EU-nyilvánosság

A EU-bürokrácia brüsszeli fellegvárában naponta mintegy 3,8 millió elektronikus kapcsolat létesül, ennek 56 százaléka angol nyelvű, 25 százaléka német, 24 százaléka pedig francia nyelvű (a 100 százalék fölötti érték oka a kétnyelvű dokumentumok).

1997-ben az „amszterdami szerződés” keretében az EU célul tűzte ki minden Uniós dokumentum nyilvánosságra hozatalát az interneten. 2000-ben mégis heves lobbizás folyt ennek megakadályozásáért. Javier Solana indoklása szerint ez azért nem hasznos, mert „nyilvános vitákat hevíthet”. (Amerikában minden politikai és kormányzati dokumentum eleve nyilvános. De már ott is folyamatban van a hivatali titokról szóló törvénytervezet megalkotása.)

A transznacionális médiakonszernek közül 35 van jelen az Európai Unió valamely tagországában. Európában lebonyolított éves forgalmuk eléri a 150 milliárd német márkát. A koncentrációt jelzi, hogy e forgalom 42 százaléka a piaci pozíciói szerint első 5 vállalat(csoport)on folyik keresztül.

Az új Média Plus program, mely az európai audiovizuális médiát hivatott támogatni, 480 millió eurót fog költeni e célra, egyelőre kérdéses, hogy Magyarország ebben részt vehet-e majd.

Amerikai demokrácia?

Az Egyesült Államok városainak mindössze 2 százalékában van egynél több helyi napilap. A helyi sajtóorgánum, a vállalkozók és a közigazgatási szervek közötti összefonódások nem kedveznek a pártatlan és szabad hírközlésnek.

Európai visszásságok

Ausztriában, ahol immár 50 éve van politikai demokrácia, aggodalmat keltő az a jelenség, hogy az új koalíció hatalomra kerülése óta számos televíziós újságírót bocsátottak el állásából, ellenzéki hangvételük miatt.

Luxemburgban egy túszszedő akció során kamerába épített fegyverrel lőtték le a tetteseket. „Még egy-két ilyen eset, és a bűnözők első dolga az lesz, hogy először a tévéstábokat lövik le”, hogy bebiztosítsák magukat az esetleges kamerás támadás ellen.

Lengyelországban pénzbüntetés fizetésére köteleztek egy médiumot egy pápát ábrázoló karikatúrája miatt.

Balkáni állapotok

Ukrajnában uralkodó áldatlan állapotokat jellemzi, hogy a sajtóra jogerősen kirótt kártérítések összege a teljes ukrán költségvetés ötszörösét teszik ki! Ha valamely médium mégis a kormányzatot bíráló állásponton marad, az a járványügyi hatóságon keresztül mondvacsinált indokkal bármikor bezárathatja a szerkesztőséget.

Törökországban és más iszlám országokban is súlyos probléma a nyugati újságírók bebörtönzése, akiket rendszerint terrorista összeesküvésben való részvétel vádjával csuknak be, mert terroristákkal találkoztak és készítettek interjút. Egy közgyűlésen, amelyen Hegyi Gyula is jelen volt, számon kérték ezt a török képviselőktől. A párbeszéd meglehetősen bazári jelleget nyert. Körülbelül így:
Európai fél: – Önök fogva tartanak újságírókat.
Török fél: – Ez nem igaz.
– Kezünkben van a lista, amely megnevezi a fogva tartottakat.
– Nos, amnesztia volt és szabadon engedtük őket.
– Pedig ez a lista alig néhány hete készült.
– Igen… A jövő hónapban fog érvénybe lépni az amnesztia.

Egy bécsi székhelyű sajtóintézet vezetője, Johan Fritz – Hegyi szerint – bravúros tanulmányban vetette össze a jugoszláv és a NATO-s propagandagépezeteknek a boszniai harcok során alkalmazott módszerét. A szerző szerint úgy vázolta fel a délszláv konfliktust, mint két médiamagatartás harcát: a balkáni oldalról fiktív háborús győzelmek publikálásával glorifikálták önmagukat és erősítették a hazafiasság szellemét, míg a NATO az emberi jogsértéseket nagyította fel és adta el a kereskedelmi tévék számára kompatibilis stílusban (pl. tanárok lelövése a diákok előtt stb.) Utóbb ezekről is kiderült, hogy ugyanolyan valótlan események, mint a jugoszláv „hősi” tettek.