Kérdéssel válaszolt a Piac&Profit kérdésére Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter a Budapesti Értéktőzsdén azt követően, hogy április 13-án reggel jelképes csöngetéssel elindította az aznapi kereskedést. Azt tudakoltuk tőle, hogy mikor lesz annyira transzparens egy magyar útépítő cég, hogy a tőzsdére mehessen? Csillag István erre reagált a kérdéssel: van-e Európában olyan útépítő vállalkozás, amelyik már ott van saját nemzeti börzéjén? Felelt is: ő összesen egy állami vállalatról tud csupán. És meg is toldotta: lakásépítő társaságról sem igazán hallani a kontinensen, amelyiknek papírjait a tőzsdén jegyeznék…

A miniszter szerint abban nincs semmi különös, hogy az észak-déli autópálya építésének európai uniós finanszírozása nem oldódik meg egyik percről a másikra. A kiegyensúlyozott kompromisszum rendszerint nehezen jön létre, s a konkrét beruházás esetében sem könnyen ismerik fel érdekeltségüket az érintettek. Csillag István Szlovákiára utalt, miszerint a Gdanszktól induló sztrádát Zsolna és Pozsony között azért vezették volna, mert a közlekedési infrastruktúrát „odaígérték” a náluk beruházó egyik koreai autógyárnak. A miniszter azt is megfogalmazta, hogy Gurmai Zita EU-s megfigyelő státuszú képviselőnek elég nehéz volt „eltérítenie” az autópálya nagyprojektet finanszírozni kész uniós döntéshozó fórumokat. Emellett maga az EU sem könnyen jut könnyen ilyen nagy horderejű ügyleteknél egyről a kettőre, 1994-ben a tizenötök 17 kiemelten támogatott projektről döntött, melyek közül 2004-ig mindössze kettő fejeződött be.

A jelképes csengetésre felkért miniszter – az aktus után – személyes tőzsdei kapcsolatokról emlékezett meg: Matolcsy Györggyel és Draskovics Tiborral – volt és jelenlegi miniszterekkel – együtt vezették azt a több mint másfél évtizeddel ezelőtti titkárságot, amelyet egyebek között a tőzsde jogelődje megszervezéséért alakítottak meg. Az akkori „értékpapírosítást” az állami cégek a fejlesztési alapjaikból finanszírozták. Ennél is személyesebb visszaemlékezéssel is élt a gazdasági tárca vezetője, miszerint tőkepiaci tanítója volt abban az időben Bozzai Rita, a felesége, aki megírta az első magyar nyelvű tőzsdei kereskedési szakkönyvet. Az igazi forró hangulatú napokra is szívesen emlékszik vissza Csillag István, 1990 októberében, a taxis blokád kellős közepén a brókercégek, bankok előtt aludtak éjjel az emberek, hogy a hivatalok nyitásakor Fotex részvényeket jegyezhessenek. „A bizalom alapja a sűrűn ellenőrzés, a nyilvánosság” – idézte Eötvös Károlyt a miniszter, hogy utalhasson immáron napjaink tőzsdéjére, illetve arra, hogy a nemzetközi keretek közötti liberális politikát folytató kormányzat fő törekvése a bizalom helyreállítása.

A sűrű ellenőrzés, az átláthatóság a jelen követelménye, s ezt egyáltalán nem könnyű teljesíteni a kádári hagyományú országban. A cégek – hivatkozott rá Csillag István – nem szeretik mindennapi gazdagodásuk eseményeit kiteregetni. Legalább ennyire fontos, hogy a költségvetési szigor keretei között legyenek szabadon megtakarítható jövedelmek, illetve ugyancsak ezért folytatódjon a kormányzati adócsökkentés programja. Ugyanezt a gondolatot folytatta házigazdai minőségében Jaksity György, a Budapesti Értéktőzsde elnöke, jelezve, hogy az állam közvetlen befolyást gyakorolhat a tőzsdére, amennyiben megfelelő adózási és elosztási rendszert alakít ki és működtet. A transzparencia pedig felértékeli a tőzsdén jegyzett, illetve a tőzsdére készülő cégeket.