A kérdés több mint jogos: a javuló európai konjunktúra mellett milyen üzleti felfutás várható? És az is több mint időszerű, hogy kedvező konjunktúrális helyzetben megindul-e a befektetés? Akar László, a GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgatója remélte a válaszokat kérdéseire. Ő maga részben meg is felelt az utóbbira, mivel akkor, amikor kisebb profit keletkezik, s a belső megtérülést nem tartják megfelelőnek a multinacionális cégek, akkor megvizsgálják, oda invesztáljanak-e továbbra is, ahová megelőzőleg tették. A vezérigazgató a cége által rendezett, szervezett Befektetés és versenyképesség című november 18-i konferencián a tényleges válaszokat a felkért előadóktól várta.

A legoptimistább feleletet – tekintve hivatalára – a pénzügyminisztériumi politikai államtitkár adta, Veres János ugyanis főleg a 2004-es költségvetés apropóján pozitív változások sorát vélelmezi. A kormányzatnak azt kellett eldöntenie, hogy drasztikus fordulatot idézzen elő intézkedéseivel, vagy türelmesebb, több kifutást hagyó átmenettel járó programot kövessen. Az elmúlt időszakban előre belátható negatív hatású lépésre vállalkozott a hatalomra került kabinet, arra, hogy a közszférában lehetővé tette a jelentékeny mértékű béremelést. De a többi már valós kiigazító lépésnek számít, így a hiány idei 2 százalékos csökkentése, melynek folytatása már trendet is jelent. A Parlamentben az ellenzék sem kérdőjelezi meg a jövő évre tervezett 3,8 százalékos hiányt. Ahhoz nem fér kétség, hogy 2004-ben és 2005-ben a jóléti intézkedések a korábbi módon nem folytathatók, ugyanakkor alaptalanok azok a vádak, hogy a kiadások kevésbé fordítódnak beruházásokra. Tény, hogy 2004-ben 47 százalékkal többet szán a kormányzat a közlekedés fejlesztésére, az ilyetén beruházások gazdasági potenciája pedig jobban kihasználhatóvá válik. A pénzügyi tárca politikai államtitkára 236,5 milliárd forintos uniós támogatással számol 2004-re, ehhez az összeghez 72 milliárdnyi hazai társfinanszírozás párosul, e két szám reális felhasználhatóságát az elégséges ötlet és pályázat jelenti. Az államháztartás reformprogramjai tekintetében azonban már korántsem ennyire optimista a fiskális minisztérium, ugyanis az önkormányzatok modernizációjánál is kétharmados törvényekre van szükség: az ellenzék vélhető elutasító magatartása sokba kerülhet az országnak. A társasági adó 16 százalékra való csökkentését nem követi jövőre az érdekvédelmi szervezetek javasolta helyi iparűzési adó érdemi mérséklése. Azt azonban leszögezte az államtitkár, hogy 2004-ben maradnak továbbra is magasak ezen közterhek, a későbbi esztendőkben már itt is számolni lehet a csökkentéssel.

A hazai és a nemzetközi tőkepiac végre kezd magára találni, részben a javuló, főleg amerikai konjunktúrális viszonyok, részben – idehaza – a tőzsdebarát szabályozás miatt. Hardy Ilona, a Befektető-védelmi Alap elnöke mindazonáltal ahhoz nem fűz reményeket, hogy a korábban kontinens-szerte hőn óhajtott tőzsdei integráció végbemehet. Nem ilyen irányt vettek az európai börzék, a londoni és a frankfurti frigyre lépése éppen úgy kudarcba fulladt, mint a bécsi regionális kereskedelmi központ három évvel ezelőtti elindítása. A párizsi egységes részvénypiac – mely Hollandiát, Belgiumot is magába foglalja – sajátossága az, hogy a nemzeti tőzsdéket az érintett országok meghagyták. Hardy Ilona vélelmezése szerint ennek lehet üzenet értéke. A honi cégek közül a legnagyobbak sem olyan méretűek, hogy a külföldi piacokon érdemlegesebb kereskedés lenne a részvényeikkel, a kisebb társaságoknak pedig változatlanul a hazai tőkepiac jelenti a valós mozgásteret. A Budapest Értéktőzsde első vezetője szerint uniós tagságunk azzal is jár majd, hogy a nemzetközi piac addig is, de főleg a belépést követően a magyar, a lengyel, a cseh részvények előszeretettel keresi, lévén azok alulértékeltek, s komoly árfolyamnyereséget kínálnak. A likviditásbővüléssel szintén kalkulálni lehet a jövőben, csakúgy, mint a nemzetközi részvények magyarországi forgalmának megugrásával. A magyar papírok külföldi kereskedése azért nem lesz kiugróan több, mert már napjainkban is komoly mértékben él ezzel a lehetőséggel a piac.

Az állampapírok esetében az utóbbi években a hozamcsökkenés alig következett be, nota bene: az infláció mérséklődése valós tendencia volt. Ez a nem túl természetes folyamat nem kedvez a növekedésnek, illetve arról tanúskodik, hogy a stabilizációs politikában komoly gondok tapasztalhatók. Neményi Judit, a Pénzügykutató Rt. főmunkatársa utalt is rá előadásában, a hitelesség-vesztésre az ellentmondó nyilatkozatok miatt reagált kedvezőtlenül a piac; előbb a felértékelés okozott zavart, majd elindult, s majdnem bekövetkezett önbeteljesítő leértékelési támadás. A szakértő azt is leszögezte azonban, hogy nem a gazdaság adottságai miatt magas a kamatprémium, hanem a gazdaságpolitika összehangolatlansága miatt, s arra vezethető vissza az egyensúlytalanság. A legutóbbi időkben tapasztalni, hogy a legtöbb EU-s csatlakozó ország növekvő államháztartási deficittel számol, nálunk azonban kezd hitelessé válni a csökkentési politika. Az eddig csökkenő magyar infláció jelenlegi mértéke már nem tűnik ki a környezetből, míg egyik-másik 0 inflációs országnak messze nincs kevesebb problémája, mint nekünk. Neményi Judit jelezte, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya szerinte várható volt, de nem annak növekedése a kockázat, mivel nem is tapasztalni árfolyamfeszültséget, hanem a finanszírozási oldal megoldatlansága.
A Pénzügykutató főmunkatársa a legutóbbi két hét befektetői magatartására célozva elmondta, hogy bár elvárják a magas állampapír hozamot, a jelen helyzetet magas kockázatúnak ítélik meg. A magas kamat a nyáron kríziskezelő eszközként szerepelhetett, de most már a bizonytalanság „honoráriuma”. A befektetők az MNB és a kormányzat összehangolt politikáját készek lennének elhinni, de ezt azzal együtt tartják kívánatosnak, hogy alacsonyabb a kamat is.