A Pályacsúcs Magazin riportere kipróbálta, hogyan zajlik egy ilyen állásinterjú, miután médiagyakornokok, kalandorok és a nyilvánosság elé vágyódók számára egyaránt kecsegtető munkalehetőségre bukkant egy apróhirdetésben.

Castingolás a világ végén

Az információ még forró, alig két napja került nyilvánosságra: televíziós produkció műsorvezetőt keres fitness tematikájú, nemsokára startoló tévés produkciójához. A szervezők a hirdetés tanúsága szerint fiatal fiúk és lányok jelentkezését várják. A médiasztársághoz vezető lépcső első fokát egyelőre alkalmi, mellékállásként végzendő műsorvezetésben jelöli meg a cég. A casting lebonyolításáért felelős produkciós iroda a szokásos módon kezd a procedúrához: e-mailben küldött önéletrajzot kér a kamera elé vágyóktól. Két nap múlva kiderül: sok szeretettel várnak a produkciós iroda szervezésében bonyolított műsorvezető-válogatásra. Így tehát kiderült: az első akadályt sikerült legyűrni.

Az invitáló e-mail a helyszínt egy könnyen megközelíthető, metróvonal közelben létesített hotel konferenciatermében jelöli meg, amiről hamar kiderül: finoman szólva is költői túlzásról van szó. A helyszín ugyanis bő kilométernyire, legalább negyedórás gyaloglásra van a metrótól, és az épület is sokkal inkább motelnek látszó építmény, mintsem hotel. Amikor érdeklődünk a castingolós konferenciaterem után, máris segítségünkre siet a recepciós. De előbb kezünkbe nyomja a kitöltendő íveket, majd a motel földszintjén található félhomályos étterem asztalaihoz irányítja a leendő Csisztu Zsuzsákat és Schobert Norbikat.

Mell-, derék, csípőbőség és lábméret

A tesztkitöltés elég érdekesen alakul. Az adatlap nem kér semmilyen tényleges képzettséget, és a szakmai előéletet firtató kérdések is elmaradoznak. A kérdőív kiötlői csak a nyelvtudás fajtájára és fokára kíváncsiak, és arra, ki hányadán áll a sportélettel, a többi szinte mind szimpla kontaktadat, lakcímmel, mobil-és vezetékes telefonszámmal, e-mailes elérhetőséggel. Azaz mégsem: a szerkesztők lehet, hogy összekeverték a műsorvezető-válogatást egy modellügynökség toborzó-akciójával: a magasságot, a mell-derék és csípőbőséget, a testsúlyt, a ruha-és cipőméreteket aprólékos precizitással kérik. Azt is ikszelgetnie kell a jelentkezőknek, hogy milyen haj- és szemszínnel bír pillanatnyilag. Az adatlap végén megnyugtató tájékoztatás: az adatokat a produkciós iroda bizalmasan kezeli, harmadik félnek nem szolgáltatja ki.

Cicababák a váróteremben

A tesztkitöltés után egy apró, levegőtlen, emeleti váróhelyiségbe irányítják a jelentkezőket. A ma délutáni időpontra behívott sorstársak körülbelül nyolcan várakoznak az interjúra. Van közöttük frissen érettségizett fitness-akadémista, aki az iskola faliújságját olvasgatva értesült a lehetőségről, de egy tanácsadó cég munkatársaként dolgozó fiatalember is eljött, mert elmondása szerint kedve szottyant szerepelni. És persze itt vannak a castingok elmaradhatatlan szereplői is, a csinibabák, mesterségesen barna szoláriumos bőrszínnel, orr-piercinggel, deréktáji tetoválással, vastagtalpú, térdig érő, hegyes orrú csizmákon imbolyogva. Közben sorszámok szerint szólítják a jelentkezőket.

Öt percig tart, kamerapróbának semmi nyoma

A várakozók között mindössze egy huszonéves fiatalember akad, aki saját bevallása szerint dolgozott már a médiában. Ám arra, hogy mit, már nem válaszol. Nemsokára kiderül. félénkségnek semmi nyoma, törökülésbe kucorodik a váró sarkában és zöldalmát kezd majszolni.

Aztán nyílik az ajtó. A szemközti asztalnál castingolók hattagú csoportja fogad, mint valami vizsgabizottság, előttük egy halom önéletrajz. De a válogatásoknál szokásos helyzetgyakorlatok, próba-riportok, kamerapróbás felvételek és olvasópróbák ezúttal elmaradnak. A szervezők szerint azért, mert annyian jelentkeztek, hogy éjfélre sem végeznénk a megmérettetésen. Az viszont hamar kiderül: a válogatáson felfedezendő nem valamelyik piacvezető kereskedelmi csatorna palettáját fogja színesíteni: a bizottságban ott mosolyog az egyik kicsi, budapesti kábeltelevízió középkorú műsorvezetője.

Aztán érkezik a várva-várt kérdés: miért pont ezt a területet választottam. Az interjúztatókat az is érdekelte, mennyire vagyok fogékony a sport és csatolt területei iránt, milyen tevékenységekkel foglalkoztam eddig és jelenleg mit csinálok, milyen munkáim vannak és hogy érzek-e magamban elég készséget ahhoz, hogy meg tudjam oldani egy sportműsor vezetését. Arra is rákérdeznek: van-e direkt módon képernyős munkatapasztalatom, merthogy a rutin is fontos ezen a területen. De a faggatózás mindent egybevetve 5 percig sem tart, amiből két dologra lehet következtetni: az írott sajtós tapasztalat is elegendő ahhoz, hogy a válogatók úgy érezzék, kincset találtak. A rosszabbik variáció szerint a nem Claudia Schiffer-i külcsínt magukénak mondhatók próbálkozása a képernyőzés világában eleve halálra ítélt próbálkozás.