A XX. század végének pénz-, és tőkepiaci fejleményeiben láthatóan igen nagy hangsúly jut a tőzsdéknek. A pénzügyi innovációk, különösen a határidős tőzsdékhez kapcsolódó opciós és futures ügyletek rendkívül felértékelték a pénzügyi szolgáltatásokat. A tőzsdék mozgásainak makrogazdasági meghatározottsága hallatlanul bonyolulttá vált, és emiatt mind a gazdasági konjunktúrára, mind a makro-pénzügyi folyamatokra igen érzékenyé váltak a tőzsdék. A tőzsdék súlyát jól mutatja, hogy az USA-ban ma már a lakossági megtakarításoknak több mint a fele különféle befektetési-, és nyugdíjalapokban van, és szinte külön „iparágat" képvisel a befektetési alapok menedzselése. De vajon milyen módszerek állnak rendelkezésre ahhoz, hogy előre megmondjuk, mikor érdemes a tőzsdén vásárolni és mikor jobb, ha eladunk?

A tőzsdék gazdaságban betöltött új szerepe a közgazdasági elméletet is új kihívások elé állította. A pénzügyi innovációk közgazdasági hatásai az egyik legérdekesebb, és teoretikusan nem feltárt területet jelenítik meg, de mi most a gyakorlat oldaláról igyekszünk a tőzsdei trendeket megragadni. A tőzsdei mozgásban a trend időbeni felismerése elősegítheti, hogy saját befektetéseinkkel e folyamatokat a megfelelő időben követni tudjuk.
A tőzsde mozgásainak elemzése összetett folyamat, amely részben megköveteli a makrogazdasági (a nemzetközi politikai és gazdasági, a regionális, illetve az adott országban lezajló) folyamatok feltárását, részben az egyes részvények mögötti társaságok várható teljesítményének fundamentális elemzését, részben pedig támaszkodik a statisztikai, a technikai, a matematikai módszerekre. Az elemzők (elemző csapatok) e megközelítések együttes alkalmazásával törekszenek feltárni az aktuális trendeket. E komplex megközelítést alkalmazzák a nagy brókerházak New Yorktól, Londonig, Párizstól Tokióig mindenütt. Közöttük, a módszerek súlyát tekintve többnyire csak hangsúlybeli eltolódások vannak. Hogy az adott helyen és időben mely módszereknek tulajdonítanak nagyobb jelentőséget, melyik kap nagyobb hangsúlyt, az többnyire a helyzet jellegzetességeitől, a vezető elemzők közgazdasági affinitásától, megérzéseitől függ.

A technikai elemzéseknél nagy szerepe van az adatsorok vizuális, különböző diagramok segítségével történő ábrázolásának. Az ábrák (angol nevükön chartok) a maguk tömör módján sokféle információt hordoznak. Maga a „chartista" megnevezés is innen ered.

A t o-x chart
Az ábrázolások többfélék. Van olyan ábrázolási mód (egyike a tradícionális ábrázolásoknak), amelyik eltekint az időtől. Ez az un. o-x diagramm. Az ábrában az 'x' jelek az árfolyamok felfelé mozgását jelzik, a 'o' jelek pedig árfolyam csökkenését.

Az ilyen ábrák készítője előre meghatározza, hogy egy beosztás (mező) milyen értéket jelent. Mondjuk a General Electric árfolyamát ábrázoló chartban 1,5 $ értékű változást jelölünk „x"-szel, vagy egy „o"-val. Az elemző azt határozza meg, hogy az adott napi legmagasabb és legalacsonyabb kötésár alapján o, vagy x jelet kell tennie a chartra. Ha az előző napi legmagasabb ár és a következő napi legmagasabb ár különbsége pozitív akkor, alapesetben „x"-et kell rajzolni, méghozzá annyi „x"-et, amennyit a változás mértéke az előzetesen meghatározott osztásköz értelmében megkíván. Másoldalról azt is meg kell határozni, hogy mikor kezdünk fordulatot (új oszlopot) az ábrában. Az elemző dönthet úgy, hogy három egységnyi változás esetén kezd új oszlopot (ekkor beszélünk hárommezős fordulatábráról), de lehet négymezős fordulatábra is a négy egységnyi változás fordulatként való értelmezése esetén.

Fordulat akkor következik be, ha egy korábban csak 'o'-kat tartalmazó oszlop esetén (az árfolyamok csökkenésének tendenciájában) azt tapasztaljuk, hogy vagy megfordult a trend és az árfolyam emelkedett, vagy továbbra is csökkent, de olyan kismértékben, hogy azt az adott osztásköz mellett már nem lehet ábrázolni. Ekkor meg kell nézni, hogy a legmagasabb ár a korábbi napi legmagasabb árhoz képest emelkedett-e. Ha igen és ez a változás elég erős volt, akkor új oszlopot kezdünk, egyébként pedig nem teszünk semmilyen jelet. Hasonló eljárást kell követni a felső fordulópont kijelölésekor is.

Az 'o-x' chartok elemzéséhez jelentős tapasztalati anyag halmozódott fel; ezek alapján alakíthatók ki javaslatok arra, hogy az o-x chartokban megjelenő különféle alakzatok alapján mikor célszerű eladni és mikor vásárolni.
Ma talán a legelterjedtebb az olyan ábrázolás, amely minden napra egy-egy részvény leglényegesebb szélső értékeit ábrázolja. Ez a grafikon alaptípus az úgynevezett HLC (High, Low, Close) görbe, amelyik a legmagasabb, a legalacsonyabb, és az adott 'termékre' vonatkozó záróárfolyamot ábrázolja. Nagyon gyakran kiegészül a fenti ábrázolási mód a nyitó értékkel, az ilyen ábrázolás az úgynevezett OHLC görbe.

A chartokra az elemzők eddigi tapasztalataikat (és különféle statisztikai technikákat) felhasználva különféle formákat (csatorna, fej váll alakzat, ellenállási és támaszvonalak stb.) rajzolnak, amelyek segítenek a trendek meghatározásában. (Mi, illusztrációként egy csatorna alakzatot rajzoltunk a grafikonra, amely az árfolyam „szélességét" mutatja.)

Statisztikai módszerek
A világ vezető tőzsdéin forgalmazott papírokra, illetve magukra a tőzsdékre számos technikai mutatót számolnak, amelyek segítséget nyújtanak a trendek feltárásában. Magyarországon a technikai elemzések megítélése nem élvez olyan népszerűséget, támogatottságot, mint a fejlett régiók elemzői körében, pedig az irány hasznossága egyértelmű. Saját tapasztalataink is azt mutatják, hogy amennyiben az általunk használt módszerek alapján vállalta volna valaki, hogy a megfelelő időben be, illetve kilép a piacról, elég jó hozamot tudott volna elérni. Most néhány olyan technikai mutatót mutatunk be, amelyeket a nálunk fejlettebb országok elemzői a tőzsdei trendek meghatározásakor elég kiterjedten, és jó eredménnyel használnak. Ezeket a módszereket adaptáltuk a Budapesti Értéktőzsdére. Az általunk használt statisztikai rendszerek nem az egyes részvényekre számítódnak, hanem magára a tőzsdére, illetve a BUX-ra.

A technikai analízis a napi kereskedési adatokra épít. Az egyes részvények napi nyitóára, záró ára, maximuma, minimuma és forgalma biztosítja az alapadatokat. A BUX kosárban szereplő részvényeknek a meghatározott súlyozással számolt adataiból kapjuk a BUX adatait. Ezen kívül fontos információval bír, hogy egy adott kereskedési napon hány részvénynek erősödött, illetve csökkent az árfolyama, és ezeknek mennyi volt a forgalma. Ezekből az elsődleges adatokból nyerhetők a technikai analízis során széles körben használt technikai mutatók és indikátorok, melyek a kereskedés során nyújtanak segítséget.

A megfelelően kiválasztott mutatók a piaci trendekkel és szélső értékekkel kapcsolatban szolgáltatnak információt az elemzők számára. A technikai analízis során nyert információk hasznosításának az egyik lehetősége, amikor az elemzők az adott nemzetközi és makrogazdasági környezetben az előbbi információk figyelembe vételével próbálják meg eldönteni a piac jövőbeni alakulását.

A technikai mutatók és indikátorok felhasználhatók oly módon is, hogy segítségükkel rendszereket hozhatunk létre, melyek előre meghatározott feltételek teljesülése esetén vételi, illetve eladási jelzéseket szolgáltatnak. Ez tulajdonképpen egy teljesen automatikus módszer, mely a statisztikára épül, azaz a korábbi események alapján próbálja meghatározni a jövőbeni változásokat.

Ezek a rendszerek általában több paraméterrel rendelkeznek, melyeket optimalizálni kell a megfelelő eredmény elérése érdekében. Egy rendszer annál megbízhatóbb, minél jobb találati aránnyal rendelkezik (azaz minél magasabb a sikeres és sikertelen kereskedések aránya), illetve minél több profitot realizál. Természetesen van olyan rendszer, mely jobb találati aránnyal rendelkezik, mint egy másik, mégis kevesebb profitit termel. Ezért akkor érdemes megbízhatónak tekinteni egy adott rendszert, ha mindkét szám alapján elfogadható a teljesítménye. Ennek érdekében a már optimalizált rendszerek újra és újra optimalizálásra szorulnak a megbízható előrejelzések érdekében.

Írásunkban olyan rendszereket mutatunk be, melyeket a Budapesti Értéktőzsde BUX indexére optimalizáltunk.
Minden ábrán szerepel a BUX index görbéje és azok az indikátorok, mutatók, melyek a kereskedés jeleit produkálják. A bemutatott diagramokon kis háromszögek mutatják azokat a pontokat, ahol a rendszer beléptető jelzést generált. A kiléptető jeleket kis körök reprezentálják. Minden egyes általunk bemutatott rendszerhez adunk egy rövid leírást a rendszer alapfilozófiájáról valamint arról, hogy a rendszer jelzései alapján történő kereskedés milyen eredményt produkált volna.

Írásunkban többször említjük a LONG és a SHORT kifejezéseket, melyek (a határidős kereskedésekből kiindulva) az angol terminológiából származnak. LONG pozíció nyitása esetén a tőzsdei árfolyamok emelkedésére számítunk, ezért érdemes lehet értékpapírokat vásárolni, SHORT pozíció esetén pedig csökkenő trend valószínűsíthető, ezért az eladás mutatkozik logikus döntésnek.

Mozgó átlagok
Egy nagyon egyszerű, ugyanakkor praktikus rendszer a mozgó átlagoké. Egy adott értéksor meghatározott számú kereskedési értékének egyszerű átlagolásával kapjuk az átlag görbét. Egy rendszernél használhatunk ezekből egyet vagy többet (különböző hosszúságúak). Az általunk bemutatott rendszer két eltérő hosszúságú mozgó átlag keresztezései alapján adja a kereskedési jeleket. Ha a rövidebb mozgó átlag alulról felfelé keresztezi a hosszabbat, akkor beléptető jelzést kapunk, ha pedig fentről lefelé, akkor kiléptető jelzést.

A rendszer az eddigiek során 51 százalékban adott helyes jelzéseket a SHORT és LONG pozíciókra együttesen, amivel 1995 január 5-től (a BUX akkori 1481 pontos értékéhez képest) összességében 11621 pont hozamot ért el. Önmagában az 51 százalék nem túl jó arány, de ha csak a LONG pozíciókat tekintjük, akkor az előbbi eredmények a következőképpen néznek ki: a jó beléptetések aránya 63 százalék, az elért hozam 8571 pont. A tesztidőszak utáni eredmények alapján is jól működött a rendszer. A tesztidőszak az az időintervallum, amelyre az optimalizálás történt. Az utolsó, e rendszer által adott jelzés szerint LONG pozícióban érdemes a piacon lenni. A gyorsabb mozgó átlag 1999/10/28-án keresztezte utoljára alulról felfelé a lassabb átlagot. A két átlag egymáshoz viszonyított helyzetét vizsgálva látható, hogy a keresztezés óta növekszik a két átlag távolsága egymástól, ami a BUX index erősödésére utal. Ez alapján rövidtávon (1-2 hét) nem várható, hogy a rendszer kiléptető jelzést adna.

AD mutató
Az Árfolyamnyerő-árfolyamvesztő részvények vonal (az angol szakirodalomban: Advance Decline line, rövidítve: A-D line) egy olyan mutató, amelyet a tőzsde elemzői ugyancsak rendszeresen figyelnek és a tőzsdei mozgások technikai analízisében igen elterjedt. A kereskedés minden egyes napján kiszámításra kerül az AD értéke, mely az adott napon az árfolyam erősödést és csökkenést produkáló részvények számának a különbsége. Ezt az értéket minden alkalommal hozzáadjuk az előző napi értékhez, így kapjuk az AD-sort. A bemutatott rendszerben az AD-sorból kiindulva két mozgó átlagot képezünk, amiknek a keresztezései adják a be-, illetve kiléptető jelzéseket.
A rendszer által javasolt két legutolsó LONG pozíció pozitív hozamot eredményezett, ugyanakkor a június 15. és a július 13. közötti SHORT javaslat téves volt. A rendszer eddigiek során 11325 pont hozamot ért el 74 százalékos találati aránnyal. Ugyanez csak a LONG pozíciók esetén: 100 százalék, 7806 pont hozam. A legutolsó jelzés alapján még SHORT pozíció elfoglalását javasolja a rendszer. Ugyanakkor érdemes egy kis figyelmet fordítani a két mozgó átlag egymáshoz viszonyított elhelyezkedésére. A gyorsabb mozgó átlag 1999/10/25-én irányt változtatott és közelít a lassúbb átlag felé. Ez egy lehetséges beléptető jelzést vetít előre a közeljövőben, amennyiben nem változik a jelenlegi trend.

Az OBV mutató
Az OBV (az angol On Balance Volume indikátor rövidítése) mutató minden nap számba veszi a pozitív ármozgást felmutató részvények kereskedési volumenét és ezek értékéből levonja a negatív ármozgást felmutató részvények volumenét, és az így kapott számot az előző nap értékéhez hozzáadja (az eljárás egy kumulált sort eredményez). Az OBV mutatóból számolt átlag azt mutatja, hogyan gyorsul, vagy lassul (halmozódik fel) a pozitív, vagy negatív kereskedési volumen. A most bemutatott rendszer ebben az esetben is két különböző hosszúságú mozgó átlagot használ a kereskedési jelzések generálásához. Amikor a rövid távú felhalmozódás felette van a hosszú távú felhalmozódásnak ez „bullish" jel, amikor alatta, az „bearish", a folyamatok kifáradására utal.
A rendszer korábbi eredményei az összes pozíciót figyelembe véve a következők voltak: 57 százalékos találat mellett 15244 pont hozam. Csak a LONG pozíciókat tekintetbe véve a számok a következők: 75 százalék, 9522 pont hozam.

Az utolsó jelzés a piacra történő belépést javasolta 1999/10/21-én. A mozgó átlagok keresztezése óta meredeken emelkednek az átlagok, ami a piac töretlen optimizmusára utal. Kiléptető jelzést akkor várhatunk, ha a rövidebb mozgó átlag irányt vált, és felülről lefelé keresztezi a lassúbb átlagot. Ez akkor következik be, ha a pozitív árfolyamváltozást felmutató részvények volumene kisebb, mint a csökkenő árfolyamú részvények volumene. Ez úgy lehetséges, ha a részvények nagyobbik hányada árfolyam gyengülést ér el, vagy pedig a nagy forgalmú részvények árfolyama gyengül. Mivel általában a blue chipek kereskedési volumene ami nagyságrendileg meghatározó a BUX összforgalmához képest, ezért addig nem valószínű a jelenlegi LONG pozíció zárása, míg a blue chipek árfolyamai nem szenvednek el komolyabb csökkenést.

A McClellan oszcillátor
A McClellan oszcillátor a piaci trendek mozgásának irányáról ad információt. Az oszcillátor alapértékeit az adott nap pozitív és negatív árfolyamváltozást felmutató részvényeinek a száma adja. A két szám arányából képzett gyorsabb és egy lassabb exponenciális átlag különbsége adja a McClellan oszcillátort A McClellan oszcillátor kumulált indexe jelzi a tőke beáramlását a piacra, illetve mutatja kiáramlását a piacról. A kumulált index irányának a változása szolgáltatja a be- és kilépési pontokat. E mutató elsősorban hosszabb távú előrejelzésnél nyújt segítséget.

Eredmény szempontjából a négy rendszer közül a legmagasabb találati aránnyal rendelkezik: 84 százalék mellett 12799 pont hozamot produkált eddig. Csak a LONG pozíciókra korlátozva az eredményt a következő számokat kaptuk: 100 százalék, 8456 pont hozam. Az utolsó jelzés alapján ez a rendszer is LONG pozíciót javasol pillanatnyilag Az 1999/10/22-ei trendforduló után az oszcillátor görbéje emelkedő irányt követ, ezért rövid távon mindenképp a BUX index további erősödésére számíthatunk. Az ábrán látható, hogy viszonylag hosszú távú trendeket jelez a rendszer, ezért hosszabb távon is az emelkedésnek van nagyobb lehetősége.

Önmagában nem elég
A négy bemutatott rendszerből három jelzései alapján pillanatnyilag LONG pozíciót kellene elfoglalni. A jelenlegi árfolyam alapján bármelyik beléptető jelet fogadtuk volna el, mindenképp pozitív lenne az eddigi hozam. A három közül a legutolsó beléptető jel 1999/10/28-án volt 6752 pontos értéken. A diagramok zárása 1999/11/5-én történt. Az akkori 7272 pontos értéket figyelembe véve az utolsó beléptető jelzés óta is 520 pontot emelkedett a BUX index árfolyama, ami 7 százalék feletti erősödés. Amennyiben nem törik meg a jelenlegi trend a piacon, akkor a negyedik rendszer is valószínűleg beléptető jelzést fog adni a közeljövőben. Ha a trendforduló mégis bekövetkezik, akkor az eddigi LONG pozíciók zárását fogják a rendszerek javasolni.

Mivel e rendszerek esetében a nemzetközi és a makró környezet csak a megelőző kereskedési adatokon keresztül érvényesül, ezért az a véleményünk, hogy a technikai elemzés önmagában még nem szolgáltat a befektetési döntésekhez elegendő információt. Ugyanakkor elengedhetetlen eszköze egy komplett tőzsdei elemzésnek, mivel olyan információkat is hordoz, ami jelentősen megkönnyíti az elemzők és a befektetők állásfoglalását.

Werner Gábor – Mohácsi Károly