Egyetlen év alatt veszteségesből nyereséget termelő vállalkozássá formálta át a Tokaj Kereskedőház Rt. új menedzsmentje a világhírű borokkal foglalkozó észak-kelet-magyarországi céget. November végéhez közeledve már többé-kevésbé tudni lehet az egész esztendő gazdálkodását jellemző számokat, következésképp azt is: sikerült a váltás. A legtöbbet pedig az állam kereste a menedzsment cseréjén, mivel „vészfinanszírozóként” nem vett részt a szőlő felvásárlásának támogatásában, nem nyúlt milliárdos összegekért a zsebébe. Kiss László, a Tokaj Kereskedőház Rt. vezérigazgatója a Piac & Profitnak nyilatkozva nem hagy kétséget afelől, hogy a jó év független a jó évjárattól, azaz sokkal több történt annál, hogy a nyári bőséges napsütés segítette a növény fejlődését, az idei szüret pedig gazdag termést hozott.

- Az elmúlt több mint tíz évben megállt az idő az egész cégnél, s csak a tehetetlenségi erőnek köszönhetően működött a vállalat – jelentette ki a tavaly novembere óta a részvénytársaság élére kinevezett vezérigazgató. Soha nem merült fel igény arra, hogy magát a céget, a szemléletét, az imázsát fel kellene építeni.

A novemberben színre lépett vezető – az egyes szakterületekre kinevezett új irányító emberek segítségével – átvilágíttatta a kereskedőházat, feltárva a veszteségek okait. Az eltelt egy esztendő alatt felépítették az új vállalati struktúrát, a kereskedelem, a termelés, az értékesítési marketing pedig új vezetéssel, más felelősségrendszerrel működik. Hasonlóan „azonnali” feladatként készítették elő, vezették be az integrált vállalatirányítási rendszert: azóta naprakész információkkal rendelkeznek a közép és felső vezetők az ugyancsak naprakész döntésekhez. Végül feltérképezték a veszteséget hozó ágazatokat, majd „kiszervezték” azokat a vállalatból. Egyik ilyen terület volt a kádár műhely, amelyet természetesen nem megszüntettek, hanem odaadtak a dolgozóknak, ők működtetik tovább bérlet fejében, de már tetszőleges piacra dolgozhatnak, bárkinek értékesíthetik hordóikat. Az év elején még 300 dolgozót foglalkoztató borászati társaság 2003 decemberében már csupán 230 alkalmazottnak ad munkát.

- Mivel a tokajhegyaljai borvidék sokkal több arcú, mint ahogyan azt gondolnánk, intenzív termékfejlesztésbe kezdtünk, s azt sem lehet „megúszni”, hogy kövessük a világízlést, azaz „piacossá”, eladhatóbbá tettük termékeinket – avatta be a Piac & Profitot az újszerű megoldásokba Kiss László. Vagyis miközben szigorúan betartották a borvidékre vonatkozó törvényt, piacra léptek a tokaji édes minőségi pezsgővel, az aszúval töltött bon-bonnal, s megsokszorozták a tokaji aszú törköly pálinka eladását. Jövőre további újdonságokra is számíthat a tokaji borok kedvelőinek népes tábora.

A 2001-es szüretet az állam 2,5 milliárd forinttal segítette, ennyi adóforintot „nyomott be” a kereskedőház büdzséjébe. A szakma akkor is meggondolatlan lépésnek kiáltotta ki a kormányzati intézkedést. Ugyanis így csak az alkalmi a feszültségeket vezették le, de nem javították a borászat feltételrendszerét. Csak a mennyiségi termelést konzerválták. Az elsorvadt szőlészeti és borászati kutatások, a presztízsét vesztett szőlészeti szakiskolai képzés, a 100-150 helyi, magyar szőlősgazda helyzetbe hozása inkább igényelte volnaaz állami forrásokat, mint a felvásárlás alkalmi megsegítése. Meg is fogalmazódott akkoriban, hogy ha politikai célú felvásárlásra és nem a gazdasági feltételek megváltoztatására mennek el a milliárdok, akkor az uniós csatlakozás után a zempléni hármas határ mentén sem az alkalmi, sem az állandó munkát végzőket nem lesz képes eltartani a borvidék: leértékelődik, versenyképtelenné válik, termékei kiszorulnak a piacról.

Az egy éve kinevezett menedzsment egyet biztosan tudhatott: az állam egyetlen fillért sem hajlandó a Tokaj Kereskedőház Rt.-be betenni. Kiss László azt pedig végképp helytelennek tartotta volna, hogy a két-három évvel ezelőtti szisztémát alkalmazza az állam a felvásárlás támogatásra. Tavaly novemberében azzal a kérdéssel fogadták a cég új vezetőjét, hogy mondja már meg, mi a menedzsment terve a tízezer kistermelővel, hogyan akarják megoldani problémájukat. Valamivel később már csak 5-6 ezer kistermelőről kérdezték ugyanezt. A vezérigazgató jobbnak látta kideríteni, hogy mi mennyi, kikről, mekkora területen gazdálkodókról van szó? Kigyűjtette 1996-ig visszamenőleg, hogy a kereskedőház hány termelővel állt kapcsolatban. Kiderült, átlagosan 2600-2700 partnere volt csak a részvénytársaságnak.

- A korábbi módszert - a kereskedőház augusztusban meghirdeti az árat az azévi alkalmi szerződéssel egyetemben, illetve improvizálva vásárol fel – tarthatatlannak ítéltük, ehelyett a termelői körnek három évre szóló szerződést ajánlottunk fel minőségi követelményeinkkel, illetve védőárral, s azzal a fizetési kötelezettségvállalással, hogy minden év december 15-ig átutaljuk a gazdáknak járó pénzt – summázza a vezérigazgató az új érdekeltségi rendszer lényegét. A Tokaj Kereskedőház Rt. két célját is elérte ezzel. Egyrészt azt, hogy már 2003-ban is nyugodt, békés, kiszámítható eredménnyel járt a szüret, másrészt azt, hogy közép és hosszú távra kialakul a minőségi szőlőt termelő beszállítói bázisa. Végeredményben 2800 termelővel szerződtek, s 1100 hektárnyi területről vásárolhatták fel a portékát. Az idei szüretkor a szerződést betartó minden partnerüktől az utolsó szem bogyóig átvették a termést, s november végére 100 százalékban kifizették az ellenértéket.

Kiss Lászlónak az a meggyőződése, hogy ha a túltermelés problémájával lenne kénytelen szembe nézni az állami tulajdonban lévő kereskedőház, akkor sem viselkedhetne másként, mint bármely más versenyszférában lévő társaság: az államnak ugyanis nem dolga segítséget nyújtani. A részvénytársaság vezetők számára beigazolódott: ha a termelőkkel korrekt módon tárgyalnak és szerződnek, akkor jó partneri és szakmai kapcsolat alakulhat ki. Ekkor a gazdák értik, megértik, miért igényli a kereskedőház az időben elvégzett úgynevezett zöldmunkát, mi okból tart igényt a nem túlterhelt szőlőre.

A sátoraljaújhelyi székhelyű részvénytársaság az elmúlt egy év alatt rendezetté, szervezetté tudta tenni a termelést, az értékesítést, a marketinget. Komoly gondot már „csak” abban lát a menedzsment, hogy a cég technikai, technológiai színvonala jócskán alatta van a versenytársaikénak. Előzetes becsléseik szerint legalább 2 milliárd forintnyi beruházás szükséges ahhoz, hogy egyáltalán megközelítsék azt a szintet, amit a környezetükben tevékenykedő befektetők elértek.

- A fejlesztéshez bizonyosan nem lesz elegendő a saját forrás, de mint a 2003-as gazdálkodás bizonyítja, a szüreti felvásárlást lehetett finanszírozni a megelőző évi termés borainak jó piacokon, s jó áron való értékesítéséből – állítja Kiss László. Elmondásából az is következik, hogy azokban az esztendőkben, amikor az állam milliárdokkal szállt be a felvásárlás támogatásába, eléggé pazarló lehetett a cég gazdálkodása: nem újult meg, sőt tovább avult a technika, technológia, s önerőből a folyamatos működést sem sikerült finanszírozni.

A 2003-as szüretre nem panaszkodhatnak Tokajhegyalján. Elegendő mennyiségű szőlő termett, s a minőség is kiváló: 19 mustfok fölött van a kereskedőház által fölvásárolt 120 ezer mázsa szőlő 70 százaléka. Az aszú mennyisége azonban kevés lett. A Tokaj Kereskedőház Rt. idei árbevétele eléri a 3 milliárd forintot, az üzleti tervükben adózás előtti eredményként – atavalyi mínusz 350 millió forinttal szemben - 130 millió forintot szerepeltettek, a november végi kalkulációjuk alapján azonban 150 millió forintos eredmény valószínűsíthető.