Aki nyer, az mindent visz - szokták volt mondani mifelénk, s mint látjuk, tényleg. Bizonyára ezért nincs esélye a VOSZ ügyvezető elnökének sem még egy nyúlfarknyi levélre, egy célzott kormányfői válaszra sem. Csak arra, hogy akik nevében megszólalt, azok legalább őt, Demjánt őszintének, beleérzőnek, szolidárisnak nevezzék.
Az Alkotmánybírósághoz is fordulni kész VOSZ-elnök a minap azt találta mondani a nagynyilvánosság előtt, hogy a vállalkozók, tekintettel Magyarország jövőjére, tudomásul veszik, okkal terheli őket a szolidaritási adó, bár a pártokkal kötött szerződésekben vállalt csökkentésekből nem valósult meg semmi. De azt nem fogadják el, mert minden morális alapot nélkülöző vélelmezése a kormányzatnak, hogy eleve szabálytalanok, előírásokat sértenek meg az önfoglalkoztató, munkanélkülivé válásuk helyett vegetálva dolgozó kisvállalkozások, akikkel most dupla annyi járulékot akarnak befizettetni. Persze, hogy vannak csalók, mint ahogy vannak szabálytalanul közlekedő autósok is - érvelt Demján Sándor -, de ez még nem ok arra, hogy az összes járművezetővel eleve büntetést fizettessenek. A kormányzat tanácsadói körében lehetségesek azok a jogot nem tisztelő személyek, utalt rá a VOSZ-elnök, akik a kollektív bűnösség kimondását általános érvénnyel javasolják. Adót, mindenki, aki tud, maximálisan fizessen - biztatta a vállalkozókat a szövetségük, sőt, üzenték saját maguknak azt is, hogy lehetőleg maximális számban foglalkoztassanak alkalmazottakat is. De azt nem gondolja a VOSZ, hogy az önfoglalkoztató, vegetáló, egyszemélyes vállalkozásokat meg kell büntetni azért, mert dolgoznak, s nem mennek oda az államhoz szociális segélyért, támogatásért.
A legutóbbi időkig önfoglalkoztató, színlelten szerződő vállalkozók - szerencsés esetben - színlelt alkalmazottak július elseje óta. Most a munkáltatójukkal közösen mentek bele abba az új össznépi játékba, hogy a három fél körül kettő - a munkaadó és az állam - ne járjon rosszabbul, az alkalmazottá minősülő korábbi kényszervállalkozó pedig örüljön, hogy kap fix bért. Demján legalább őrájuk is utalt, mert ők is általában olyan önfoglalkoztatók voltak, akik most át-, vagy visszamennek színlelt alkalmazott állásba, egészen addig, ameddig ki nem rúgják őket. Akkor pedig teljesen megszűnnek adófizetőknek lenni, hiszen se nem vállalkozók, se nem alkalmazottak, hanem - munkanélküliek.
Még szerencse, hogy az Új egyensúly program egyensúlyba hozza őket az adókból összedobott szociális segélyek jóvoltából. Ugyanis abból - az elosztanivalóból - van a legtöbb.
