Budapestnek, a Pénzügyminsztériumnak volt a vendége a Nemzetközi Valutaalap államháztartási ügyekben járatos küldöttsége. Meg is tudta a közvélemény, az IMF szerint az idén a GDP 10 százalékára - uniós számítás szerint, a nyugdíjreform miatti korrekcióval számolva 8,5 százalékára - rúghat a büdzsé hiánya, ha az állami és magánszféra társulásából származó hatásokat is figyelembe vesszük, akkor a 11 százalékára. A Nemzetközi Valutaalap indítványokkal is előállt. Így azzal, hogy széles körű ingatlanadót vezessünk be, a személyijövedelemadó-rendszer terjedjen ki a nyugdíjakra, s a kamatadó vonatkozzon az értékpapírból származó jövedelmekre is. Kicsit okafogyottá is váltak az IMF-es felvetések, hiszen egy-két nappal később, szombaton a kormányfő teljes részletességgel ismertette a nyilvánossággal is az idén 350 milliárdos eredményű kiadáscsökkentő és bevételnövelő intézkedéscsomagot.
A valutaalapos vendégek budapesti bejelentéseinek voltaképpen nem volt túl sok értelme tehát, hacsak az nem, hogy a kormányt folyamatosan támadó ellenzék most rendhagyó választ kapott. Ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy még Washingtonból is pontosan nyomon lehetett követni a magyar makrogazdaság egyensúlyi helyzetét, nem titkolták - mert nem is lehetett - az államháztartásra vonatkozó adatokat. Amit viszont sem az elmúlt hónapokban, sem az IMF-es delegációval való találkozót követően, sem a kormányfői csomag ismertetésekor nem lehetett tetten érni, az a PPP-s konstrukcióhoz való viszonyunkra vonatkozik. Évek óta tudható, hogy nem pártolják sem Brüsszelben, sem az IMF központjában az állami és magánszféra társulását, s ha Angliában nem alkalmaznák különös előszeretettel ezt a finanszírozási formát, akkor nekünk sem lenne esélyünk az elterjesztésére. Sokfelé ugyanis az állami kötelezettségekkel való manipulációnak, egyfajta önbecsapásnak tekintik a PPP-t. A hazai büdzsé helyzetének ismeretében azonban érthető, hogy a pénzügyi kormányzat számára továbbra is fontos ez az "instrumentum". Így nem is kaptunk válaszokat a PM-hez intézett kérdésünkre, arra, hogyan értelmezik a valutaalapos igényt: vezesse vissza a kormány a PPP-t a költségvetésbe.
Az állami és magánszféra társulásának ügyletére - legalább is nyilvánosan - nem válaszolt a kormányzat, de azt például kapásból elutasította, hogy töröljük el az árfolyamsáv intézményét. Vagy: a szombati kormányfői bejelentések óta hivatalosan is tudjuk, hogy eleve másként, jóval szerényebb módon sarcolja meg a nyugdíjasokat a kormányzat, mint ahogyan azt a valutaalapos tanácsadók indítványozták. "Csak" annyi történik, hogy a nyugdíj fölött szerzett jövedelem után kell majd adót fizetnie a munkát vállaló időseknek. Azzal azonban nem akarja a bevételi oldalt gyarapítani a kormányzat, hogy magát a nyugdíjat is megsarcolja. Nem számol a nyugdíjkorhatár - IMF-javallott - emelésével, s a korkedvezményes nyugdíjformák kiiktatásával sem.
Hónapok óta - vagyis jóval előbb, mint ahogyan sor került a választásokra - rebesgetik, az egyensúlyjavítás a bevételek növelésével, azon belül is a 15 százalékos áfa 20-ra emelésével és még több más hasonló intézkedéssel érhető csak el. Így a múlt heti IMF-tanácsok idevágó részei legfeljebb megerősítették a kormányzatot a már egyébként is megfogalmazott, bár akkor még hivatalosan be nem jelentett döntései megalapozottságában. Az ingatlanadót - Gyurcsány Ferenc minapi bejelentése szerint - egyelőre barátságosabb módon gondolja bevezetni a magyar kormány, mint ahogyan azt ajánlotta a nemzetközi pénzügyi szervezet. Nem lesz ugyanis egyetemleges, mivel megneveznek valamilyen értékhatárt, s csak az azt meghaladó lakások, üdülők tulajdonosai számíthatnak fizetési kötelezettségre. A Nemzetközi Valutaalap nem azonos az EU-val, talán ezért is lehetett, hogy ezúttal az eva nem szúrt szemet úgy, mint ahogyan az Brüsszelben szinte már megszokott. Ehhez képest Budapest szinte uniósította ezt az adóztatást, már ami a mértékét illeti. Amióta létezik Magyarországon az eva intézménye, azóta dicsérik meg évről-évre az ebbe a körbe tartozókat, mennyire jó adófizetők, hiszen mindannyiszor a vártnál több bevételhez juttatták a büdzsét. Nos, a kormányzat most ezt a jó fizető csoportot, 110 ezer vállalkozót - talán mert a legláthatóbbak - sarcolja meg a legnagyobb arányú emeléssel, ugyanis a 15 százalékról nem 20-ra, mint azt várták, hanem 25-re emeli e kör közterhét. A társasági és osztalék adó így már alig tartalmaz előnyt az evások számára.
Az idénre a 350 milliárdot kitevő kiadáscsökkentés és bevételnövelés révén teljesülhet a 8 százalékos eredményszemléletű hiánycél. Nagyon úgy festett, hogy a közhangulat "befogadta" a megszorítások kényszerét a választások során és azt követően is, s amennyiben az IMF célja a Budapestre küldött delegációval az volt, hogy rásegít a kormánynak, akkor szinte nem is volt szükség a szervezetre, mint hivatkozási alapra. Igaz, a feketelevest nem is a mostani bejelentések jelentik, hanem a jövő éviek, hiszen 2007-ben nagyobb elánnal folytatódik az államháztartás konszolidációja, mint az idén. Most fogjuk megtanulni az elvárt adó intézményét például. Ez úgy keletkezik, hogy a társaság árbevételének 2 százalékára vetítik a társasági adó 16 százalékát. A vállalkozások "létadóját" vonja maga után tehát az a magatartás, amelynek lényege, hogy a cégek "elköltségelt" teljes árbevételükkel eddig kikerülték a közterheket. Az IMF - és Brüsszel - erről a tervről, az elvárt adóról bizonyára nemigen értesülhetett. Meglehet, ez a sarc legalább annyira egyedi lesz, mint amennyire annak számít az eva Európában. A szolidaritási adó - kivált a vállalkozások esetében - ugyancsak meglepheti az IMF-et is, az EU-t is. Csakúgy, mint a kormányfő azon szombati bejelentése, üzenet is, melyet a laikus úgy fordít le, hogy folytatódik, azaz nem fejeződik be az eredetileg két éves időtartamra érvényesített bankadó. Ezúttal a hitelintézeteknél keletkező többletjövedelem megsarcolási szándékának magyarázata az, hogy speciális a piaci helyzetük, a tevékenységük egy részénél az állami részvétel is forgalomnövelő tényező, s így nem a hatékony gazdálkodás gyümölcsét szakíthatják le. Jön tehát az a jogszabály, mely vélhetően tartósítja, továbbgörgeti az idén lejáró kétéves bankadót.
Augusztus 1-től - jelentette be a kormányfő - a gáz árát 30 százalékkal növelik meg átlagosan, s változatlanul alkalmazzák a fogyasztott mennyiséghez - a 3 ezer köbméterhez - illeszkedő viszonylag kevesebb, illetve viszonylag több ellenértéket. Végül is az eddig alkalmazott támogatási szisztémát, az ártorzítást kezdik el megszüntetni. A hétvégi bejelentések azt azonban nem tisztázták, hogy a 15 százalékosról 20 százalékosra emelkedő áfa hogyan szerepel a gázár augusztusi emelésében. De vélhetően ez a módosítás további tétel lehet a fogyasztók számára.
