Az általánosan ható folyamatok mögött számos egymással ellentétes tendencia is egyszerre volt jelen a különböző alap-típusok esetében. Egyrészt tovább folytatódott a vertikális koncentráció az egyes alapok megszűnésével, átalakulásával és összeolvadásával; másrészt viszont horizontálisan szélesedett a paletta a vezető alapkezelők új típusú alapjainak indításával.

Bár az alapok összesített nettó eszközértéke 2002 áprilisáig dinamikusan, majd májusáig mérsékelten emelkedett és meghaladta a 870 milliárd forintot is, júniusban és júliusban csökkenésnek indult és azóta gyakorlatilag nem változott jelentősen. Az év első öt hónapjának az emelkedése viszont olyan mértékű volt, amely önmagában is kiemelkedő teljesítmény; 2002 első félévének végén az alapok nettó eszközértéke mintegy 43%-kal volt magasabb az előző év első félévénél. (Ehhez hasonló dinamikát a pénzügyi közvetítésben csak a lakossági hitelezésnél figyelhettünk meg, az összes többi szegmens növekedése jóval elmaradt ettől.)

Az alapok jegyeinek tulajdonosai között (forrás oldal) továbbra is masszív befektetői réteg a lakosság (78,2% 2002 augusztusban), igaz dinamikusan növekvő eszközérték hányaduk ellenére a részesedésük némileg csökkent idén, ami a hitelintézetek és az egyéb szektorok még intenzívebb előretörésével függ össze. Csökkenni egyedül a külföldi befektetők kezében lévő (1-2%) eszközérték-hányad és állomány tudott súlyát tekintve, miközben nominálisan ebben a körben is jelentős volt a növekedés. Részben meglepőnek tűnhet ezen instrumentumok viszonylag jó piaci bevezetettsége ellenére, hogy a lakosság és a vállalatok kifejezetten rugalmatlanul reagálnak jegyállományuk növelésével vagy csökkentésével a piaci eseményekre, miközben a banki és a külföldi tulajdonosok reakcióideje értelemszerűen gyors.

Alapvető eltérés a magyarországi és az Európai Uniós, illetve az Egyesült államokbeli befektetési alapok makrogazdasági szerepe között, hogy míg hazánkban az alapok a lakossági megtakarításokat elsődlegesen az államháztartás finanszírozására csatornázzák át (eszköz oldal), addig a fejlettebb államokban a befektetési alapok közvetlenül a reálgazdaságot élénkítik. Ennek hátterében a magas reálhozamot biztosító magyar állampapírok és az elbizonytalanodott tőkepiaci árfolyamtrend állnak, ugyanakkor komoly fundamentális tényező a vállalati szektorok eltérő finanszírozási szerkezete, a tőkepiaci finanszírozás alacsony hazai mértéke, mely a privatizáció választott módja miatt sem igen alakulhatott másként Bár az előbbi tényezőket tekinthetjük átmenetieknek, a vállalati kötvénypiac magyarországi kibontakozására azonban még várni kell, hiszen jelenleg a hazai vállalatok banki forrásból, illetve külföldi anyavállalatuktól olcsóbban, rugalmasabban jutnak finanszírozáshoz. A 2002-es év irányadó tőkepiaci mozgása során az állampapírok (állományuk változatlansága mellett) súlya Magyarországon is csökkenésnek indult az alapok összesített portfóliójában (75%-ról 59%-ra) és - ha nem is a részvények, de a - a vállalati, banki és külföldi kötvények, valamint az ingatlanok súlya ezzel párhuzamosan növekedett. Ez a tendencia azonban részben a kamatszint emelkedésének volt köszönhető, ami a portfólióban szereplő állampapírok súlyát (árfolyamcsökkenés) érintette kedvezőtlenül, tehát a tendencia akár rövid távon is változhat.

A teljes vagyonkezelői piacnak becslések szerint mintegy 38,7%-át alkotja a befektetési alapok alapkezelői részpiaca. Az alapkezelők piacán 2002 őszén is igen erős volt a koncentráció, mivel a legnagyobb intézmény (OTP) egyedül is több, mint a piac felét tudhatta magáénak; az első kettő alapkezelő (OTP és Budapest) pedig közel a 72%-át.

Az OTP Alapkezelője 2001 elejéig dinamikusan növelte piacrészét és azt követően a gyorsan növekvő piacon képes volt megtartani azt. A Budapest Alapkezelő (1998-ban még piacvezető) 2001 előtt három éven keresztül hasonló mértékben veszített a piaci súlyából, ahogy az OTP bővült, viszont ezt követően további dinamikus növekedés mellett sikerült 18-20% körül stabilizálni a piaci részesedését.

A befektetési alapok letétkezelői között még magasabb a koncentráció, mint azt az alapkezelőknél láthattuk. A letétkezelők között az OTP (53,3%) és a HVB (24,8%) együtt a magyar piac háromnegyedét lefedi.

2002-ben is a kötvényalapok (állampapír és kötvényalapok) nettó eszközértéke tette ki a teljes piac túlnyomó többségét, igaz, arányuk némileg visszaesett (71%-ról 69%-ra). Ezzel szemben folytatódott a hazai pénzpiaci alapok térhódítása. Így 2002 szeptember közepére már ezek az alapok képviselték az összesített nettó eszközérték 19%-át (2000-ben 16%; 2001-ben 18%). Bár az ingatlanalapok részesedése még igen csekély (2%), nem csak számukat, de eszközértéküket tekintve is igen dinamikusan fejlődtek a lanyhuló ingatlanpiaci konjunktúra ellenére. A nemzetközi alapok szegmense a két korábban meghatározó nemzetközi kötvényalap gyors zsugorodásával (CA és Budapest) és a nemzetközi részvényalapok hektikus alakulása miatt veszített 2000-es piaci részesedéséből, de azóta tartja a 4-5%-os súlyt. A nemzetközi alapok közül csak a kötvényalapok voltak képesek 2002-ben átlagot meghaladó - helyenként igen meggyőző - hozam-eredményre, a részvényalapok felfutására pedig értelemszerűen a nemzetközi tőkepiac alakulása, a külföldi alapok fokozatos magyarországi elterjedése, valamint a forint árfolyam-alakulása van direkt hatással.