Újabb állomásához érkezett az egészségügy reformja. Immáron szinte nevesítve hozták nyilvánosságra, hogy a büdzsé kik után fizet és kik után nem fizet, azaz a gyógyítás az utóbbiak esetében nem az adófizetőket terheli, hanem a pácienseket. Azt már több mint egy hete gyakoroljuk, milyen is maga a vizitdíj megfizetése, azt azonban még nem, hogyan működik majd az önkormányzati bürokrácia akkor, amikor valaki eléri a szükséges mennyiségi határt - az évi húsz alkalmat -, s igényt tarthat a vizitdíj visszatérítésére. Azt az általunk megkérdezett helyhatóságoknál csak találgatták, hogyan is fog működni náluk a jegyző felügyelte "beteg osztály", a fájós lábú, netán fertőző orvosi páciensek őnáluk mire is jutnak, illetve mennyire kell személyesen eljárniuk maguk miatt. Faluhelyen talán egyszerűbb lesz az ügyintézés, hiszen a jegyző is, az orvos is, a páciens is tud oda-vissza mindent. Ám egy népes budapesti kerületben még kitalálandó a megfelelő módi. Mindenesetre még van idő rá, hogy a szabályozást akár az egészségügyi, akár az önkormányzati tárca, akár a kettő együtt finomítsa.

Az egészségügyi kormányzat bejelentette: leveleket küldetnek szét a vélelmezetten biztosítás nélküli állampolgároknak. Az ötszázezer "eltartottról" tudják, hogy csak fogyasztják a közforrásokat, de ahhoz nem járulnak hozzá. Velük ebből a szempontból nem is lesz gond, helyzetük, ha nem is kellemes, de nyilvánvaló. Több gondot okozhat, ha valakikről menet közben derül ki, hogy nem fizetnek utánuk tb-t, illetve ha akár ők, akár munkaadójuk teljesíti ugyan e kötelezettségeket, a nyilvántartás valamiért mégis hibás, pontatlan. Az úgynevezett "bizonyítási kényszer" - hallhattuk - praktikusan a pácienseket terheli, nekik kell jobb esetben a saját befizetéseiket, kevésbé jobb esetben a munkaadó átutalásait igazolni, s többnyire ezt sem normál feltételek között - egészségesen - intézhetik az "ügyfelek", hanem rendszerint csak személyesen, fogadóóra alatt, sokadmaguk várakozva a hivatali folyosókon. A kormány legfrissebb döntése - áprilistól minden háziorvosi kezelésre jelentkező páciensnek a papírjait, azaz jogosultságát is kötelezően kivizsgálják - azt vonja maga után, hogy jövőre már valóban nem lesz nem fizető biztosított, aki potyautasként csapolja meg a társadalombiztosítási költségvetést. Az általunk megkérdezett orvosok a most induló kötelezettségüket csak annyiban nem tartják szerencsésnek, hogy ahhoz egy nem azonnal frissülő, azaz online elérhető adatbázis áll majd rendelkezésükre.

Biztosítós kérdések

A költségvetésre - kiváltképp hosszú távon - nem a potyautasok megregulázása hat majd leginkább, hanem a biztosítási rendszer tényleges bevezetése. A közvélemény ebből annyit már tud, hogy az egy, vagy több biztosítós modell a tét, de azt nem tudja, hogy melyik és mit takar. A kormányzat környezetéből elhangzott a bejelentés, hogy praktikusan részvénytársasággá alakul át a tb., nem is titkoltan azért, hogy aztán a tulajdonlásról is érdemben dönteni lehessen. Az egészségügy e legfőbb - a finanszírozásra alapvetően ható - reformfolyamata a múlt héten már a politikai támadások kereszttüzébe került, hiszen az ellenzék közölte: amennyiben hatalomra jut, a több biztosítós modellt eltörli. Arra is emlékeztettek, hogy az amerikai, ugyancsak több biztosítós gyakorlatot éppen mostanában vizsgálják felül.

Arról egyelőre keveset hallani, hogy a mai fogalmaink szerinti alapellátási és kötelező tagsági jogokkal lenne hivatott működni az összes majdan a piacra lépő biztosító. Arról sem szólnak a kormányzati szakértők, hogy az amerikai modell alapvetően más, mint amit Európában működtetnek, s "odaát" az öreg kontinens gyakorlatát vennék át szívesen. Magyarországon eddig csak az nem hangzott el, hogy az egészségügy területén működtetendő biztosítás alapvetően más lesz, mint az élet más területén szervezett kockázatközösség. Ugyanis a pácienseknek folyamatosan nyújtott szolgáltatásokkal állnak majd a rendelkezésükre, ellentétben az üzleti biztosítókkal, amelyek rendszerint csak akkor adnak pénzt a lakásra kötött kötvény alapján, amikor bekövetkezik a nagy baj, mondjuk tűz üt ki odahaza. Az egészségügyben tevékenykedő biztosítástól az is elvárandó lesz majd, hogy a pácienseket - és azok gyógyulás iránti érdekeiket - képviseljék, a beteg oldalán álljanak, s kiköveteljék a minőségi ellátást. Így egy füst alatt a költség-haszon arány is meggyógyulhat az egészségügyben, azaz a hazai bruttó termék több, mint 8 százalékát elköltve erre az ágazatra, talán már nem fogjuk azt érezni, hogy drágán és kis hatékonysággal, pazarlóan működik a gyógyítás. Idővel még az is kiderülhet, hogy ilyen egészségügyi büdzséből jó egészségügyi szolgáltatást lehet hosszú távon is működtetni.