Annak ellenére, hogy a Gazdasági Minisztérium honlapján folyamatosan olvashatók a Széchenyi-terv egyes programjai, sorra, ahogy elkészülnek. Jövő év januárban és februárban várható mintegy 70-80 pályázat kiírása: a nem létező tervben szereplő fejlesztési célok megvalósításához lehet egyharmad rész állami támogatást igényelni, a saját kétharmad rész kiegészítéseként. Hogy ez így olyan, mint egy bűvészmutatvány? Nem mi tehetünk róla.
A jövő évre 292 milliárd, 2002-re pedig 297 milliárd forintot különítenek el a Széchenyi-terv megvalósítására – jelent meg a Gazdasági Minisztérium (GM) helyettes államtitkárát, dr. Cséfalvay Zoltánt idézve november közepén a napilapokban.
Arra a tervre szánnak ennyit, amelynek első változata társadalmi vitára bocsátva idén márciusban került fel az internetre a GM honlapján, s amely azóta jelentősen módosult, de konkrétan még november végén is csak azt lehet tudni róla, hogy mind a hét programja (ezekről majd a későbbiekben) nyomtatott formában elkészül az év végéig, és a potenciális pályázók még a terv indulása előtt tájékozódhatnak a pályázatokról. A projektek jellegétől függően – deklarálta a kormány – az állami támogatás mintegy 25–30 százalékos lehet, vagyis a fennmaradó részt a pályázóknak kell hozzátenniük, saját forrásból. Így, ha a fenti összegeket összeadjuk, és ezeket 30 százaléknak tekintve kiszámoljuk a 100 százalékot, akkor igen tekintélyes összeget, 1963,3 milliárd forintot kapunk. Valóban ekkora nagyságrendben valósulhatnak meg két év alatt az ország legfontosabb fejlesztései?
Számolhatunk persze másként is. Jelesül a (lapzártánkkor még nem elfogadott) kétéves költségvetés egyes fejezeteiből és soraiból kiindulva, többé-kevésbé pontosan hozzárendelhetjük az összegeket a Széchenyi-terv egyes programjaihoz. Azért kell ezt nekünk, újságíróknak megtenni, mert – mint a fentiekből kiderült – ezek a programok a költségvetés parlamenti benyújtásáig még nem készültek el. Ezért sem a tervet író Gazdasági Minisztérium, sem a költségvetést készítő Pénzügyminisztérium (PM) nem vállalkozott erre. Egyébként a lapzártánkig már megjelent programokban – ezek a Vállalkozáserősítő Program, a Turizmusfejlesztési Program és a Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Program – sem szerepelnek egyértelmű és konkrét összegek.
Az összevetésünk és hozzárendelésünk végeredménye: vállalkozásfejlesztésre a két év alatt 70-71 milliárd költségvetési forint jut, turizmusfejlesztésre 53 milliárd, lakásprogramra 134 milliárd. Az autópálya-fejlesztési programhoz a költségvetésből kivehetjük az utak fenntartására, fejlesztésére jövőre elkülönített 72 milliárdot, ehhez hozzáadható a Magyar Fejlesztési Bank által finanszírozott autópálya-építések összege, ami a nyilatkozatok szerint a két év alatt összesen mintegy 250 milliárd.
Kutatás-fejlesztésre nem találtunk megfelelően párosítható címszót, ahogyan az eredetileg, a Széchenyi-terv márciusi tervezetében még nem szereplő, ám utóbb önálló programként mégis bekerülő Információs Társadalom és Gazdaságfejlesztési Programra sem. Kimaradt még a felsorolásból a Regionális Gazdaságépítési Program, ami lapzártánkig – információink szerint – nyilvánosságra kerül. Mint megtudtuk, ez nem azonos a vidékfejlesztéssel, hanem a területi, regionális egyenlőtlenségek megszüntetését szolgálja, innovációval és hálózatépítéssel. Összeget nem tudtunk hozzárendelni.
– Nem hiszem, hogy jó megközelítése a Széchenyi-tervnek a keretösszegek számolgatása – mondja, immár a Piac és Profit kérdéseire válaszolva dr. Cséfalvay Zoltán. – Mert bár a terv megvalósítása valóban csak akkor indulhat el a gyakorlatban is, ha megvan rá a fedezet, ha a parlament elfogadta a költségvetési törvénytervezetet; annál azonban sokkal többről van szó, mint hogy „pénzt tudjunk szétpasszírozni a gazdaságba”.
– Valóban, először a stratégiát kell kidolgozni, s csak aztán a pénzt szétosztani. De mi a Széchenyi-terv? Netán az a nemzeti fejlesztési stratégia, amit az Európai Unióba való belépésünk előtt egy évvel le kell tennie a magyar kormánynak az asztalra, ha a belépés után részesülni akarunk az uniós támogatásokból?
– A nemzeti fejlesztési stratégia alapja a Széchenyi-terv, ám ki kell egészíteni az egészségügyi, az oktatási vagy például a közlekedési programokkal.
– Akkor a Széchenyi-terv az a hat program, ami lényegében megegyezik a korábbi költségvetési célelőirányzatokkal, kiegészítve újdonságként az informatikával?
– A terv az, ami összehangolja ezeket a programokat, amelyek éppen abban különböznek a célelőirányzatoktól, hogy rögzítik a jelenlegi gazdasági helyzetet, meghatározzák a célokat, és ahhoz rendelik hozzá az eszközöket, ezek alapján írjuk ki a pályázatokat, nem pedig fordítva, az egyes pályázatokhoz rendelünk összegeket.
– A logikája érthető. Az azonban még mindig nem világos, hogy mi maga a Széchenyi-terv? Netán a március óta az interneten olvasható tervezet? Aminek a tartalmától azonban lényegesen különböznek a sorra megjelenő programok.
– A márciusi anyagot valóban tervezetnek szántuk, amire nagyon sok észrevételt kaptunk, és ezeket sorra beemeltük a programokba. Többek között ilyen észrevételek miatt bővült a terv egy önálló informatikai programmal.
– A költségvetési vita során, kormányoldalon úgy beszélnek a Széchenyi-tervről, mintha már készen lenne. És amikor fejlesztési célokról esik szó, állandó hivatkozási alap. Sőt, a november 20-án megjelent K+F programhoz kapcsolódó pályázatot nemcsak hogy kiírta az illetékes Oktatási Minisztérium, hanem már a beadás határideje is lejárt. Októberben, vagyis előbb, mint ahogy a program megjelent.
– Valóban, szoktuk a 2000. évet a Széchenyi-terv nulladik évének tekinteni, ami azt jelenti, hogy vannak olyan idei pályázatok, amelyek már beleférnek a terv logikájába. Az Oktatási Minisztérium például egy előpályáztatást végzett, amit kiértékelve, jövő januárban várhatók majd az igazi pályázatok. Aki most lemaradt tehát, az még semmiről sem késett le.
– Mikorra várhatók valamennyi programhoz kapcsolódóan a pályázati kiírások?
– Az idén év végéig megjelenő programokból a leendő pályázók már megismerhetik a fő tudnivalókat, a támogatott fejlesztési irányokat; és jövő év elején, tehát január–februárban szinte egyszerre fognak megjelenni a konkrét kiírások. Azért fontos ezt hamar és egyszerre meglépni, hogy megfelelő figyelmet kapjanak ezek a lehetőségek, és csupán azért, mert egy vállalat nincs résen, ne maradhasson le. Összesen mintegy 70-80 pályázatot dolgoznak ki az illetékes tárcák. Azért ennyit, mert minél több, annál célzottabb lehet, ugyanakkor szeretnénk elkerülni az átfedéseket is, mert ha túl sok, akkor áttekinthetetlen lesz a rendszer. Ha viszont túl kevés pályázat születik, akkor meg túl általánosak lesznek, és kevesen érzik majd azt, hogy célzottan nekik szól.
– Bizonyára végiggondolták, hogy mikor érezhető majd a gazdaságban ezeknek a programoknak a hatása.
– A beruházások élénkülése, a foglalkoztatás növekedése viszonylag hamar érezhető lesz. Bízunk abban, hogy a Széchenyi-terv pezsgést hoz a gazdaságba, de a tényleges hatáshoz természetesen idő kell.
– Most, hogy lassan a végéhez közeledik a Gazdasági Minisztérium koordináló munkája a tervkészítésben, mit csinálnának másként, jobban?
– Ilyen jellegű tervezés eddig még nem folyt Magyarországon, ezért nagy kihívással találtuk szembe magunkat. Bizonyára követtünk el menet közben hibákat, de összességében nem hiszem, hogy lehetett volna másként csinálni.
A Széchenyi-terv legfőbb hibája, hogy – a kormány állításával szemben – mind a mai napig nem létezik. Hét önálló program vagy egy összehangolt terv, nem ugyanaz. S ezt a véleményt nemcsak mi, hanem a programok kidolgozásában részt vett szakértők és ellenzéki politikusok is megfogalmazták. Többek szerint – így Keller László, az MSZP frakcióvezető-helyettese is ezt mondta a Piac és Profit munkatársának – ez elsősorban az 1998-ban hivatalba lépett polgári kormány első gazdasági miniszterének, Chikán Attilának a terhére írható, aki gazdasági stratégiaként programokat ígért, ám egy év alatt, a bársonyszékből való távozásáig sem stratégia, sem programok nem készültek.
Matolcsy György új elképzelésekkel, új emberekkel állt neki a stratégiaalkotásnak, azonban számos nehézséggel kellett szembenéznie. Először is: minisztériumában nem állnak rendelkezésre olyan adatbázisok, amelyekből a tervezők kiindulhattak volna. Ezek jellemzően a PM-nél vannak, ám a pénzügyminiszter többször kijelentette, hogy ő a költségvetésért és nem gazdasági stratégiák megfogalmazásáért felelős. Az is nehezíti a munkáját, hogy a magyar gazdaságban nincsenek hagyományai a stratégiatervezésnek. (Az egykori tervhivatalnak és a három-, ötéves tervezésnek a szóba hozatala felér az ördög emlegetésével, abba pedig ne is menjünk bele, hogy mi a különbség a korábbi tervezés és a tényleges stratégiaalkotás között.) A jelenlegi belpolitikai helyzetben pedig alighanem lehetetlen a programok elkészítésébe együttműködően bevonnia a gazdaság nem a GM alá tartozó területeit, mint amilyen például a közlekedés vagy az agrárium. Ez még akkor is így van, ha Torgyán József agrár- és vidékfejlesztési miniszter kijelentette, hogy náluk is készül program, ami része lesz a Széchenyi-tervnek. Matolcsy György azonban, a nyilatkozatai szerint, erről mit sem tud. Tény, hogy az év végéig folyamatosan megjelenő programok egyike sem ez.
„A Széchenyi-terv megvalósul a költségvetésben” – fogalmazta meg többször is a kormányoldal. Amiben programalkotók és ellenzékük egyetért: ezekhez a programokhoz valóban sok pénzt rendeltek hozzá – ha, mint bevezetőnkből kiderül, nem is egyértelműen –, és elsősorban a büdzsé GM-fejezetében. Viszont az ellenzéki oldal és a pártatlannak tekinthető gazdasági, üzleti szakértők is erősen kétkedők a tekintetben, hogy mennyire hatékonyan költik majd el e pénzeket.
Egy apró, rosszat sejtető példa: a lapzártánkig még nem publikált informatikai fejezetben szereplő, de már le is zárult Családnet program. Azt az összeget, amelyet mindössze 1500 család számítógépparkjára költenek – miközben a túljelentkezés a pályázatra több százszoros volt –, sokkal hatékonyabban is fel lehetett volna használni, akár a ki tudja, miért befagyasztott Sulinet program támogatásának folytatásával.
Hát, egyelőre ennyi. Várjuk ki a folytatást!
Felelősség nélkül?
Elbizonytalanodtam a Széchenyi-tervhez tartozó, már megjelent programok impresszumát olvasgatva, hogy most mit is tartok a kezemben. Ezeken ugyanis a program teljes nevéhez egy apró kötőjellel odaillesztették a „tervezet” szócskát, például így: Turizmusfejlesztési Program-tervezet. Készült a Gazdasági Minisztériumban. Kiadja: a Sajtó Titkárság. Budapest, V., Honvéd u. 13–15. Telefon: 374-2920, fax: 374-2925. Internet: http://www.gm.hu.
Nos, ha ez csak tervezet, akkor ki és mikor fogja közreadni a végleges, jóváhagyott programot? Ha viszont ezek a szép kiadású füzetek a végleges programok, akkor ki és miért bizonytalanítja el az olvasót abban, hogy maga is megkezdje a saját vállalkozása tervezését, bízva a beígért állami „társulásban”? Lehet, hogy a megoldás csupán egy majdani számonkérés előli kibújás, már most? Nem, ne legyünk ilyen rosszindulatúak!
Informatika: szétszabdalva
A Széchenyi-terv márciusi tervezetében még nem szerepelt az informatika önálló programként. Ám szeptember 26-án az Első Magyar Szolgáltató Vállalat (EmataViV) által szervezett, Hogyan hajtsuk végre a Széchenyi-programot? című konferencián V. Csorba Éva, a Gazdasági Minisztérium főosztályvezetője már egy önálló programot ismertetett.
A konferenciát követő hetekben azonban megint változott valami. Kérésünkre, hogy szeretnénk ismertetni olvasóinkkal a készülő programot, a minisztériumtól folyamatosan azt a választ kaptuk, hogy „a tervezet még nem publikus”. Majd november közepén kiderült: a főosztályvezető által elmondottak egy része bekerült a Vállalkozáserősítő programba (annak is A kis- és középvállalkozási hálózatfejlesztési alprogramjába, valamint A kis- és középvállalkozások információs gazdaságba való bekapcsolását segítő alprogramjába; olvashatók a GM honlapján), egy másik része pedig a Regionális Gazdaságépítési programba. Ami maradt, az alkotja az önálló informatikai programot.
Kövesd Péter, az EmataViV elnöke az egyike volt az önálló programba bedolgozó szakértőknek. (Az EmataViV nem valódi vállalat, hanem különféle szakmai szövetségek és partnerek tömörülése „az információs és kommunikációs technológiának mint eszköznek a felhasználásával”.) Mint munkatársunknak elmondta, úgy tudja, az általuk javasolt legfontosabb feladatok benne maradtak ugyan a programban, de „felpuhítva”.
A szerintük legfontosabb teendők:
• a kis- és középvállalkozásokat fel kell készíteni az információs társadalom kihívásaira – ez ugye kipipálható, bekerült a Vállalkozáserősítő programba;
• a magyar gazdaság és társadalom felkészítése az új gazdaságra csak az állam és a vállalatok szövetségével valósítható meg – ez a Széchenyi-terv közös finanszírozása;
• a magyar tőzsdeszabályokat át kellene gondolni, hogy az induló IT-cégek is bevihessék a részvényeiket BÉT-re – erre nemigen van fogadókészség;
• az adó- és jogszabályok gátolják azt a folyamatot, amelyben a tudástőke pénztőkévé változik, ezeket mielőbb meg kell változtatni – a kétéves törvényekben ennek csekély jele látszik.
„Elvileg az állam jelentős pénzt biztosít az informatikai fejezetre, a kérdés ugyanaz, mint a többi programnál: hogyan és mikor jelennek meg a pályázatok. Én általában optimista vagyok – jegyezte meg Kövesd Péter –, de a tapasztalatom gyakran ez ellen szól…”
Megjelent a Piac és Profit magazin 2000. decemberi számában.
