Miért tarthatnak sokan a vagyonosodási vizsgálatoktól?

A vagyonosodási vizsgálat az adóhatóság egyik leghatékonyabb eszköze, mert működési logikája jelentősen eltér a klasszikus adóellenőrzésektől.

Miközben a hagyományos ellenőrzések során jellemzően a NAV bizonyítja az adóhiányt, a vagyonosodási vizsgálatoknál a hangsúly részben az adózóra helyeződik át. Ha az adóhatóság kimutatja, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel nem fedezhető a bevallott és igazolt jövedelmekből, az érintettnek kell hitelt érdemlően igazolnia a forrásokat (kimentő bizonyítás). A gyakorlatban ez sokszor évekre, akár évtizedekre visszanyúló dokumentáció előterjesztését teszi szükségessé.

Azonban még az sem mindegy, hogy milyen az a dokumentáció, ami rendelkezésre áll. A szabályozás ugyanis él a kötött bizonyítás eszközével, azaz elévülésen túli időszakból kizárólag közhiteles nyilvántartás adatai, jogerős bírósági vagy hatósági határozatok, korábban keletkezett közokiratok, illetve az adóhatóságnál már rendelkezésre álló bevallási és pénzügyi adatok fogadhatók el. Ennek következtében önmagában egy utólag tett nyilatkozat egy kölcsönről vagy egy nehezen ellenőrizhető magánokirat egy magánbefektetésről gyakran nem elegendő a vagyoni források igazolására. A gyakorlatban ez a szabály tovább növeli a vagyonosodási vizsgálatok bizonyítási erejét és az adóhatóság pozícióját az eljárások során.