanúmeghallgatást indítványozott arra vonatkozóan is, hogy a 600 ezer forintos kölcsön teljes összegéből különféle papíranyagokat vásárolt a vállalkozásához. Ezt a kereskedő igazolhatja, s ennek alapján ő bizonyítani tudja a kölcsön tényleges összegét.

Az eljáró bíróság részben helyt adott B. indítványainak. Meghallgatta a kölcsön felvételénél jelen lévő ismerőst, aki elmondta, hogy B. gépkocsijában ült, amikor az egy pénzintézetnél megállt, majd néhány perc múlva visszajött, és elmondta, hogy 600 ezer forint kölcsönt kapott az egyik barátjától. A tanú elmondta még, hogy az átvételnél nem volt jelen, s a kölcsön összegét csupán az alperes elmondásából ismeri.

Tanúként hallgatta meg a bíróság B. azon ismerősét is, aki a 400 ezer forint visszaadásáról tudott nyilatkozni. Ő elmondta, hogy B. 400 ezer forintot kért tőle kölcsön azért, hogy korábbi adósságát rendezni tudja. A kölcsönt B. kocsijában adta át, aki elvitte egy budai címre; ő azonban a kocsiban várakozott, amíg B. az ügyeit intézte. Csupán B. elmondásából tud nyilatkozni arról, hogy a tőle kapott 400 ezer forintot egy korábbi kölcsön törlesztésre használta fel. A pénz visszaadásánál nem volt jelen.

Mit fogad el a bíróság?
Az eljáró bíróság a peres felek nyilatkozatát és a tanúk meghallgatását követően ítéletet hozott. Ebben kötelezte B.-t összesen 400 ezer forint tőke, az ez után járó törvényes kamat és részperköltség megfizetésére.
Az ítélet indokolása szerint a peres felek között baráti kölcsönről szóló szerződés jött létre 600 ezer forintról. A C. által igényelt 1 millió 712 ezer forintról bebizonyosodott, hogy az már bizonyos kamatokkal felszorzott tőkeösszeg, ezért az nem fogadható el a kölcsön összegeként, az erről szóló alperesi tartozáselismerő nyilatkozat ellenére sem. Maga a felperes is úgy nyilatkozott, hogy a kölcsön ténylegesen egymillió forint volt, s a két összeg közötti különbözet a kamatokat takarja.

C. bizonyítási indítványainak, amelyek szerint több magánszemély is tudja igazolni B. egyéb tartozásait, ebben a peres ügyben nincs jelentőségük, hiszen a tanúk nem a per tárgyává tett kölcsön összegéről tudtak volna vallomást tenni. B. a személyes meghallgatása során 600 ezer forintos kölcsönt elismert, de arra hivatkozott, hogy azt visszafizette.

Mindebből a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felek közötti szerződés ténylegesen 600 ezer forintra vonatkozott. A felperes sem okirati, sem egyéb bizonyítékokat nem szolgáltatott arra, hogy a kölcsönszerződés az alperes által elismert 600 ezer forintnál magasabb összegre vonatkozott volna. A bíróság itt utalt arra, hogy nem tartotta alaposnak az alperes indítványát a pénzintézet megkeresésére. A kölcsön összegszerűségét a felperesnek kellett volna bizonyítania, e kötelezettségének azonban nem tudott eleget tenni, így a pénzintézet megkeresése fölösleges lett volna. Tényként fogadta el viszont a bíróság B. hivatkozását, hogy 200 ezer forintot már visszafizetett. Ezt C. sem vitatta. A további 400 ezer forint visszafizetésére vonatkozóan viszont az alperesnek volt bizonyítási kötelezettsége. Erre azonban az általa tanúként meghallgatni kért személyek vallomása nem volt alkalmas. Az egyik tanú csak arról tudott nyilatkozni, hogy 400 ezer forintot átadott B. korábbi kölcsöntartozásának visszafizetésére, de ennek megtörténtéről csupán az alperes elmondásából volt tudomása. A kereskedő meghallgatását a bíróság azért nem rendelte el, mert az legfeljebb arról tudott volna nyilatkozni, hogy adott időpontban az alperes tőle mit és milyen összegért vásárolt, ez azonban a kölcsön összegére vonatkozó bizonyítékként nem használható.

A bíróság csak mérlegel
A bizonyítási teherrel kapcsolatban a bíróság felhívta a peres felek figyelmét: a bíróság hivatalból nem folytat le bizonyítási eljárást, csupán a peres felek által tett bizonyítási indítványok foganatosítását mérlegeli.
A perben a felperesnek kellett volna bizonyítania a kölcsön, az alperesnek pedig a visszafizetések összegszerűségét. A felperes egyáltalán nem, az alperes pedig csak részben tudott bizonyítani. Ezért a bíróság további 400 ezer forint, annak kamatai és az erre eső perköltség megfizetésére kötelezte az alperest.
A bíróság utalt arra, hogy indokolt esetben lehetőség van az ügyleti kamat összegszerűségének felülvizsgálatára és annak az adós szempontjából kedvezőbb elbírálására. Megállapította azonban, hogy a felperes nem terjesztett elő a törvényes kamatot meghaladó kereseti igényt, így erről nem kellett rendelkeznie.

dr. Zamadits Péter

*

Fontosabb jogszabályok a márciusi jogi esethez

A polgári törvénykönyv rendelkezései szerint:
• Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni <523. paragrafus (1) bekezdés>.
• A határozatlan időre kötött kölcsönszerződés tizenöt napi felmondással szüntethető meg. A hitelezőnek a kölcsönösszegre vonatkozó visszakövetelési joga a szerződésben meghatározott lejárat, illetve lejáratok szerint, felmondás esetén pedig a felmondási idő elteltével nyílik meg <526. paragrafus (1)–(2) bekezdés>.
• A szerződéses kapcsolatokban – ha jogszabály kivételt nem tesz – kamat jár. Magánszemélyek egymás közti szerződési viszonyában kamat csak kikötés esetében jár. A kamat mértéke – ha jogszabály kivételt nem tesz, vagy a felek másként nem állapodnak meg – évi húsz százalék. A felek által túlzott mértékben megállapított kamatot a bíróság mérsékelheti <232. paragrafus (1)–(3) bekezdés>.
• Pénztartozás esetében – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, vagy a felek másként nem állapodnak meg – a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles évi húsz százalék kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti <301. paragrafus (1) bekezdés>.

A polgári perrendtartás rendelkezései szerint:
• A bíróság – ha ez a tényállás megállapításához szükséges – a feleket felhívja nyilatkozataik megtételére, és lefolytatja a bizonyítási eljárást. A fél köteles a tényállításait, nyilatkozatait, bizonyítékait – a per állása szerint – a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben előadni, illetve előterjeszteni. Ha a bizonyítás lefolytatása az első tárgyaláson ennek ellenére nem lehetséges, vagy csak részben lehetséges, a bíróság a tárgyalás elhalasztása mellett elrendelheti a per további előkészítését. Ha a felek valamelyike tényállításának, nyilatkozatának előadásával, bizonyítékainak előterjesztésével – az előzőekben előírt kötelezettsége ellenére – alapos ok nélkül késlekedik, és e kötelezettségének a bíróság felhívása ellenére sem tesz eleget, a bíróság a fél előadásának, előterjesztésének bevárása nélkül határoz, kivéve, ha álláspontja szerint a fél előadásának, előterjesztésének bevárása a per befejezését nem késlelteti <141. paragrafus (2) és (6) bekezdés>.
• A bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el. A bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás <141. paragrafus (2) bekezdése> ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel <163. paragrafus (1)–(2) bekezdés>.
• A per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A bíróság bizonyítást hivatalból akkor rendelhet el, ha azt törvény megengedi <164. paragrafus (1)–(2) bekezdés>.
• Ha a fél a tényállításait tanúkkal kívánja bizonyítani, meg kell jelölnie a bizonyítani kívánt tényeket, és be kell jelentenie a tanúk nevét, foglalkozását és pontos címét, vagy pedig a tanúkat a tárgyalásra elő kell állítania (167. paragrafus).