Ki tévedett, amikor a múlt év végén, ez év elején a hordónkénti 25-28 dollár dollárra mérséklődő világpiaci Brent olajárra számított? A lista elég hosszú: a kormány, valamennyi jeles hazai gazdaságkutató cég ilyen előrejelzéssel élt, de a világ is szerényebb árral kalkulált. Csakhogy a tények mást mutatnak, s kérdés, hogy milyen lesz a folytatás?

Mind a hazai, mind a nemzetközi prognózisok arról tanúskodtak, hogy a tavalyi, 29 dolláros hordónkénti ár az idén kisebb, 28 dollár körüli lehet – summázta a „világméretű” tévedést Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója. Számoltak az iraki stabilabb viszonyokkal, de azzal is persze, hogy a gazdasági növekedés világméretű gyorsulása is jellemző lesz már ebben az évben. Ez utóbbi úgy értendő, hogy a növekedés fajlagos energiaszükséglete csökkenő, vagyis az élénkülés önmagában nem jár szükségszerű többlet energiaigénnyel. A keresleti oldalon nem számoltak a prognózisok készítői jelentősebb bővüléssel. Jó okuk volt arra gondolni, hogy a tavalyi viszonylag magas, 29 dolláros szint lejjebb mehet.

A meghatározó olajforrások egy része napjainkban is szokatlanul képlékeny, s még ha nem is gyakorolnak túl nagy hatást a nemzetközi olajszállításokra, a bizonytalanság mégis vitathatatlan a piacon. A korábbi stabilizációs várakozások nem következtek be, sőt a kilátások is hasonlóak. Az is magasan tartja az árakat – állapította meg Hegedűs Miklós -, hogy az amerikai gazdaság továbbra is szárnyal, s ezzel párhuzamosan a fogyasztás – üzemanyag-vásárlás – is hasonló tempójú. Ez pedig a várakozásoknál is nagyobb mértékű keresletet támaszt a világpiacon. Az év első három hónapjában 32 dollár körüli hordónkénti ár alakult ki, áprilisban sem következett be enyhülés, sőt inkább emelkedést lehetett tapasztalni. De még mindig tartja magát az a várakozás, hogy a tavaszi, a készletek feltöltésében testet öltő, szezonálisnak is mondható fellendülés az üzemanyag-fogyasztásban lecsenghet, s az év második felében már mérséklődhetnek az olajárak. Ezzel együtt is az már az általános - a GKI is módosította a prognózisát - , hogy a 29 dolláros 2003-asnál nem kisebb, hanem nagyobb lesz az idei éves átlagos hordónkénti, Brent minőségű olajár, azaz: legalább 30 dollár. Amennyiben tehát igaz, hogy az év második felében inkább már mérséklődik az ár, akkor a kialakuló éves átlag nem érinti érzékenyen a világban tapasztalható gazdasági növekedést.

Hegedűs Miklós az árra vonatkozó információit okkal egészíti ki azzal, hogy a dollár talán már nem csökken az euróhoz, a yenhez, vagy éppen a forinthoz képest. Persze az a kedvező helyzet, amit tavaly tapasztaltunk - költség oldalról ugyan nőtt a kőolaj világpiaci ára, de az árfolyam romlásával a bekerülési költségek inkább javultak, mint romlottak – az idén nem várható.

Az év elején nem pusztán az olaj világpiaci árát kalkulálták alacsonyabbra a hazai szakmai és kormányzati szakértők, hanem annak inflációra gyakorolt hatását is ennek megfelelően értékelték. A pénzromlás tekintetében az eddigi hónapok kedvező képet mutatnak, de a tavalyinál magasabb világpiaci olajár mégsem tekinthető teljesen megnyugtatónak. Hegedűs Miklós azonban nem csak a kőolajról, hanem az energiahordozók árának együttes alakulásáról és hatásáról mondja: a 2004-re számolt, bekövetkezett ár-, illetve inflációs változások nem annyira a világpiaci folyamatokra, hanem a kormánydöntésekre vezethetők vissza. Mind a földgáznál, mind a villamos áramnál tényleges áremelés, illetve áfa-emelés következett be, s az előbbi lépés inkább a világpiaci árhoz való közelítést szolgálta. Azzal számolt a GKI is, hogy a háztartási energia ára 2004-ben a várható 6,5-7 százalék inflációval szemben 15-16 százalékkal nő. Továbbá a tavalyinál valamivel kisebb árhatást vélelmeztek az üzemanyagoknál. A mai ismeretek alapján azonban az a valószínű, hogy a lakossági háztartási fogyasztás 4 százalékot kitevő üzemanyag árnövekedése az átlagos éves inflációnál nem lesz kisebb. Merthogy tavaly kisebb volt, s hasonlóan számoltak a szakemberek 2004 elején is erre az esztendőre. Az üzemanyag oldalról jövő inflációs nyomás azonban csak néhány tized, s nem kell számolni nagyobb mennyiségű benzin- és gázolajfogyasztással sem – hála például a korszerűbb autóknak. Az inflációs várakozásokat nincs értelme érdemben módosítani.