Igaz, egészen más helyzetben van egy nemzetközi láncolat magyarországi tagja, mint a hazai tőkével indult, mindössze egy-két bolttal rendelkező kisvállalkozás. És persze egészen más pénztárcájú vásárlókra számíthat egy autókereskedő vagy egy szórakoztató elektronikai cikkeket forgalmazó, mint egy cipő- vagy ruhaszakbolt, netán egy élelmiszer-áruház.



111 ezer gazdasági szervezet 163 ezer kiskereskedelmi üzletet üzemeltetett Magyarországon 2002. szeptember végén a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint. Ez 1,9 százalékos emelkedést jelent az egy évvel korábbi állapothoz képest, mely adat 5,7 ezer új üzlet nyitását, illetve 5,2 ezer üzlet bezárását takarja. De nem csak ezt. Erős területi koncentrációt is a közép-magyarországi régióban, főként Budapesten, és jelentős üzletszám-növekedést az észak-magyarországi és az észak-alföldi régióban. A legkisebb mértékben a dél- és a közép-dunántúli régió üzlethálózata bővült.



Kevesebb egyéni, mint társas



Üzlettípusonként vizsgálva: az ország kiskereskedelmi üzlethálózatának közel egyharmadát az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes üzletek, egynegyedét a kultúr- és egyébiparcikk-üzletek, egyhatodát a textil-, a ruházati és a lábbeliüzletek, 13 százalékát a bútor-, műszaki és vasáruüzletek, 5 százalékát a gépjármű- és gépjárműalkatrész-üzletek tették ki.

Az év első kilenc hónapja alatt elért üzletgyarapodásból a legnagyobb arányt (29 százalékot) a bútor-, a műszaki- és a vasáruüzletek képviselték, míg a gépjármű-üzemanyagtöltő állomások hálózatának bővülése lényegesen kisebb mértékű (mindössze 2 százalékos) volt, és folytatódott az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes üzletek számának csökkenése.

Gazdálkodási formák szerint: nőtt a társas vállalkozások által üzemeltetett üzletek száma, részesedésük megközelítette az 55 százalékot, míg az egyéni vállalkozások által fenntartott boltoké 46 százalékra mérséklődött. Az egyéni vállalkozók a használtcikk-kereskedelemben tartották meg a helyüket, s bár az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes üzletek több mint felét is ők tartják fenn, számuk és arányuk itt is csökkent a múlt év azonos időszakához képest.



Dinamikus növekedés, éleződő verseny



Ezek az adatok árnyaltabb képet mutatnak, mintha csak a kereskedelmi forgalom bővülését néznénk, ami tagadhatatlanul dinamikus volt. A kiskereskedelmi forgalom 2002 első kilenc hónapjában 11,6 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakát, s még a jármű- és üzemanyag-kereskedelem nélküli növekedés is 9,1 százalékot ért el. Az iparcikkek eladási volumene 13,8, az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelemé 11,1 százalékkal nőtt. Ennél jobban csak a csekély súlyú használtcikk-kiskereskedelem forgalma bővült (27,1).

Az előzőeknél mérsékeltebben, de azért számottevően nőtt a gyógyszer-, a gyógyászatitermék-, az illatszer-kiskereskedelem (6,9), valamint a kultúrcikk- és egyéb, máshová nem sorolt iparcikk- kiskereskedelem (5,6) forgalma. Csak kismértékben emelkedtek a bútor-, a műszakicikk- és a vasáru- kiskereskedelem (1,2), valamint a csomagküldő kiskereskedelem (2,5) eladásai. A textil-, ruházati és lábbeli-kiskereskedelem területén egy évvel korábban indult be a dinamikus, két számjegyű növekedés; ehhez a magas szinthez viszonyítva már csak 0,7 százalékos emelkedés következett be. A gépjármű- és járműalkatrész-kiskereskedelem forgalma szeptemberben 21,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi eladási volument.

A kereskedelem alapvetően nyertese volt az elmúlt másfél évnek, és összességében az előttünk álló évben is kedvező piaci pozícióban lesz Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Rt. elnöke szerint. Hiszen jelentős jövedelemtöbblet áramlott a gazdaságba, és most először nem csak a „felső tízezer” gazdagodott tovább, hanem a középréteg is.

Volt és lesz tehát fizetőképes kereslet. Csakhogy! A fogyasztás széles körű – az idei 8 százalékos után jövőre 6,5 százalékos – növekedése nem lesz általános, tehát az egyes cégeket különböző módon érinti. Ráadásul tovább éleződik a kereskedelemben amúgy is erős verseny.



Más szemében a gerendát?



Valóban jelentős különbségek vannak az ország különböző térségei között az egy főre jutó vásárlóerőben – állítja Horváth Annamária, a GfK Hungária Piackutató Intézet cégvezetője. Ez a mutató Fejér megyében, Győr-Sopron-Mosonban és Komárom-Esztergomban haladja meg az országos átlagot, míg a Duna másik felén annak jóval alatta marad. Némi ellentmondás, hogy ugyanakkor a Dunától keletre fekvő Csongrád és Heves megye megelőz két dunántúli megyét is, Somogyot és Tolnát. A vásárlási folyamatban a tényleges jövedelmi helyzet mellett jelentős szerepet játszik azonban az is, hogy mit gondolnak a fogyasztók a saját viselkedésükről – teszi hozzá a kutató.

Nos, a felnőttek 72 százaléka úgy véli, hogy annyit szokott költeni, amennyit a pénztárcája megenged számára, 20 százalékuk viszont azt tartja, hogy kevesebbet; mindössze 8 százalék mondja azt, hogy többet költ, mint amennyire valóban telne.

Ha azonban másokról kell véleményt alkotni, a lakosság 31 százaléka szerint túlköltekezünk. Ez utóbbit igazolja a fogyasztási hitelek emelkedése is, ami a bankok adataiból követhető nyomon.

A vevők elvárásai és a boltok kínálata között erős a kölcsönhatás – figyelték meg a GfK kutatói, amikor a vásárlási döntések okait elemezték. Az árucikkek frissessége, minősége, ára és választéka a legfontosabb szempontok, majd ezt követi a bolt és környékének tisztasága, az eladók segítőkészsége és udvariassága, a gyors fizetés a pénztárnál és a bolt könnyű elérhetősége. Ezeket a hazai vásárlók többsége meg is találja ott, ahol vásárol; elégedettek még az emberek a nyitvatartási idővel is.



Diszkontok visszaszorulóban



Az üzletek helyzete jelentősen eltér egymástól cikkcsoportonként is.

Az élelmiszer-kiskereskedelemben a piaci árusítás lassan, de folyamatosan visszaszorul, és bár a bolttípusok átrendeződése szintén lelassult a kilencvenes évek végén tapasztaltakhoz képest, a hipermarketek és az országos kisbolt-láncok 2002-ben is növelték a piaci részesedésüket. A diszkontok vásárlóinak száma pedig kis mértékben, de következetesen csökken.

Az élelmiszerek persze nemcsak egymással konkurálnak, hanem a többi napi fogyasztási cikk mellett a ruházati cikkekkel és a háztartási készülékekkel is. A ruházati cikkek piaci részesedése jelentősen növekszik, de ez egyelőre nem jár együtt az üzletek és az eladáshoz kapcsolódó szolgáltatások modernizációjával. A feketepiac és az utcai árusok részesedése nem csökkent az elmúlt három évben.

A háztartási készülékek legnagyobb szegmense a szórakoztató elektronika, ahol 2002-ben – az előző évi csökkenés után – tapasztalható ugyan némi forgalomnövekedés, de értékben ez nem mutatkozik meg az erős árverseny miatt. Ami a terveket illeti: a karácsonyi szezon előtti felméréskor minden nyolcadik háztartásban gondolkoztak például új színes tévékészülék vásárlásán.

A februárra várható friss statisztikai adatokból majd kiderül, hogy meg is tették-e ezt. Mint ahogyan az is, hogy az év közben piacra lépett új szakáruházak drasztikusan alacsony árai miatt az akkor vásárlók nem csupán az év végére tervezett hűtő- vagy mosógépbeszerzésüket hozták-e előbbre.



Követjük a világtrendet



Magyarországon követjük a világ kiskereskedelmének trendjét – hangsúlyozza Kozák Ákos, a GfK igazgatója, vagyis a növekedés motorja nálunk is a nagy eladóterű üzletek terjeszkedése. Boldizs József, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium főosztályvezetője pedig úgy fogalmaz, hogy a hazai kiskereskedelem kétpólusú: amíg a közel százezer egyéni vállalkozót a tőkeszegénység és az elmaradottság jellemzi, addig a multinacionális üzletláncok képesek akár a gyártási ár alatt kínálni a fogyasztóknak a saját zárt rendszerükben beszerzett termékeket. Ez a helyzet konzerválódik, és a kicsik problémáit az általuk létrehozott beszerzési társulások sem képesek már megoldani, mert együtt is erőtlenebbek a nagyoknál.

Ráadásul mára kimerültek azok a pályázati források is, amelyek révén az elmúlt években állami támogatásokhoz lehetett jutni – ismeri be a minisztériumi szakember, hozzátéve, hogy a tárca 2003 elején küldi szét szakmai egyeztetésre az új kereskedelempolitika tervezetét. A kereskedelmet közvetlenül érintő piacfelügyeleti, illetve fogyasztóvédelmi stratégia első változata már 2002 decemberében elkészült.

Jobb későn, mint soha? Vagy nincs is már igazán jelentősége az ilyen koncepcióknak?

Házi Zoltán, az Országos Kereskedelmi Szövetség elnöke sem kormányzati kereskedelmi stratégiát kér számon a szervezet tagsága nevében, hanem olyan „apróságokat”, mint a helyiségbérletek ügyének rendezése – 2003-tól ugyanis, tízéves moratórium után, az önkormányzatok egyoldalúan felbonthatják a bérleti szerződéseket –, vagy a telefonköltségek utáni áfa-visszaigénylés most szigorított szabályának a visszavonása, illetve a kis- és középvállalkozások megkülönböztetett támogatása az unióba való belépésig.

Az ágazati szintű szociális párbeszéd is létérdeke a kereskedelmi vállalkozásoknak – hangsúlyozza Házi Zoltán –, mert ez igen élőmunka-igényes terület, korántsem mindegy tehát, miként alakulnak az alkalmazás feltételei, költségei. Ezért fontos, hogy 2002. december elején aláírták a Magyar Kereskedelmi Testület (melynek alapítói az OKSZ, az ÁFEOSZ és a KISOSZ) tagjai azt a megállapodást, amelynek alapján – az Európai Unió támogatásával indított rendszer keretében, elsőként a kereskedelemben – megalakult az ágazati párbeszéd bizottsága.