A magyar tárgyalódelegáció az Európai Unió szakértőivel évek óta harcolt a nagyberuházásokhoz biztosított adókedvezmények megtartása érdekében. Az ország tőkevonzó képességének megtartásához ugyanis nélkülözhetetlennek tartották ezeket az adókedvezményeket. A legalább 3, illetve 10 milliárd forint értékű nagyberuházásokhoz biztosított adókedvezmény ugyanis nem éppen eu-konform. Az uniós országokban ugyanis az adókedvezmények is állami támogatásnak minősülnek és nagyon szigorú szabályok vonatkoznak rájuk. A kedvezményt a beruházás százalékában szokták az EU-ban meghatározni -, ágazattól függően változik, de általában 50 százalék körül van ez az arány -, nálunk viszont a kedvezmény ilyen feltételhez nem kötött, ráadásul nagyon hosszú időre, 10 évre szól.

Az uniós szakértőkkel a májusban hatalomra került kormány abban már a nyáron megállapodott, hogy ezt a normatív kedvezményt 2003. január elsejét követően már nem lehet igénybe venni. Helyébe lép a fejlesztési adókedvezmény, amely sok szempontból jóval kedvezőtlenebb a ma érvényben lévő nagyberuházásokhoz kapcsolódó adókedvezménytől, ám a nagy előnye, hogy annak szabályai teljes mértékben megegyeznek az uniós elvárásokkal.

A vita nyár óta arról folyt az uniós szakértők és a magyar tárgyaló delegáció között: mi legyen azoknak az adókedvezményeknek a sorsa, amelyeket már megszereztek a cégek és arra 2011-ig jogosultságot szereztek. Az unió hallani sem akart arról, hogy az uniós tagságunkat követően is érvényben maradhatnak ezek a kedvezmények, ráadásul igen hosszú ideig, 2011-ig. A magyar tárgyaló delegáció viszont – élvezve a multinacionális cégek támogatását, s alkotmányos aggályokra hivatkozva – azért küzdött, hogy ezek a már megszerzett jogok minél tovább fennmaradhassanak. A multinacionális cégek képviselői Brüsszelben is próbáltak lobbizni. Egyébként eddig 48 nagyvállalkozás érintett az adókedvezmények ügyében, 4000 milliárd forint beruházással, negyedmillió munkahellyel, a magyar export csaknem felével. A magyar álláspontot – mint az várható volt - , nem sikerült elfogadtatni Brüsszellel: vagyis azok sem tarthatják meg változatlan feltételekkel az adókedvezményeket, akik erre 2011-ig már jogot szereztek.

A magyar tárgyaló delegáció vezetője, Juhász Endre szerint a múlt héten kompromisszumos megoldás született. Nem kell ugyanis visszamenőleg megszüntetni a már biztosított kedvezményeket, hanem a tagságot követően is érvényben maradhatnak, ám át kell alakulniuk. Az új szabály – amelynek feltételeiről a minisztérium rövidesen tájékoztatja az érintett multinacionális cégeket – meglehetősen bonyolult. Egyrészt számba veszik, hogy 1997 óta az adott cég összesen milyen értékű beruházást hajtott végre, illetve, hogy 2005 végéig még milyen összegű befektetést tervez. Ez utóbbiról várhatóan legkésőbb a jövő év elején kell tájékoztatni a Pénzügyminisztériumot. Ez az érték kerül annak a képletnek a nevezőjébe, amelynek számlálójába az az összeg lesz, amennyit az adott cégnek 2003. január elseje és a beruházásra vonatkozó megállapodás végéig adóként fizetnie kellene. Az így kapott hányadost kell összevetni az ún. támogatási intenzitási plafonnal, amelynek négy kategóriája létezik. Az elsőbe azok a nagyberuházók tartoznak, amelyek 2000 január elseje előtt hajtották végre a beruházásukat, nem tartoznak az érzékeny szektorba, ezek az adókedvezményt mindaddig igénybe vehetik, amíg az előbb említett módon kiszámított beruházási értékük 75 százalékát ki nem töltötték. 50 százalék a kedvezményplafon azon beruházások esetében, amelyekre 2000. január elseje és 2002 vége között került sor. Az érzékeny szektorban – autógyártás – viszont csupán 30, illetve 20 százalék az előbb említett két küszöbszint. Juhász Endre szerint a magyar beruházók többsége a 75, illetve a 30 százalékos kategóriába esik majd, ami azt is jelenti számukra, hogy akár 2011-ig is kihúzatják anélkül, hogy fizetnének adót.