A halvány remény indexeiként is felfoghatók azok a gazdasági kockázatokat kifejező adatok, amelyek a Political Capital és a Figyelő jóvoltából készültek 2003-ról. A politikai kockázati index kedvező volta okán nem igényel különösebb kommentárt, de a gazdasági, amelyhez az elemzéseket Bartha Attila (Kopint-Datorg), Duronelly Péter (Budapest Bank), Török Zoltán (Raiffeisen Bank) készítette, annál inkább. És ezt Martin József Péter Figyelő-főszerkesztő meg is tette: az 52 pontos, közepes kockázati index egyaránt jelentheti, hogy az ország a visszacsúszás, avagy a fenntartható növekedés pozíciójába kerül-e.

A politikai kockázati index 71 pontja a 100 pontos skálán azt jelenti, hogy hazánk alacsony kockázattal rendelkező országnak számít. A Political Capital két szakértőije, Somogyi Zoltán és Liszkay Gábor Levente – az országjelentés április 21-i ismertetésekor – utalt rá, az egyik fő elem a kedvező értékelésnél az volt, hogy a kormányok kitöltik hivatali idejüket, annak pedig nem látni jelét, hogy a jelenlegi kurzusnak más lenne a helyzete. A nemzetközi szakmai szempontok szerint elkészített elemzés a jogbiztonságot pontozva a 79-es osztályzatot adta, azaz itt mondható legkisebbnek a kockázat. Ez még annak ellenére is igaz, hogy még mindig lassúnak mondható az ítélkezés, s az ügyhátralék is tekintélyes, különösen a gazdasági perek esetében. De e két kifogásolható területnél is a tendenciák már kedvezőek. Az állam és gazdaság viszonyánál a számottevő javulást mérték a szakemberek. Következtetéseik között pedig az áll, hogy érdemben csökkent az állam tulajdonában lévő vállalatok száma, s ezzel egyetemben ismét sor került közvetlen, illetve tőzsdei privatizációra. Azt pedig az állam javára lehetett írni, hogy viszonylag sok, de az uniós csatlakozás miatt nélkülözhetetlen törvényt alkotott meg. A stabilitásra vonatkozó alindex is elégedettségre ad okot a 72 pontjával, s legfeljebb annyi lábjegyzet fűzhető hozzá, hogy a minisztercserék átlaga az Antall-kormány időszakát követően kisebb lett, igaz, Medgyessy Péternél csak Antall Józsefnek kellett több alkalommal új kormánytag után néznie miniszterelnökségének első évében. Az alindexek között az idegenellenesség 70 pontja még jónak mondható a korszerű államra vonatkozóhoz képest, ez utóbbi 69 pontot érdemelt, s ehhez hozzájárult a közszféra túlfoglalkoztatása az EU-s átlaghoz képest. A legrosszabb eredményt a sajtószabadság és a korrupció terén mutatta fel Magyarország 2003-ban.

A gazdasági kockázat 52,3 pontja – azaz a közepes állapot – az egész esztendőre vonatkozik, ugyanakkor az év utolsó hónapjaiban több alapvető szempontból már javuló tendenciákat igazoltak a mérőszámok. A szakértők megfogalmazása szerint a forint ingadozása, a kamatemelés, a spekulatív tőke fokozott jelenléte növelte a pénzügyi kockázatot, ám alapjaiban nem kezdte ki a pénzügyi stabilitást. Az egyensúlyi helyzet azonban alapvetően romlott, veszélyessé vált. A jelentős deficitet a mind kisebb lakossági megtakarítás helyett külföldről lehetett finanszírozni, azaz növekedett a kockázat. A munkanélküliségi ráta nem nagy, ám alacsony a felnőtt lakosság gazdasági aktivitása. Pozitívum, hogy a munkaerő-költség nemzetközi összehasonlításban kezd javulni. Az elemzők 2004-ről jobbára a reményeiket közölték, így azt, hogy a pénz- és tőkepiac szereplőinek bizalmatlansága mérséklődőben van, s számolni lehet az egyensúly javulásával. Számszerűsítették is optimizmusukat, miszerint a jelenlegi 52,3 pontról akár 60 pontra is felkúszhat a kockázati index. Bejelentették: a Polital Capital és a Figyelő immáron egyedévenként hozza nyilvánosságra a mérési adatait a gazdaságról.