„Akar békésen, a világ zajától szó szerint elzárva nyaralni, telelni? Ha igen, jöjjön a falunkba, vegyen ki egy szobát a panzióban, vagy magánháznál, s felejtse el, hogy van külvilág! Hiába van tele a zsebe mobiltelefonokkal, hiába tudna mobilinternetezni laptopjával, a mi falunkban erre semmi esélye! A csöndet, a nyugalmat, a kristálytiszta levegőt, a békés, vendégszerető embereket kínáljuk!" Ha ezt a - képzeletbeli - hirdetést feladná a zempléni falu, bizonyára lennének emberek, akik pihenni, cégüket, irodájukat agyukból időlegesen kikapcsolni boldogan mennének oda. De a valóság nem ez, hanem a fordítottja. A munkahelyek, cégek, irodák igyekeznek a hegyek közé zárt háromszáz lelkes Komlóskára. Pedig a modern világ levegővel felérő fontosságú kellékét, a mobiltelefont semmilyen körülmények között, az internetet pedig csak kábelen tudják használni, s havas időben a másfél sávnyi, keskeny országút nem lenne garancia arra, hogy fizikai kapcsolatban maradhatnak a világgal, ha saját traktoraikkal nem takarítanának rögvest.

"Oda-vissza támogatják egymást a cégek és a falu"

A zempléni falu mégis kell az üzleti életnek. A válság egy éve alatt tízegynéhány vállalat hozott létre telephelyet ott. A cégnevekről nem, a társaságok jellegéről inkább beszél Komlóska polgármestere, Köteles László, aki komolyan veszi az üzleti titoknak tekintendő készülődést, megállapodást. Az adóhatóság előtt amúgy sincs titkuk, s idővel maholnap a céginformációs rendszerekben is visszakereshetők Komlóska új „lakói". A lehető legszabályosabb feltételrendszerben kereste meg a település elöljárója azokat a lehetőségeket, amelyeket a nehezedő gazdasági környezetben a cégek hasznára fel lehet ajánlani, s a komlóskai büdzsé sem bánja meg, hogy lemondanak bevételeik egy részéről.

Leépítő fejlesztés?

Komlóska 2008 őszén hirdette meg a programot, azt, hogy adóparadicsomként működtetik magukat. Közleményekkel, e-mailekkel keresték meg a Zemplén határain kívül létező vállalkozásokat. A válság egy évét magunk mögött tudva ezért kopogtattunk be Komlóskára azt kutatva, hogy a paradicsomszüret lezajlott-e.

- Annak köszönhetjük, hogy élünk és működünk, hogy ide tudtunk hozni vállalkozásokat - hangzott a polgármester „könyvelése", melyhez hozzátette: a cégek ittlétükkel segítik, hogy a településen az alapfeladatokat el lehet látni.

Oda-vissza támogatják egymást a cégek és a falu, erről népes közönség előtt értekezett a polgármester: Komlóska éppen vendégül látott húszegynéhány ruszinul, szlovákul tanító óvónőt, tanítót, akik a kisebbségi nyelvoktatás aktualitásairól folytattak párbeszédet egymással és a házigazda község tanáraival. Tették ezt az ország legkisebb bölcsődéjében, óvodájában és abban az iskolában, ahol ugyancsak tantárgy a komlóskaiak egyik anyanyelve, a ruszin.

A harminchat éves komlóskai elöljáró kicsit megfejthetetlen embernek tűnt a pedagógusok előtt, hiszen csak azt nem lehet kihámozni, hogy örömmel vagy bánattal voltak átitatva a szavai, amikor kijelentette: „Ha minden központi utasítást végrehajtottak volna, akkor ma már nem lenne Komlóska. Ezért minden központi leépítési szándékra fejlesztéssel válaszolunk."

- Mit tehet egy vállalkozás a mostani nehéz gazdasági helyzetben? - tette fel saját magának a kérdést Köteles László, amikor immáron az irodájában rávettük: magyarázza meg a leépítés kontra fejlesztés helyi viszonyrendszerét. - Ha nem bírja a terheket, csődbe mehet. De azt is mondhatja: megnézi, milyen lehetőségei vannak kiadásai csökkentésére, s vagy Magyarországon, vagy külföldre menekítve vagyonát, folytatja a vállalkozást. Ha átlépi a határokat, akkor a hazai települések, az ország javára egyetlen fillért sem utal át. Mi, itt, ezért azt mondtuk: a katasztrofális gazdasági helyzetben a nagy vesztesek találjanak egymásra.

Nehéz vitatni, valóban a kistelepülés az igaz kárvallott, mert a kötelező feladatok teljesítéséhez a fogyó lakosságszám úgy „illeszkedik", hogy drasztikusan leépül az amúgy is kevés állami bevétel. A vállalkozások pedig a válság mellett a közkiadások súlyától is szenvednek. A két nagy vesztes tehát - fogalmazta programmá Komlóska képviselő-testülete - sokkal többet tud segíteni egymásnak, mint gondolnánk, ha az önkormányzat felajánl egy kedvező lehetőséget a vállalkozásnak. Olyat, amellyel az pénzt takarít meg, s például nem kényszerül dolgozói elbocsátására. Az önkormányzat is jól jár, mert nőnek a bevételei, még akkor is, ha eltekint az iparűzési és az építményadótól.

Komlóskán a kevés helyi cég - a szövetkezet és az egy-két egyéni vállalkozás - a '90-es évek elejétől élvezhette ezt: a munkát, munkahelyet jelentő saját kicsiket megkímélték azoktól a terhektől, amelyeket alig tudtak volna megfizetni. Ezt az állapotot intézményesítette Komlóska azt mondva, hogy arról a közteherről, amelyről ők döntenek, lemondanak vállalkozások javára.

- Meghallották, megértették, s el is fogadták a falu ajánlatát a cégek - szögezi le a polgármester. - Nem kellett felborítaniuk addigi életüket; nem kellett mást tenniük, mint kiegészíteniük az addigi telephelyeiket egy továbbival, a komlóskaival. Azaz: áthoztak tevékenységükből negyven-ötven százalékot a falunkba, ahol csak a kötelezően kivetendő adóval kell számolniuk.

Semmi svindli?

Ezt a „trükköt" a falu körlevele, honlapja egyaránt világgá kürtölte. „Mivel kis település vagyunk - írta Komlóska a nagyvilágnak -, ezért nincs szükségünk nagy bevételekre, megelégszünk a csekélyebb bevételekkel, adományokkal. Nekünk már az is jelentős segítség, ha a kötelezően kivetett adók, mint a gépjárművek adója, önkormányzatunk bevételeit gyarapítják. Ezekből fenn tudjuk tartani településünket, működtethetjük intézményeinket, tehát sikeres együttműködésünk során önök jelentős összegeket takarítanak meg, önkormányzatunk szűkös anyagi forrásai pedig megnövekednek. Komlóska a leghátrányosabb helyzetű kistérségek települései közé tartozik, az itteni vállalkozások előtt számos pályázati lehetőség fog megnyílni. A helyi telephelyre kedvező feltételekkel és támogatásokkal tudnak dolgozókat felvenni."

Egy fikarcnyi simlisség nincs a dologban, csak leleményesség. Komlóska gyorsan jut egyről a kettőre. És nem a pár évszázada még helyben bányászott arany kitermelését folytatja, hanem a vállalkozások letelepítését.

- Újabb körleveleket „postáznak" ki?

- Nem, hanem a feltételeket alakítjuk ki, hiszen a helyhez kötöttebb tevékenységet folytató vállalkozásokra is érdemes gondolni - kalauzol a közeljövőbe z agrármérnöki, számítástechnikai szakmérnöki és programozói diplomákkal rendelkező polgármester. - Új rendezési tervet, mintegy száz telket alakítunk ki, hogy befogadhassunk letelepedő vállalkozásokat a tervezett logisztikai, illetve ipari parkba is.

- Mondana ilyen vállalkozást?

- Már tárgyalunk céggel, amely energiát állít elő és értékesít helyben is, de jön építőipari vállalkozás, s már tervez velünk olyan társaság is, amely abból kovácsolhat előnyt, hogy bár a főváros környékén van a székhelye, de megnyitva egy telephelyet a halmozottan hátrányos térségben, munkahely-, illetve munkaerő-megtartó, eszközfejlesztő pályázatokon jobb elbírálást kaphat.

Az a vállalkozás, amely megsejt valamit, majd megbízza jogászait, könyvelőit, hogy szervezzenek és hozzanak létre egy zempléni telephelyet, vajon kalmárkodni akar, netán mélyebbre nyúlni az állam zsebébe, avagy kevesebbet betenni oda? Hát nem, a sandaságnak még a gondolatát is elutasítja új partnerei nevében is a polgármester, mert szerinte az a vállalkozó, aki Komlóskán hoz létre telephelyet cégének, éppen nem az állam megrövidítésének tervével, hanem nagyon is felelős gondolkodással választja a felkínált lehetőséget.

- A minap „dicsekedett" az egyik itteni vállalkozó, hogy a komlóskai telephely mentette meg őt, őket - a cég negyven alkalmazottját - a csődtől. Az adóhatóság emberei is elfogadták, hogy ezzel a lehetőséggel élve tudta hazai adófizetőnek megőrizni a céget. A komlóskai megoldással élők az államtól egyetlen fillért sem vesznek el, ellenkezőleg, az országban tartják a pénzeket.

Menni vagy maradni?

Komlóska végső soron olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyeket manapság csak a gazdag települések képesek megengedni maguknak: van bölcsődéje, óvodája, iskolája, házi szociális gondozót és falugondnokot fizetnek. Azzal viszont, hogy gondoskodnak lakóik komfortjáról, kizárják Komlóskát az „önhikiből" - az önhibáján kívül hátrányos helyzetben lévő falvaknak járó támogatásokból, sőt a pályázati lehetőségek zöméből is. A polgármester ezért az életrevalóságot támogató közpénzből igyekszik megkapni falujának egy keveset, mivel legújabb tervük együttműködést generál a gazdasági élet szereplői - önkormányzatok, gazdasági társaságok, civil szervezetek - között: megpróbálnak tizenhárom helybélinek munkalehetőséget teremteni. A távmunka lenne az „alapeszköz", az az infrastruktúra, amely a községházával egybeépült teleházzal, illetve az érettségizett, diplomás falubéli fiatal emberekkel jelent egy egységet. Ők nyújtanának informatikai szolgáltatásokat az ország, a világ más részén lévő vállalkozásoknak, például azon cégeknek is, amelyek telephellyel vagy más módon tartós kapcsolatra léptek Komlóskával.

Milyen is ez a zempléni gazdagság? A legújabb időkben készült el az az aranyberakásos stukkó a templomban, amely annyit ér, amennyiből egy új imahelyet fel lehetne építeni. De Komlóskán mégsem így mérik a gyarapodást. Hanem úgy, hogy otthon akarnak boldogan élni sokan, nem elvándorolva, nem idegen vidékeken dolgozva, letelepedve. Ezért tud a falu önkormányzati testülete is kifelé nyitni, így tud helyi politikai ellenkezés, ellenoldal nélkül vállalkozásokat „behívni". A görög katolikus templom papja, Bíró István a kincset érő stukkó alatt hétről hétre ugyancsak ezért találkozhat a teljes faluval, ráadásul Isten házában is tudja a helyét valamennyi komlóskai: még a padsorok ülésein tudatosan otthagyott olvasószemüvegek alapján is visszatalál mindenki.

- A fiatalok - fogalmaz a lelki gazdagságot árasztó templomból „megtérve" a maholnap állandó kvalifikált munkát kínáló község- és teleházba Köteles László - a városokba vágyakoznak, a városlakók meg a faluba költöznének. Ebbe beleszólni nem tudunk, csak annyit tehetünk, de azt mindenképp megtesszük, hogy lehetőségeket kínálunk. Lehetőségeket vállalkozásoknak és persze a komlóskaiaknak, hogy itthon maradjanak.

A csatát pedig megnyerték: a komlóskaiak Komlóskán érzik jól magukat, sőt ma már a vállalkozások is.

Megjelent a Piac és Profit magazinban.