Ehhez képest talán meglepő, hogy az adózók a másodfokon elvesztett ügyeik kevesebb, mint ötödében döntenek úgy, hogy bíróságra viszik azokat. Ez azért sem tűnik túl kifizetődőnek, mert így két szék közül a pad alá esnek: elesnek a feltételes adóbírság kedvezményétől. E szerint, ha az adózó lemond a fellebbezési jogáról (és az adókülönbözetet megfizeti), akkor cserébe csak a megállapított adóbírság felét kell megfizetnie. Ez tehát egy törvényi ösztönző arra, hogy az adózók ne folytassák a küzdelmet az adóhatósággal szemben – de csak a fellebbezés előtt lehet igénybe venni.

„Ebből tehát jól látható, hogy az adózóknak az igazi döntést a fellebbezés előtt, nem pedig utána érdemes meghozniuk – ha azonban ekkor a küzdelem folytatása mellett döntöttek, akkor a statisztikák alapján már érdemes lehet a bírói utat is igénybe venniük” – mondja Veres Dániel.

Az adóregisztráció továbbra is mumus

Még egy érdekes adat, ami kiviláglik az évkönyvből: az új cégek több mint egyharmadánál derült fény valamilyen adóregisztrációs akadályra. Ez az arány rendkívül magas és igencsak elgondolkodtató.

Nem árt ezért tisztában lenni azzal, hogy valamely korábbi cégünk megszűnése, a cég adószámának törlése vagy egyéb hasonló kisiklás könnyen vezethet ahhoz, hogy az adóhatóság megtagadja az új cégünk adószámának megállapítását, ha abban tulajdonosként vagy ügyvezetőként magunk is részt akarunk venni. Ráadásul az akadály fennállásáról sokszor csak utólag szerzünk tudomást, amikor már nem áll rendelkezésünkre jogorvoslati eszköz. Nem árt ezért óvatosnak lenni.