„Barcelonában és Berlinben, ha középületet tataroznak, akkor kötelezően napkollektort is telepítenek rá” – hangzott el egy előadásban a Kipcalor nevű cég szervezte szeptember 25-i rendezvényen. A dolog pikantériája, hogy amikor az európai uniós szakértő a spanyol és a német város példáját említette az egyébiránt hajón tartott konferencián, a vízi jármű a Parlament előtt haladt el, s természetesen jól láthatta minden utas az Országház nyugati oldalához épített állványerdőt. Az „Energiahajó 2003” nevet viselő tanácskozás elsősorban a megújuló energiaforrások hasznosításáról szólt, nem mellékesen azokról a lehetőségekről és úgynevezett direktívákról, amelyeket az Európai Unió e tárgykörben ajánl, illetve elvár mai és majdani tagjaitól.

A megújuló, vagy alternatív energia folyamatos felértékelődését a lassan, de biztosan fogyóban lévő fosszilis tüzelőanyag – a kőolaj, a földgáz, a szén – idézi elő, illetve az, hogy a környezetet kímélendő, több tiltó, korlátozó szabályozás hatályos már ma is világszerte. A fellelt gáznak a 15 százalékát, az olajnak a 25 százalékát fogyasztotta el a föld lakossága, s megnőtt a jelentősége a primer forrásoktól való függőségnek is. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy elégséges módon javulna az alternatív energia versenyképessége. Ettől még igaz, hogy az EU is több lényeges szabályozással igyekszik átterelni a felhasználókat az ilyen források felhasználására. A biológiai alapú alternatív energiát a közlekedésben 2005-ben már 5 százalék, 2010-ben 5,75 százalék arányban kívánják alkalmaztatni. A megújuló energiahordozókat – a víz-, a szélerőművek, a napkollektorok, a biomassza által termelt áramot – 2010-ig az energiamérlegben 12 százalékos arányban kell szerepeltetni az EU-ban, s ez értelemszerűen már nem csupán a mai 15 országra érvényes.

A hazai és a nemzetközi szakértők az információhiányra vezetik vissza azt, hogy a lehetséges módon sem élnek sok országban a természeti erőforrásokkal. Például a szélenergia hasznosítását vélhetően azért ellenzik a zöld mozgalmak, mert keveset tudnak az e célú eszközökről, illetve nem tudnak azzal számolni, hogy a hagyományos energiafelhasználás révén mennyivel többet károsítják a környezetet. Ugyancsak hasonló okokkal magyarázták a konferencia résztvevői azt, hogy például a magyar kormányzat még azon uniós forrásokat sem hasznosítja, amelyeket éppen erre a célra teremtett meg Brüsszel. A strukturális alapok nyújtotta és közvetlen támogatási formák közül az előbbieknél az adott országtól 30 százaléknyi önrészt igényelnek ahhoz, hogy beruházásokat finanszírozzanak. A direkt támogatások – az intelligens energia Európa számára programban – jelenleg 200 millió eurós forrással várja a pályázókat, s 50 millióval bővül rövid időn belül.

Magyarországtól az várható el, hogy feltárja és programmá formálja lehetőségeit, s amikor pontos ismeretekkel rendelkezik, akkor vizsgálja meg: az EU-s 12 százalékos direktíva mennyire reális. Elemzendő, hogy az úgynevezett kapcsolódási tarifák miként korszerűsíthetők a szerint is, hogy milyen eltérések vannak a különféle alternatív energiahordozók között. Egyelőre a szélenergia hasznosítását szolgáló berendezések esetében is az a paradox helyzet állt elő, hogy nem az energia eladásából, hanem a különféle támogatásokból van pénze az energetikai vállalkozásoknak. Amúgy megkétszerezhető Magyarországon a megújuló energiaforrások hasznosítása – jelentették ki a tanácskozás panelvitájának résztvevői. De ehhez az is kellene, hogy a jövő évben esedékes gázáremelés és az energetikai szubvenciók összhangban legyenek, azaz a támogatások ösztönözzenek például az alternatív energiatermelési eszközök alkalmazására.