Az Európai Uniónak nincs egységes adórendszere, az adópolitikáját lényegében minden tagállam saját maga alakítja ki. Vannak ugyan bizonyos területeken – különösen az általános forgalmi adó területén – kötelező irányelvek, azonban ezek sem jelentik azt, hogy egységes szabályok lennének. Az áfa-kulcsokra is minimumértékeket határoznak meg, de már a konkrét kulcsokról a tagállam dönt, mint ahogy a kedvezmények, mentességek, kivételek többségének a meghatározása is tagállami hatáskör. Ugyanakkor az általánosan elmondható, hogy az áfa adminisztrációja a vállalatok számára túlzottan költséges és bürokratikus.
Plenter János, volt ENSZ diplomata, nemzetközi pénzügyi szakértő az uniós országok adórendszerét elemezve elmondta, hogy 1970 és 1997 között az EU átlagában az adóterhek 8 százalékkal emelkedtek, így jelenleg az összesített átlagos adóteher a GDP 41 százaléka, de vannak kirívó értékek: Dániában és Svédországban 50 százalék feletti ez a teher. Ezekben az országokban ezzel együtt magas az államok szociális elkötelezettsége is. Ezzel szemben az USA-ban az összesített adóteher a GDP-nek csak a 30 százaléka, azonban ott az állam szociális segítsége jóval kisebb, mint Európában. Véleménye szerint az újraelosztás mértékének csökkentésére van szükség az uniós országokban, amelynek jelei főleg a kiadások csökkentésében már meg is mutatkoznak. Ez ad majd később az adók mérséklésére lehetőséget.
A közgazdász beszélt arról is, hogy az uniós országokban a legkevésbé mobil adóforrásokat adóztatják meg a legjobban: tehát például a munkaerőt, amely igen megbízható adó “célpont”. Mert bár a munkaerő szabad áramlása biztosított, valójában azonban – nyelvi és egyéb nehézségek miatt – mégis kevésbé mobil. Ugyanakkor a tőke sokkal inkább mozgékony, ezért kevésbé tudják megadóztatni. Az EU-n belül a munkaerő megadóztatásából ered az összesített adójövedelmek átlag 44 százaléka, ami igen magas arány. Japánban ez például csak 24 százalék. Plenter János szerint a munkabér után fizetendő magas adók és járulékok az oka annak, hogy a nyugati országok hatalmas munkanélküliséggel küzdenek, mivel szerinte “gépekre cserélik egyre inkább a munkaerőt”. Az adórendszer ugyanis szerinte a munkanélküliség növelésére ösztönöz. Az egyes tagországok igyekeznek ez ellen tenni: Hollandiában például bevezettek egy olyan rendszert, hogy akiknek a jövedelme nem éri el a minimálbér 115 százalékát, azoknak csak csökkentett mértékű adókat és járulékot kell fizetni, ily módon szeretnék biztosítani a magasabb foglalkoztatást. A közgazdász szerint minden országban a munkavállalást ösztönző adókedvezmények bevezetésére lenne szükség, mert különben a problémák súlyosbodnak, s ezt Magyarországon is észre kell venni.
Egy igen fontos eseményről is szólt a közgazdász: nevezetesen arról, hogy az EU pénzügyminiszterei ezév januárban megegyeztek arról, hogy 2004-től minden tagállamban kötelezően bevezetik más EU tagállamokból érkezett betétek kamatjövedelmének a megadóztatását. Az adó mértéke 2004-től a kamatjövedelem 15 százaléka, 2007-től 20 százaléka, 2010-től pedig 30 százaléka. Ez azt jelenti, hogy a tagság után ezeket a szabályokat nekünk is alkalmazni kell, ami lehet, hogy azzal jár: nem éri meg a külföldieknek magyar államkötvényeket vásárolni. A tagállamok képviselői azt is vállalták, hogy – amellett, hogy megadóztatják egymás polgárait -, a beszedett adók átutalják az érintett országnak. Belgium, Luxemburg és Ausztria kivételével a többi 12 ország képviselői abban is egyetértésre jutottak, hogy az adóhatóságaik kölcsönösen tájékoztatják egymást adócsalással kapcsolatos vizsgálatok esetén.