Termelés
Export
Árak
Beruházás
Foglalkoztatás, keresetek
Birtokméret és támogatási esély
Szövetkezeti üzletrészek kifizetése
Javasolt teendők
Táblázatok

Termelés
A kilencvenes évek közepén történt rövid életű fellendülés után – 1997-től kezdődően – a mezőgazdasági termékek termelésének trendje ismét csökkenő irányú. A mezőgazdaság bruttó termelésének volumene 2000-ben mindössze 60%-a az egy évtizeddel ezelőttinek.

A gabonatermelés mennyisége a kilencvenes évek elején jellemző évi 13-14 millió tonnáról 2000-re 10 millió tonnára csökkent. 1997-től kezdődően az előző évhez viszonyítva minden évben egymillió tonnával kevesebb gabonát takarítottak be hazánkban. 1999-ben mindössze 2,6 millió tonna búza termett, amire az utóbbi negyven évben nem volt példa Magyarországon. A búza hektáronkénti hozama a nyolcvanas években még a nyugat-európaival azonos szinten volt, ma már az uniós átlag felét éri csak el (2000-ben: 3,6 t/ha).

Minden állatfaj létszáma csökkent. A szarvasmarha-állomány tíz év alatt a felére mérséklődött, s 2000 végén sertésből is csak feleannyit tartottak, mint egy évtizeddel ezelőtt. Egyre kevesebb a baromfi és a juhállomány is. A baromfiágazatot kivéve, 1996-tól folyamatosan zsugorodik az állattenyésztés teljesítménye. Évről évre kevesebb vágómarhát, juhot és sertést állítanak elő a hazai termelők, s emellett csökken a tojás-, a gyapjú- és a haltermelés is. A tejtermelés enyhén emelkedő trendje a mai magyar állattenyésztés egyetlen pozitív fejleménye. Igaz a jelenlegi – kétmilliárd literes – termelési szint még mindig mintegy félmilliárd literrel (20%-kal) alacsonyabb, mint a 10 évvel ezelőtti.

Export
Az agrárgazdaság exportteljesítménye 1995-ben megközelítette a 3 milliárd dollárt, miközben külkereskedelmének egyenlege meghaladta az 1,9 milliárdot. 1996 óta azonban a kivitel csökkenő tendenciát mutat, 2000-ben mindössze 2,35 milliárd dollár bevételt remélhetünk az agrártermékek exportjából 1,1 milliárdos behozatal mellett. Az agrár-külkereskedelmi mérleg már csak 1,2 milliárd dolláros aktívumot mutat. Az Európai Unióba a csökkenő vámok és lefölözések ellenére sem tudtuk exportunkat érdemben növelni. Az uniós exportőrök ugyanakkor néhány év alatt megkétszerezték mezőgazdasági nyersanyag- és élelmiszer eladásaikat a magyar piacon. Ha ez a trend a következő években is jellemző marad, a csatlakozás idejére a magyar aktívum eltűnik az EU relációban.

Árak
Noha 2000-ben – a piacgazdaságra való áttérése óta először – érdemben zárult az agrárolló, a nyílás mértéke 1989-hez viszonyítva még így is 55,4 százalék. A mezőgazdasági termeléshez felhasznált iparcikkek árindexe ugyanis ez idő alatt hét és félszeresére, a mezőgazdasági termelői árindex „csak” alig ötszörösére emelkedett. Ez a cserearány-romlás nagymértékben hozzájárult mezőgazdaság jövedelemtermelő képességének csökkenéséhez.

Beruházások
A mezőgazdasági beruházások 1990-ben még közel 9 százalékát adták a nemzetgazdaság összes beruházásainak, 2000-ben már csak alig 3 százalékát. 1998 óta a mezőgazdasági beruházások nemcsak reálértékben, hanem folyó áron számolva is drasztikusan csökkennek. A termelő beruházások volumene 2000-ben mindössze 40 százaléka volt a tíz évvel ezelőttinek. Így készül az ország mezőgazdasága a csatlakozás utáni uniós megmérettetésre…

A fenti agrárgazdasági folyamatok legsúlyosabb következménye, hogy drámaian csökkent a mezőgazdaság s egyben a vidék eltartó-képessége. Tíz év alatt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak háromnegyede, közel 700 ezer fő veszítette el munkahelyét! Miközben a munkavállalók alig 7 százaléka dolgozik az agrárágazatban, a munkanélküliek felét az egykori termelőszövetkezeti tagok és állami gazdasági dolgozók adják. Ezen túlmenően legalább 300 ezer főre tehető a tartós megélhetésre esélyt nem kínáló kisbirtokokon gazdálkodó kényszervállalkozók száma.

Foglalkoztatás, keresetek
A mezőgazdaságban foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete 1995 óta mind jobban elmarad a nemzetgazdaság más ágazataiban dolgozók béréhez képest. 2000-ben a mezőgazdasági bérmunkások keresete átlagban mindössze 65 százaléka volt a nemzetgazdaságban foglalkoztatottak éves keresetének. Míg 1995-ben még „csak” 9000 Ft/hó, addig 2000-ben már átlagosan 31 000 Ft volt az átlagos havi kereset-elmaradás. A mezőgazdasági foglalkoztatottak 20 százalékának – mintegy 50 ezer főnek – havi keresete nem éri el a 40 ezer forintos minimálbér szintet. Az egyéni gazdaságokban még ennél is rosszabb a helyzet. Az AKII legújabb – reprezentatív mintavételen alapuló – felmérése szerint az egyéni gazdaságokban az egy főre jutó bérköltség éves szinten mindössze 286 ezer forint volt 1999-ben!

Birtokméret és támogatási esély
A KSH 2000 évi Általános Mezőgazdasági Összeírása szerint Magyarországon 960 ezer a gazdaság méretét elérő falusi háztartás van jelenleg. Ebből 607 ezer gazdaság egy hektárnál kisebb birtokkal rendelkezett, míg 10 hektárnál nagyobbal mindössze 51 ezer. Az egy hektárnál kisebb területen gazdálkodók az Európai Unióban alkalmazott agrárszabályozás szerint nem minősülnek árutermelő egységnek, ezért nem kerülhetnek be a támogatási programokba vonható termelők körébe. A közel egymillió kistermelőből 600-700 ezer a csatlakozás után nem fog részesülni agrártámogatásban, legfeljebb szociális segélyben.

A kormányfő a közép- és nagybirtokot (s benne a „parasztpolgárt”) szeretné a magyar mezőgazdaság meghatározó erejévé tenni. Ez uniós csatlakozási szempontból jól indokolható álláspont, de e cél megvalósulásának komoly személyi, jogi és gazdasági korlátjai vannak. A sikeres uniós középbirtok pillére a saját földtulajdon és az intenzív állattenyésztés. Egy ilyen birtok létrehozása rendkívül beruházás-igényes. Egy 30 tehenes tejgazdaság felszereléséhez 40-60 millió forint befektetés szükséges, tízezerhez 400-600 milliárd forint. Ahhoz, hogy mintegy százezernyi középbirtok „kiválthassa” a nagyüzemek jelenlegi termelését, mintegy 5000 milliárd forint új beruházásra lenne szükség. 2000-ben összesen 65 milliárd forintot költöttek agrárinvesztíciókra, de ennek kétharmadát nagyüzemek fektették be. Ebben a tempóban az átállás 230 évig tartana. Lehet gyorsítani az ütemet, de ki és miből fogja finanszírozni? A gazdák biztosan nem, ehhez nincs se saját tőkéjük, se hitelük.

Szövetkezeti üzletrészek kifizetése
A szövetkezeti külső üzletrészek kifizetését szorgalmazó törvény minden jó szándéka mellett elhibázott, mert a legyengített termelőszövetkezeteket külföldi befektetők (uniós gazdák) könnyű zsákmányává teszi. A nyugati farmerek Magyarországon nem családi gazdaságokat, hanem nagyüzemeket akarnak megvásárolni. A tipikus mezőgazdasági szövetkezet saját tőkéje jelenleg 225 millió forint, hiteltartozása 90 millió. Átlagosan 45 millió forintot kell majd kifizetnie a külső üzletrész-tulajdonosoknak 2000. június 30-ig. Aratás előtti fizetési határidőről lévén szó a szövetkezetek leginkább csak termelőeszközeik értékesítése útján juthatnak készpénzhez. Az egyszerre jelentkező nagyarányú kínálat azonban le fogja nyomni az árakat, melynek következtében a készpénzzel rendelkező befektetők fillérekért tudják majd megvásárolni az eszközöket, vagy akár az egész gazdaságot is. A holland, angol, dán, belga és északnémet farmerek tőkeerejét ismerve, bizton állítható, hogy számukra néhány százmillió forint előteremtése nem lesz probléma. Való igaz, ettől a magyar mezőgazdaság nem fog tönkremenni, csupán annyi történik, hogy a nagyobb gazdaságok már az uniós csatlakozás előtt a nyugati befektetők kezébe kerülnek. Vajon egybeesik-e ez nemzeti érdekeinkkel?

Javasolt teendők
Miközben a magyar gazdaság évtizedek óta nem tapasztalt fellendülésének vagyunk tanúi, még inkább szembetűnő a mezőgazdaság hanyatlása, a vidéki életesélyek romlása. Az agrárirányítás iránt általános bizalomvesztés mutatkozik, a tőke menekül az ágazatból, versenyképességünk egyre romlik, miközben vészesen fogy az uniós felkészülésre rendelkezésre álló idő. Vidék és mezőgazdaság: vesztesek a láthatáron?
A magyar mezőgazdaságnak van jövője!
Van mire alapoznunk: az agrárium ma is jelentős erőforrás, amely még hosszú időn át hozzájárulhat az ország gazdasági növekedéséhez. A magyar gazda által megművelt föld hasznát az egész ország látja. Ha erős a mezőgazdaságunk, akkor van biztonságos hazai élelmiszerellátás megfizethető áron, s van mit a külpiacokon is értékesíteni. A gazdák már eddig is bizonyították, hogy képesek a minőségi élelmiszer-termelésre. A továbbfejlődéshez azonban nem elég csak a költségvetési források biztosítása, az agrárpolitikának időtálló jogi és kiszámítható gazdasági kereteket is kell nyújtania!

Az új agrár- és vidékfejlesztési stratégia kialakításához nézeteink letisztultak:
• eltartott mezőgazdaság helyett a hazai és nemzetközi piacokra egyaránt sikeres termelésre képes agráriumot kell felépítenünk;
• ehhez világosan meg kell határoznunk az árutermelő és a szociális tevékenységek körét, finanszírozásuk forrásait. Szükségesnek tartjuk, hogy a vidék igényeinek megfelelő – a mezőgazdaságból élőkre külön koncentráló – szociális programok legyenek, de ezek eszköztárát el kell választani az árutermelő mezőgazdaság problémáinak kezelésétől;
• ezt az irányítási elvet kell érvényesíteni a támogatáspolitikában, s megfogalmazni a fejlesztési programokban, hangsúlyt adva a magángazdaságok megerősödésének, a családi gazdaságok és társas vállalkozások hagyományos együttműködésének;
• mindehhez elengedhetetlen a kormányzat és a magyar költségvetés tudatos, gazdasági-társadalmi, s nem kizárólag politikai szempontoknak alárendelt szerepvállalása. Közpénzeket pazarló, haszontalan tűzoltó akciók helyett a kormányzat teremtsen érdekeltséget a tartós mezőgazdasági fejlődésben, a természeti környezet védelmének fokozott betartása mellett.

A politikai közgondolkodásban vissza kell állítani a vidék, a mezőgazdaság becsületét! A rendszerváltó kormányok szavakban látványosan, tetteikben mellékesen kezelték a vidék ügyét. Eddig a falu népe volt az „áldozati bárány” a nagy gazdaság- és társadalom-átalakító politikai döntéshozatalban. Véget akarunk vetni ennek az erkölcstelen politizálásnak!

Olyan vidékpolitikát akarunk, mely a fiatalok számára tartós megélhetést kínál a vidéken, helyben maradásra ösztönöz, s ez által mérsékli a kis létszámú településekről való elvándorlás aggasztó mértékű ütemét.

Közös cselekvéssel alkossunk programot a jövőért országosan és helyi szinten!

Önmagunkat is hibáztatjuk azért, hogy hagytuk a vidékért tenni akaró erők szétforgácsolódását, szembeállítását. De most új összefogást hirdetünk!
Együttgondolkodásra, programalkotásra hívunk mindenkit, aki elkötelezett a vidék ügye iránt és képes kölcsönös tisztelettel megvitatni, majd érvényesíteni az agrárügy megoldásának koncepcióját!

Mi a politikai erők számára vidék-politikájukhoz kínálunk alternatívát azzal, hogy megfogalmazzuk az agrárium előtt álló kihívásokat és a magyar vidék polgárainak érdekeit.

Nem engedhetjük meg magunknak, hogy tovább folytatódjék a vidék, a mezőgazdaság leszakadása. Adjuk meg az Európai Unióhoz való méltó csatlakozás esélyét a vidéknek is! A felkészületlenség fenyegeti az ország csatlakozási esélyeit, a gazdák, a vidék polgárainak és ezzel együtt mindannyiunk boldogulását. Eljött az igazság pillanata!

Keressük együtt a vidéken élők számára elfogadható megoldást országos szinten, a régiókban, a megyékben, minden kistérségben és a helyi önkormányzatokban. Hisszük: meg van az erő, a tettre kész polgárok sokasága, akikre alapozva felépíthető az új mezőgazdaság, az európai vidék. Mert ez nem pusztán agrárügy, hanem környezetvédelem, oktatás és informatika-fejlesztés, infrastruktúra és területfejlesztés és nem utolsó sorban súlyos szociális kérdés is. Mozgalmunk célja nem más, mint ezekről az ügyekről való nyilvános, komoly és felelős párbeszéd kezdeményezése. Vállaljuk, hogy a válaszokat érvényesítjük az erre fogékony politikai erőknél, tartós szövetséget kínálva számukra, de azt is, hogy álláspontunkat hatékonyan képviseljük az elutasítók ellenében.

A magyar vidék máig élő gazdasági-társadalmi és politikai hagyománya, az uniós csatlakozás és nemzetközi verseny mindennapi kihívása közös élményünk. Legyen közös ezeknek megfelelni akaró programalkotásunk, értékközvetítésünk és érdekérvényesítésünk is! Kössük össze a vidék sorsáról azonosan gondolkodókat és közösségeiket közös cselekvésben, közös felelősségben!

Forrás: MOSZ (Zöld Szalag mozgalom)

Kapcsolódó cikkünk:
Parasztáldozat. Mi a valóság a magyar agráriumban?